Az American Society For Nutrition táplálkozástudományi szaklapban megjelent cikk szerzői az „energiaegyensúly-modellt” a „szénhidrát-inzulin modellel” váltanák fel az elhízás okainak magyarázatában – írja az Index. Az energiaegyensúly egy évszázados, könnyen felfogható mechanizmus: azzal, amit megeszik, az ember energiát visz be a szervezetébe, a test pedig mozgás és fizikai erőkifejtés energiát ad le. Ha több energiát viszünk be, mint amit leadunk, kész az elhízás. Csakhogy a Harvard Egyetem orvosi karának professzora, David Ludwig szerint azonban nem az a fő probléma, hogy mennyit eszünk, hanem, hogy mit.
A javasolt „szénhidrát-inzulin modell” azt állítja, hogy
nem a túl sok evés okozza az elhízást, hanem a magas glikémiás terhelésű élelmiszerek, vagyis a gyorsan felszívódó szénhidrátok mértéktelen fogyasztása.
A cukrozott élelmiszerek hormonális változásokat okozva megváltoztatják az anyagcserét, amely zsírban igyekszik elraktározni a beérkező energiát, és ez súlyfelesleg kialakulásához vezet.
A finomított cukor fogyasztása fokozott inzulinelválasztást okoz, és elnyomja a glukagonkiválasztást. A sejtek emiatt kalóriaraktározásra állnak át és kevesebb energiát hagynak az izmoknak és más aktív szöveteknek, mivel ezek nem kapnak elég energiát, visszatérő éhség formájában jelzik ezt. A végeredmény, hogy súlyfelesleg termelődik, és az éhség is megmarad.
Nemcsak az „energiaegyensúly-modellt”, de a „szénhidrát-inzulin-modell” is a múlt század elejéről származik. A most publikált 17 nemzetközi szerző közreműködésével írt tanulmány azonban az eddig legátfogóbb feldolgozása a szénhidrát szerepének. Mindenesetre gyökeres változást jelenthet, ha az elhízás kezelésében is megjelenik, hogy nem annyira fontos, hogy keveset együnk, hanem az, hogy kerüljük az édességeket.