„Kiléptem a tagadásból, és megváltozott az életem” – 3 nő nagy fogyása

Csízi Ágnes | 2021. Április 12.
A tavasz még akkor is sok nő számára meghozza a fogyókúrázási kedvet, ha nem vagyunk otthon ülésre ítélve úgy, ahogyan az elmúlt hónapok során. Egy-egy lendületesebb diéta, némi önsanyargatás, és vágyakozva nézzük reggelente, hogy mennyivel mutat kevesebbet a mérleg. A titok viszont nem a szenvedésben rejlik, hanem egészen másban.

Kiss-Francsics Ágnes 28 éves, 4 éve vágott bele az életmódváltásba, 50 kilót fogyott le.

„Korábban már volt két alkalom, amikor drasztikus diétába kezdtem bele. Mindkét alkalommal 30 kilót adtam le, de gyorsan vissza is jött rám utána 40 kiló. Az előző alkalmakból tanulva most már nem vonom meg magamtól, ha valamit nagyon megkívánok, és nem fogom sanyargatni magam. Elkezdtem azonban futni, és ez tényleg szinte mindent megváltoztatott. Eleinte persze nehéz volt, nagyjából egy évembe telt, hogy ki tudjam jelenteni feltételek nélkül: szeretek futni. De rájöttem, hogy ez az az időszak a napomban, amikor igazán egyedül tudok lenni, amikor át tudom gondolni a dolgaim, amikor meg tudom oldani az életem.

Az életmódváltásba akkor vágtam bele, amikor elmentünk egy vízi vidámparkba, és nem zárult rám a biztonsági öv az egyik játékban. Akkor realizáltam igazán magamban, hogy ez így nem normális. Az első alkalmakkor nem belső motivációból fogyókúráztam, hanem mert a környezetem és a családom is nagyon sokat bántott azzal, hogy kövér vagyok. Valószínűleg az is számított a mostani sikerben, hogy belső elhatározással kezdtem neki, hiszen korábban tagadásban voltam.

A férjem még akkor ismert meg, amikor 140 kilós voltam, ezután viszont végig kellett asszisztálnia, hogy egy otthon ülő, kanapés lányból azzá váltam, aki folyamatosan futni jár, tekerni és úszni. De a korábbi súrlódások után mostanra 110 százalékig támogat, kísér a versenyekre és motivál, büszke rám. A külsőmmel kapcsolatos változások szerintem nem igazán foglalkoztatják.

Mi interneten ismerkedtünk meg, tehát nem abba szeretett bele, ahogy kinézek, hanem valószínűleg a lelkembe és a humoromba. Mindig azt mondja nekem: úgy tetszem neki, ahogyan éppen kinézek.

A saját kinézetemet viszont én magam sokáig nem tudtam követni. A méretem már 46-os és L-es volt, amikor én még mindig XXXL-es, 54-es darabokat tettem be próbálni a kosaramba. Sokáig nem láttam a tükörben, hogy vékonyabb lennék, a környezetem viszont már nagyon is észrevette. Azt hiszem, majdnem egy évig még a 140 kilós Ágit láttam magamban, pedig már rég nem voltam az.

A nagy fogyás például extra bőrt eredményezett, de nem esem kétségbe tőle: ha megcsinálom az Ironmant és születik egy gyerekem, akkor majd elvégeztetem magamon a szükséges beavatkozásokat, de addig inkább a céljaimra koncentrálok, a kapcsolataimra, a mindennapi életemre. Sokat változtatott rajtam a fogyás, de elsősorban talán leginkább a sport. Régebben motiválatlan, negatív ember voltam, kívülről mindig azt a visszajelzést kaptam, hogy a fejemre van írva, ahogyan elkívánok másokat melegebb éghajlatra. Most viszont egészen másképpen állok az élethez, igyekszem a legrosszabb helyzetekben is megtalálni akár a legkisebb jót is. Ezt pedig a környezem is észreveszi.

„A lelkemet vizsgáltam, és a testem is meghálálta”

Patály Ildikó 56 éves, de külseje, hangja, energiája alapján is legalább 15 évet letagadhatna magáról. Igaz, nem szeretne, mert mind a korával, mind a külsejével elégedett most már. Jól érzi magát a bőrében, azt is elmeséli, hogyan jutott el idáig.

