Magyarországon több ezer daganatos vagy gyulladásos bélbetegségben szenvedő ember él sztómával. Sokan szégyellik ezt, mert mások azt hiszik, a sztómának szaga van, nem higiénikus. Pedig ez egyáltalán nem igaz, nemrég az Egyenlő Bánásmód Hatóság meg is bírságolt egy gyógyfürdőt, amiért jogtalanul kiparancsolták bélkihelyezéssel élő vendégüket a medencéből – írja az Abcúg.
A Magyar ILCO Szövetség, vagyis a bélkivezetéssel élő emberek önsegítő szervezete tud olyan esetekről, amikor a munkáltató a sztóma miatt utasította el a jelentkezőt, mondván, hogy nem steril, ám a szégyenérzet miatt ritka, hogy az érintettek panaszt tegyenek a hatóságoknál.
A szövetség ifjúsági felelőse, Sasvári Ilona felhívta a figyelmet arra, hogy a sztómás segédeszközök hatalmas fejlődésen mentek keresztül az elmúlt két évtizedben, így a sztómabetegek ezekkel ma már teljes életet élhetnek. Vannak betegek, akik traumaként élik meg a sztómát, mások viszont megváltásként tekintenek rá. Sok múlik a hozzátartozók hozzáállásán, illetve a feldolgozás folyamatában fontos szerepük van a sztómaterápiás nővéreknek is, akik a műtét utáni első hetekben segítenek a betegeknek.
A 28 éves Kapitány Bence éveken keresztül folyamatos fájdalmakkal élt, míg hét éve megkapta első, akkor még ideiglenesnek szánt sztómáját, amit egyáltalán nem élt meg traumaként, és betegségéből nem csinál titkot. Neki is vannak ugyanakkor mélypontjai. Több egyetemet is elkezdett, de egyiket sem fejezte be. Mióta pedig bélkihelyezéssel él, nem volt párkapcsolata.
Egy másik Crohn-betegnek kilenc éve vették ki a vastagbele nagy részét. Akkor három hónapig volt sztómája. Utána lediplomázott, szórakozni is eljárt. A betegsége azonban kiújult, ezért megint sztómára volt szüksége. Emiatt visszaköltözött a szüleihez, akik a fővárostól messze, egy kis vidéki faluban laknak. A sztómazsák ürítése és cserélése annyi macerával jár nála, hogy nem tud munkát vállalni mellette. A sztóma miatt elszigetelődött, egész nap csak otthon ül. Ősszel derül ki, hogy bezárhatják-e nála a sztómát vagy véglegesítik azt, ám utóbbi lehetőségbe belegondolni sem mer.