Az egyik leghalálosabb pszichés betegség: 10 tény, amit valószínűleg nem tudtál az evészavarokról

Farkas E. Lina | 2022. Február 11.
Az étkezési zavarok még a velük évek óta foglalkozó szakemberek számára is sokszor szürke-zónát jelentenek. Összegyűjtöttünk néhány fontos tényt, amelyek a kulcsfontosságúak lehetnek az étkezési zavarok megértésében, felismerésében és kezelésében.

„Már hogy lenne anorexiás, hiszen nem is csontsovány? Meg egyébként is, csak abba kéne hagyni ezt a »nem eszek« hisztit.”

„A fiúk biztos nem hánytatják magukat, és amúgy is, néha mindenki túlzabálja magát...”

– csak pár példák azokból a bagatellizáló mondatokból, amelyek olyan gyakoriak a táplálkozási zavarok kapcsán, és amelyek nemcsak hibásak, de a betegre nézve károsak is. Mert bár tény, hogy a jelenlegi kultúránkban az étel és a testsúly túlságosan is a fókuszban áll, így gyakoriak a rendellenes étkezési szokások, ám ezek nem összetévesztendők a klinikai étkezési zavarokkal. Utóbbiak nem egy divathullám lecsapódásai, hanem olyan betegségeket jelentenek, amelyeknek a következményei életveszélyesek is lehetnek, és amelyek egyikét sem a betegek választották.

Mielőtt tehát múló hóbortnak neveznénk ezeket a betegségeket, fontos tudni, hogy az étkezési zavaroknak a legmagasabb a halálozási aránya az összes pszichiátriai betegség közül. A krónikus anorexia nervosában szenvedő személyek akár 20 százaléka is meghal a betegség következtében. Az anorexiára, a bulimiára és az egyéb, meg nem határozott étkezési zavarra (EDNOS, ma OSFED) vonatkozó tanulmányok pedig azt mutatják, hogy valamennyi étkezési zavar halálozási aránya hasonló. Sőt, a falásrohamokból, a tisztítókúrákból, az éhezésből és a túlzott testmozgásból eredő orvosi szövődmények mellett az öngyilkosság is gyakori az étkezési zavarokban szenvedők körében. 

52 percenként meghal valaki étkezési zavarban… Igen, jól olvastad:

az étkezési zavar az egyik leghalálosabb pszichiátriai betegség.

Ráadásul az étkezési zavar (még egy tévhit) nem áll meg az anorexiánál. Mutatjuk lentebb a tényeket és a hibás sztereotípiákat, amelyeket ideje lenne elfelejteni.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság a Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv 5. kiadása (DSM-5) az evészavarok öt különböző típusát különbözteti meg:

  • Anorexia Nervosa, Bulimia Nervosa
  • Bulimia Nervosa (BED)
  • Elkerülő/korlátozó táplálékfelvétel-zavar
  • Mértéktelen evészavar (BED)
  • Egyéb étkezési zavar (OSFED)

1.) A legtöbb evészavarban szenvedő ember diagnózisa az egyéb táplálkozási evészavar  (OSFED) ernyője alá tartozik

Az OSFED az evészavar bármely olyan típusát jelenti, amely nem tartozik az „elsődleges” evészavar kategóriák egyikébe sem. Míg a média általában az anorexia nervosa és a bulimia nervosa étkezési zavar diagnózisokat emeli ki, mutatja be, sokkal gyakoribb az olyan diagnózis, amely nem tartozik egyik kategóriába sem. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb evészavar nem úgy néz ki, ahogyan mi azt elképzeljük, és ez nagyban megnehezítheti a probléma felismerését is. Például a korlátozásra (ami a legtöbb étkezési zavar egyik fő jellemzője) gyakran úgy gondolunk, mint az időszakos koplalásra, miközben rengeteg más módja is van, például csak bizonyos ételek, vagy csak nagyon kis mennyiség fogyasztása, esetleg a nap bizonyos időpontjai előtt vagy után történő étkezés megtagadása.

2.) Csak az anorexiába lehet belehalni

Amikor a kutatók megvizsgálták az ambulánsan kezelt, bármilyen evészavar-diagnózissal rendelkező egyének halálozási arányát, azt találták, hogy a bulimia és az EDNOS (ma OSFED) halálozási aránya megközelítette az anorexia nervosa esetében tapasztalt magas arányokat. A vizsgálat során nagyjából minden 20. étkezési zavarban szenvedő emberből 1 meghalt a betegség következtében. Azoknál a személyeknél például, akik hashajtókat, vízhajtókat használnak, vagy hányásra kényszerítik magukat, jelentősen nagyobb a kockázata a hirtelen szívhalálnak, az elektrolit-egyensúlyhiány miatt. A túlzott (fontos: ez nem a rendszerest jelenti, hiszen az hasznos) testmozgás szintén növelheti a halálozás kockázatát az étkezési zavarokkal küzdő egyéneknél.

3.) Csak diétázik!

Ami a felszínen szigorú diétának tűnik, az valójában egy étkezési zavar kezdete is lehet. Még ha a tünetek nem is felelnek meg feltétlen a klinikai evészavar diagnosztikai kritériumainak, a rendellenes táplálkozásnak súlyos egészségügyi következményei lehetnek, ilyen például vérszegénység és/vagy csontvesztés. Ezért (is) fontos, hogy a rendellenes szokásokat már időben komolyan vegyük, hogy azok aztán ne eszkalálódjanak tovább egy súlyos étkezési zavarba.