„Negyvenes éveim elején közel 140 kiló voltam. Egész életemben fogyókúráztam. És minden alkalom sikeres volt. Egy darabig. Csakhogy lényegében felfogyókúráztam magam erre a súlyra. Amikor ugyanis abbahagyod a kúrát, azonnal minden visszajön, sőt rá is rakódik még további többlet. Az ember ettől azután megkeseredik, önmarcangolóvá válik és folyamatosan romlik az önbecsülése.

Én eljutottam oda, hogy ezt így nem csinálhatom tovább. Ha tovább fogyókúrázom, akkor lassan két mázsa leszek. Eljutottam oda, hogy abbahagyom az egészet, koncentrálok inkább arra, hogy egészséges vagyok, barátok vesznek körül, van egy egészséges gyerekem, és véget vetek ennek az állandó küzdelemnek. Amint erre átálltam fejben, megszűnt a hízásom, ettem a kis csokitortámat, de nem történt tőle semmi. A következő lépés az volt, hogy elkezdtem kibogozni magam.

Megpróbáltam rájönni, mit próbáltam kezelni a kövérségemmel, miért volt az nekem jó, hogy kövér vagyok. Amikor ugyanis álmodozunk és vágyakozunk valami után, hiszünk benne és megteremtjük, akkor valóra válik.

Patály Ildikó (Fotó: Facebook)

Ebből visszavezetve arra jutottam, hogy azért vagyok túlsúlyos, mert valamiért korábban az szerettem volna lenni tudat alatt. Persze jogos a kérdés, hogy ugyan, mégis miért akarna bárki kövér lenni. De érdemes alaposabban mögé nézni, mert ott rejlik a válasz. Nekem hosszú munkám volt benne, naplót is vezettem az önismereti utazásomról, melynek végére 40 kiló mínuszig jutottam el, és amely végül könyvként is megjelent. Ezalatt az önvizsgálat alatt pedig meglepően hosszú listát írtam össze. Például annak idején, 70 kilósan, csinosan utaztam a jóképű férjemmel a vonaton, egy kiskatona hozzám ért, a férjem pedig olyan dühös lett, hogy kis híján kidobta a fiút a vonatból. Magamat hibáztattam a féltékenysége miatt, és féltem tőle, hogy akár valami baj is történhet. Másik példa, hogy értékesítőként dolgoztam, ahol zömében férfiakkal találkoztam, de ők nem a szemembe néztek, amit nem tudtam kezelni. Ezekre a helyzetekre kiváló lepel, burok és rejtőzködés a kövérség. Valójában mindenkinek megvan egy komoly listája, ami miatt egyes helyzetekre megoldást jelentett a hízás. A legérdekesebb, hogy minden alkalommal, amikor egy újabb pontjára jöttem rá a listámnak, eltűnt 3-4 kiló néhány hét alatt. Magától. Anélkül, hogy bármit változtattam volna az életvitelemen. Meggyőződésem, hogy nagyon fontos rájönni a lelki okokra: lehet, hogy bántja és szidja magát az ember a túlsúlya miatt, mégis valamiféle védőrendszerként építi maga köré a test a kilókat, amíg úgy érzi, szüksége van rá. Emellett az egészségem érdekében változtatni kezdtem később az étkezésemen is, ennek viszont nem fogyás a célja, hanem egészség. Sokan fordulnak hozzám azóta segítségért és mindenkinél megtaláljuk az okokat. Ez pedig azt eredményezi, hogy reagál a test. Persze nem baj, ha ezt megtámogatjuk helyes táplálkozással és mozgással, sőt. Hogy ki mit nem tud kezelni, az persze teljesen egyedi. Ha viszont úgy tekintünk a kövérségre, mint a lepelre, ami mögé el lehet bújni, akkor rendkívül hasznos benézni a lepel mögé és megtalálni, mit is szeretnénk elrejteni vele.

„A laboreredmény után tudtam: 180 fokos fordulatot kell vennem”

Eredetileg 90 kiló környékén voltam, most 67 vagyok – meséli a 36 éves Somogyvári Kata, aki még nem ért az út végére, de gyökeres változáson ment keresztül az élet minden területén.

