„A cukorfüggőség sokkal rosszabb, mintha drogoznék”

A cukrot csak nagyon körülményesen lehet teljesen kiiktatni az életünkből, ami azt is jelenti, hogy sok esetben nehezebb leszokni róla, mint bármilyen más függőségről, ahol le lehet tenni a függőséget okozó szert teljesen.

Kun Gabi

2021. Február 24.

A cukor simán átveszi a hatalmat feletted, ha hagyod, hogy irányítson. Már egészen pici korunktól kezdve rászokunk, hogy aztán felnőttként közöljék velünk: amúgy káros az egészségre, és mind meghalunk idő előtt, ha folytatjuk a cukros ételek számolatlanul fogyasztását. Ráadásul még a fogyókúrák is mind úgy kezdődnek, hogy felejtsd el a cukrot, ami nem is olyan egyszerű, ha már kétéves korod óta rendszeresen adagolod magadnak (vagyis kétévesen még a szüleid adagolják), mint egy rossz drogot.

A cukorfüggőség leggyakoribb tünetei:

Kimerültség, éhségkor jelentkező ingerültség, krónikus orrdugulás és arcüreggyulladás, emésztési zavarok: irritábilisbél-szindróma és spasztikus vastagbél, diéta hatására sem szűnő súlynövekedés, figyelem- és memóriazavar.

Olyan, mintha drog lenne

Vera alig 30 éves, de már 15 éve küzd a cukorral. Ez azt jelenti, hogy először elsős gimnazistaként próbált leszokni róla – nyilván sikertelenül, hiszen akkor nem tartana ott még ma is, hogy minden áldott nap meg kell küzdenie a cukormentes életért. „A cukorfüggőség sokkal rosszabb, mintha drogoznék. Azt hiszem, nem is vagyok egyedül ezzel a problémával, sőt, azt gondolom, hogy valójában népbetegségről beszélünk, amikor a cukorfüggőségről van szó. Csak nem úgy tekintünk rá, mint egy egyértelműen káros függőségre, mint mondjuk valamelyik drog esetében, hanem sok esetben még jópofának, menőnek is tálalják sokan, amikor nem bírják tovább és beszabadulnak egy cukrászdába, annyira megőrülnek már a cukros sütemények hiányától. Pedig nem vicces és kicsit sem lenne menő, ha belegondolna mindenki a következményekbe.”

Vera közel jár a valósághoz, amikor azt mondja, hogy a cukor olyan, mint egy drog, ugyanis hatásában valóban hasonló: az agy jutalomközpontjára van hatással és minél több cukrot eszünk, az agyunk annál jobban sóvárog utána. A kutatások szerint minden falat tejcsokival, fánkkal, gumimacival, bármilyen mesterséges élelmiszerrel egyre inkább elvesztjük az uralmat az elhízásért felelős agyi hormonok felett. És ez ellen, a saját agyunk ellen harcolni nagyon nehéz. Ha pedig az elhízást kockáztatjuk a sok cukorral, akkor bizony az egészségünket és korai halálunkat is kockáztatjuk közben.

Az elhízás hatásai

Több egészségügyi problémánk is lehet a cukorfüggőségből összeszedett túlsúly miatt: a szív- és érrendszeri betegség például kétszer nagyobb eséllyel kialakulhat, mint egy normál súlyú embernél. Emellett a magas vérnyomás és a cukorbetegség esélye is nő a testtömeggel arányosan.

Az első két hét megvonás a legdurvább

Vera a saját tapasztalata alapján azt mondja, hogy mint a drogfüggőségnél, úgy a cukornál sem lehet teljes gyógyulásról beszélni. „Nálam két-három hét alatt szűntek meg az elvonási tünetek, szabályosan remegtem egy kocka csokiért pár nappal azután, hogy az orvosom azt mondta, hogy ha nem teszem cukormentessé az életem, akkor inzulinos cukorbeteg leszek pillanatokon belül.

A cukortól ugyanúgy lehet függeni, mint a drogtól (Kép: Getty Images)

A legnehezebb azonban mégsem az volt, hogy ne egyek egyértelműen cukrozott ételeket, hiszen meg tudtam magamnak sütni teljes kiőrlésű lisztből, édesítőszerrel a sütiket, ha nagyon kívántam az édeset. Inkább a rejtett cukrokat volt nehéz tetten érni a boltok polcain sorakozó termékekben. A bevásárlásaim a mai napig úgy néznek ki – pedig már egy éve tartom a cukormentességet –, hogy bogarászom a dobozokon, konzerveken az összetevők listáján, ugyanis eldugva ott van a cukor akár még a fogyókúrásnak kikiáltott termékekben is.”

Hogyan lehet mégis leszokni a cukorról?

Miután a cukormentességre utasította az orvosa, Vera egy dietetikushoz fordult segítségért, aki azóta is az élete része, mankónak érzi a tanácsait: „A dietetikusomnak többek között volt két tanácsa, amit aztán ki is írtam a hűtőre, annyira szíven találtak. Az egyik a nassolásról szól, mert számomra a legnehezebb az volt, hogy az esti édességevésről leálljak teljesen. A dietetikus azt javasolta, hogy alaposan készüljek fel az estékre alternatív nasikkal. Például legyen kéznél cukormentes, natúr mogyoróvaj vagy egy kocka 80 százalékos étcsokoládé. Esetleg szeletelt alma bőven megszórva fahéjjal. Mivel az első és legfontosabb a cukor elhagyása volt, ezért nem törődtünk az első két hónapban a kalóriákkal, egyszerre csak egy akadályt győztünk le.

A másik tanácsa szerint akkor alakul ki ellenállhatatlan cukoréhség, ha nincs jól összeállítva az étrendünk, úgyhogy több fehérjét és rostot írt elő nekem.

A cukoréhség megelőzéséért enni kezdtem görög joghurtot, tojást, sok gyümölcsöt és persze a fehér lisztet is elhagytam, teljes kiőrlésű pékárukat vásároltam csak.”

Szintén a cukoréhség megelőzésére remek tanács az is Verától, hogy szoktassuk rá magunkat a reggelire és a tízóraira, lehetőleg persze olyan ételekkel, melyekben sem fehér liszt, sem pedig cukor nincs, és a nap során inkább úgynevezett lassú felszívódású szénhidrátokból álljanak az étkezések. Ez rengeteget segített neki is abban, hogy a délutáni szénhidrátéhség megszűnjön, és így könnyebben tudta tartani magát a legnehezebb kihíváshoz, az esti nasik leépítéséhez is. Ha rendszeresen eszünk tápláló, egészséges ételeket, elég vizet iszunk, mozgunk mindennap legalább 30 percet, illetve alszunk rendesen, akkor a cukoréhség nem tudja átvenni felettünk a hatalmat és nyerhetünk magunknak még pár egészséges évet.