Épp ezért, ha a közelünkben valaki drasztikus diétát folytat, jó tudni, hogy a krónikus fogyókúrázás összefüggésbe hozható az evészavar későbbi kialakulásával.

Amennyiben a szerettünk ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy vele nincsen semmi gond, fontos azt is szem előtt tartani, hogy előfordulhat, nem rendelkezik a probléma felismeréséhez elegendő önismerettel, ami nagyon gyakori az evészavarosoknál. De tagadhatja azért is, mert fél a kezeléstől, míg mások kétségbeesetten szeretnék abbahagyni a káros viselkedésüket/szokásukat, de szintén félnek a kezeléstől.

Képünk illusztráció – Fotó: BSIP/Universal Images Group via Getty Images

A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy bár a gyógyulásra való készség fontos, a tévhitekkel ellentétben nem kell a kezeléssel megvárni, hogy a szerettünk készen álljon belevágni, pláne, ha az illető 18 év alatti. A korai beavatkozás ugyanis kardinális: mint minden betegség esetében, így az étkezési zavar kapcsán is, magasabb gyógyulási arányokkal jár. Épp ezért, ha a problémával küzdő személy felnőtt, akinél nem lehet gyakorolni a kényszerkezelést, a családnak és a barátoknak fontos rendszeresen kifejezésre adni, hogy aggódnak az evészavara és az egészsége miatt. Struccpolitika helyett bátorítaniuk kell a beteget, hogy keressen szakszerű segítséget.

4.) Nem állítja, hogy kövérnek érzi magát. Ettől még lehet étkezési zavara?

Természetesen. A testképzavarok nagyon gyakoriak az evészavaroknál, de korántsem általánosak. Klinikai jelentések szerint a kisgyermekeknél sokkal kisebb valószínűséggel fordul elő testképzavar, és rengeteg tizenéves és felnőtt sem számol be erről a tünetről.

5.) Nem kell aggódnom az étkezési zavarok miatt, mert az lányos dolog. A fiamat nem érintheti.

Az étkezési zavarok bárkit érinthetnek, kortól vagy nemtől függetlenül. Bár az étkezési zavarok gyakrabban fordulnak elő nőknél, a kutatók és a klinikusok egyre több olyan férfira figyelnek fel, akik étkezési zavarok miatt kérnek segítséget.

A Centers for Disease Control and Prevention 2007-es tanulmánya szerint az evészavarban szenvedők egyharmada férfi. Az egyelőre nem világos, hogy az evészavarok valóban növekednek-e a körükben, vagy egyre több szenvedő férfi mer segítséget kérni szakembertől. 

6.) A gyermekem túl fiatal ahhoz, hogy evészavar alakuljon ki nála

Az étkezési zavarok bármely életkorban kialakulhatnak vagy újra visszatérhetnek. A szakemberek arról számolnak be, hogy egyre több gyermeknél diagnosztizálnak evészavart, némelyiküknél már öt-hat éves korban. Nem egyértelmű azonban az, hogy valóban fiatalabb korban alakulnak-e ki evészavarok, vagy a kisgyermekkori evészavarok fokozott ismertsége vezetett a több felismeréshez, diagnózishoz.

7.) Ki fogja nőni!

Bár az étkezési zavarral küzdők egy része kezelés nélkül felépül, azonban sokan, akik tizenéves korukban evészavarral és rendellenes táplálkozással küzdenek, felnőttkorukban is szenvednek tőle. Sőt, később is visszaeshetnek azok, akik serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban betegek voltak, de aztán kigyógyultak belőle. A visszaesést okozhatja egy újonnan kialakult étkezési zavar is.

8.) Mindenkinek vannak olykor falási rohamai…

A falási roham a nőknek mindössze 3,5 százalékát, a férfiak 2 százalékát és a serdülők legfeljebb 1,6 százalékát érinti, és ez nem ugyanaz, mint alkalmanként többet enni, mint amennyi jólesik. Azok, akik falási rohamokkal küzdenek, visszatérő epizódokat produkálnak, legalább hetente egyszer három hónapon keresztül -, amelyek során rövid idő alatt lényegesen több ételt esznek, mint a legtöbb ember tenné, és azt tapasztalják, hogy elveszítik a kontrollt. Sok szenvedőnél társbetegségek (például súlyos depresszió és szorongás) is jelentkeznek.

9.) A fiamnak bulimiája van, így nem fog más típusú evészavar kialakulni nála

Sok evészavarral küzdő ember egynél több rendellenességben szenved, mielőtt végül felépülne. Az anorexiában szenvedő emberek nagyjából felénél alakul ki később bulimia. Egyes személyek egyszerre mutatják az anorexiára és a bulimiára utaló jeleket, megint mások átmennek egyik diagnózisból a másikba, ezt a folyamatot diagnosztikai átmenetnek nevezik. Mindegyik életveszélyes következményekkel járhat.

10.) A bulimia csak önhánytatással jár

Bár az önhánytatás az egyik leggyakoribb módja annak, hogy a beteg megszabaduljon a rengeteg ételtől, amelyet a falási rohamok során lapátol magába, még egyéb eszközöket is bevetnek. Egyesek hashajtókat és beöntéseket is használhatnak, koplalhatnak, vagy túlzott testmozgásba hajszolhatják magukat.  

(via és via)

Exit mobile version