„2018 év elején kezdtem el az életmódváltást, egy laborlelet volt a kiváltó oka. Megállapították, hogy a hízásomnak komoly következményei vannak: kettes típusú cukorbeteg lettem, egy csomagban pedig megkaptam diagnózisként a pajzsmirigy-alulműködést és egy nagy fokú inzulinrezisztenciát. Pontosan tudom, hogy az étkezésemnek köszönhettem a túlsúlyom, és annak, hogy 15 éven át egyáltalán semmit nem mozogtam. Tudtam, hogy nagyon elrontottam, de a kilókon kívül semmilyen egyéb tünetem volt. Csakhogy elrontani valamit könnyű, helyrehozni viszont annál nehezebb. A laboreredmény után haladékot kértem az orvosomtól, aki inzulinra szeretett volna állítani. Meg is érte, hiszen gyorsan és sokat javult az állapotom. 

Fotó: Somogyvári Kata Facebook-oldala

Az volt az elhatározásom, hogy kezembe veszem a sorsom irányítását. Rengeteget kutattam az interneten, tanultam, olvastam, utánajártam annak, hogy mire hogyan fog reagálni a testem, mit kell tennem. Elkezdtem mozogni mellette. Teljesen ki volt zárva, hogy emberek közé menjek sportolni, fitneszruhát vegyek magamra, ennek akkor még a gondolatát is elvetettem. Vettem inkább otthonra egy ellipszis trénert, amivel az edzés kőkemény volt kezdetben. Rengetegszer el sem tudtam dönteni: az izzadtságcsepp vagy könnycsepp több a testemen, annyira szenvedtem az első időszakban. Gyakorlatilag 15 perc edzés után szinte összeestem. Jó fél év kellett ahhoz, hogy megszokjam a mozgás napi rendszerességét és emelni kezdjem fokozatosan a tempót és a percek számát. Aztán amikor már egy órát is kibírtam, akkor kicsit unni is kezdtem, és éreztem azt is, hogy többre vágyom. Rájöttem, hogy váltanom kell, ha szeretnék tovább fejlődni. Ismét az interneten néztem körbe, edzéseket kerestem, így találtam rá Katus Attilára, és nagyon tetszett nála, hogy az edzései követhetőek voltak, ráadásul mindig pontosan elmagyarázta, melyik gyakorlatot hogyan kell helyesen elvégezni. Ezt a többi online edzésnél nem tapasztaltam. Fontos volt számomra az a profizmus, amit képvisel. Úgyhogy a következő célkitűzésem az lett, hogy végig tudjam csinálni az 1 órás DVD-ket, amiket közben megvásároltam. Gyorsan mentek le rólam a kilók, a tavalyi évben jött csak el egy olyan időszak, amikor stagnálni kezdett a súlyom. Volt, hogy elkeseredtem és nem is értettem, miért csinálom ezt egyáltalán. Rengeteget segített, hogy időközben Attilával összebarátkoztam, és ő motivált, biztatott, vagy éppen a sarkamra lépett, ha arra volt szükségem. 

A fogyásom azért vált sikeressé, mert nem fogyókúráztam, hanem életmódot váltottam.

Egy életen át tartható megoldást kerestem és találtam. Szoktam bűnözni, meg fogom például ezután is enni a fagyit a nagy nyári hőségben. Csak éppen nem 10-ből 10 alkalommal, hanem egyszer. Olyankor pedig kevesebbet ebédelek, vagy többet mozgok. Azt hiszem, a tudatosság a legfontosabb kulcs a sikerhez. És fontos felmérni, hogy mit, és hogyan hajlandó az ember megtenni a saját érdekében. 

Sokkal többet jelent ez a változás, mint a kilókat vagy akár az egészséget. Rengeteget tanultam például. A tudástól pedig azt vallom, hogy az ember több lesz és gazdagodik. Emellett pedig a személyiségem is nagyot változott. Korábban alapvetően negatív voltam, sokat panaszkodtam, olyan ember voltam, akit nem szerettek mások. Magamba forduló voltam, antiszociális és depresszióra hajlamos. Azóta viszont minden egyes napon megdolgozom azért, hogy több és jobb legyek, mint előző nap voltam. Nem csak a sportban és az ételekben, hanem a környezetemhez való viszonyulásomban is. Mostanra tényleg olyan, mintha új ember lennék. Olyasvalaki, akit mások keresnek, szeretnek és adnak a véleményére. Ez alapján azt hiszem, tényleg elmondható, hogy nincsen lehetetlen. A sikerhez viszont elengedhetetlen a szorgalom, a kitartás és az alázat.”

Olvass még több nagy fogyásról:

Exit mobile version