Ne csak „csodaszereket”, C-vitamint se ajánlgass daganatos betegeknek!

Egy daganatos betegséggel szembesülve, érthető módon mindenki megpróbálja megtenni a legtöbbet, ami tőle telhet. Ezzel persze semmi gond nincs, a baj akkor kezdődik, amikor anekdotikus, a „szomszédasszonynak is segített történetek” alapján a beteg olyan alternatív készítményekhez, csodaszerekhez nyúl, amelyek nemhogy nem segítenek, de gátolják is a kezelés eredményességét. És most nemcsak a gyógygombákról, ilyen-olyan egzotikus gyökerekről beszélünk, hanem olyan ártatlan vitaminokról, mint például a C-vitamin, amelyről leginkább az a tévhit kering a neten, hogy „kezeli a rákot”.

Egyes vitaminok rontják a halálozási arányt

Dr. Pajkos Gábor belgyógyász, klinikai onkológus, az Oncompass Medicine orvosigazgatója és a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság korábbi elnöke nyilatkozott az nlc-nek a témában. Szerinte az alapvető félreértés abból adódik, hogy a köztudatban egészen más kép él a vitaminokról, és nem véletlenül. „Van néhány olyan ritka, de súlyos, és gyógyíthatatlannak hitt betegség, mint a skorbut, a beriberi, vagy a pellagra, amelyeket vitaminhiány okoz. Ennek analógiájára sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy egy olyan súlyos betegség esetében, mint a rák, a vitaminok csak jót tudnak tenni. Ez így önmagában azonban sajnos nem igaz – mondja a szakember. – Vitaminszedés esetén mérlegelni kell, hogy egy jó állapotú egészséges ember szed-e azért vitaminokat, hogy megelőzze a daganat kialakulását, vagy már egy kialakult daganat mellett, a kezelések mellékhatásainak csökkentése, az immunrendszer aktivitásának, az étvágy, a kondíció fenntartásának céljával szedi-e valaki az étrend-kiegészítőket és ezen belül a különféle vitaminkészítményeket. Utóbbival az a probléma, hogy nincsenek általános szabályok, alapvetően mindenki esetében egyénre szabottan kellene megítélni azt, hogy mire van szüksége a tápláltsági állapota ismeretében, de sajnos nagyon kevés szó esik a dietetikusokkal való konzultációról. A legnagyobb probléma az, hogy bár tudjuk, hogy melyik vitaminnak, nyomelemnek mennyi a napi ajánlott beviteli mennyisége, de ezt ezek a készítmények gyakran sokszorosan túllépik, tehát úgynevezett farmakológiai dózisban kerülnek a betegekbe, aminek több veszélye van. Vagy azért, mert nem tudjuk, hogy mit csinálnak, vagy azért, mert káros hatásuk is lehet. Harmadsorban pedig bizonyos gyógyszerek hatását ezek fel is tudják függeszteni.”

Ilyenek például az úgynevezett antioxidáns hatású vegyületek, ahova a béta-karotint, az E-vitamint, a C-vitamint sorolják. Az onkológus azt mondja, az antioxidáns hatású vegyületek esetében máig nem bizonyított, hogyan hatnak a daganatra, sőt bizonyos daganatok esetében kifejezetten növelik a daganat kialakulásának a kockázatát.

Az onkológus kiemeli, az első és legfontosabb, hogy feltétlenül beszéljük meg a kezelőorvossal, milyen vitaminokat, étrend-kiegészítőket szedünk. „A C-vitamin, amely alapvetően egy redukáló szer, tulajdonképpen fel is függeszti a terápiás hatását a daganatgátló gyógyszernek” – mondja Pajkos Gábor, és hangsúlyozza: „egyrészt a vitaminpótlást egyénre, általános állapotra szabottan kell vizsgálni, és követni, illetve alkalmazni, másrészt előfordul, hogy magának a daganatos betegségnek vagy a kezelésének vannak olyan hatásai vagy mellékhatásai, amelyek a tápláltsági állapot, a felszívódási viszonyok romlásával nyilván okozhatnak vitamin-hiánybetegséget, és ilyen esetben valóban szükséges lehet a vitaminok pótlása. De hangsúlyozom, hogy a mi égövünkön, a magyar viszonyok közt a megfelelő, változatos táplálkozás általában elegendő.”

Pajkos doktor kiemeli,

„Az extrém dózisú C-vitaminok pedig biztos, hogy többet ártanak, mint használnak. A szervezetnek az egész anyagcseréje egy nagyon finoman kialakított, egyensúlyozott folyamat, az oxidatív és reduktív folyamatok egyensúlyából áll. Ha eltolom egy nagy dózisú, több, akár 15 grammos C-vitamin bevitelével reduktív irányba az anyagcserét, egy redukáló szert viszek be, akkor nem tudhatom, hogy ez mi mindent rombol, vagy mit segít elő, de az biztos, hogy a beteg gyógyulását nem” – magyarázza az orvos.

Nincs benne a köztudatban

Ahány onkológiai kezelésen átesett emberrel beszéltem a cikkemhez, mind azt mondták, őket is meglepetésként érte a vitaminok orvos által felsorolt hátrányos hatása a kezelésre, illetve magára a tumorra. „Egy betegtársam kifejezetten győzködött arról, hogy nagy dózisú C-vitamin-infúzió kell nekünk, aztán ő el is ment több infúzióra is, amíg az orvosa meg nem tudta, és leállította róla – mondja Saci. – Én szerencsére már előre megkérdeztem az onkológusomat a vitaminokról, úgyhogy már tudtam, hogy nem tesz jót a túl sok C-vitamin. Az én vitaminszedésemet az orvosom monitorozta, mindig mondta, hogy mit lehet, mennyit lehet, főleg a kemoterápiák előtti és utáni pár napban. De amúgy minden ilyen varázsgombára, vitaminra, algára általában az volt a válasza, hogy ha nem viszem túlzásba, akkor nem árthat, csak tartsam be a szabályt, amit a kemoterápia körüli napokra mondott. Rá hallgatva szedtem a vitaminokat, összeállítva úgy, hogy tényleg támogassák a gyógyulásomat és ne akadályozzák a gyógyszerek felszívódását.”

De hasonló a helyzet a kiváló immunerősítőnek mondott grapefruit-cseppel (sőt magával a gyümölccsel is), amit bizonyos onkológiai gyógyszerek esetén egyáltalán nem szabad alkalmazni. Vagy akár egyes gyógyteákkal, például a „stresszmentesítő” orbáncfű teával, ami ugyancsak gátolja a gyógyszerek megfelelő felszívódását – avat be Anna, aki eleinte szintén belefutott ebbe a problémába, a vitaminokkal kapcsolatos információhiányba.

Pajkos Gábor is úgy véli, általában kevés szó esik a vitaminok szedéséről, nem is nagyon fordulnak a betegek a kezelőorvosukhoz ezzel, vagy éppenséggel nincs idő a zsúfolt rendeléseken, a vizit során a téma megtárgyalására is sort keríteni, hiszen a leglényegesebb kérdés általában az, van-e panasza, volt-e láza a betegnek, mit mutatnak a kontrollvizsgálatok.

Mi a helyzet a D-vitaminnal?

Vannak olyan vitaminok, oxidatívstressz-csökkentő, antioxidáns hatású vegyületek, amelyek tudják mind a sugár, mind a kemoterápia mellékhatásait enyhíteni, de a hatás eléréséhez egyáltalán nem szükséges a »lónak való dózisok« bevétele.

A D-vitaminról viszont már többet tudunk az onkológus szerint, a hiányára figyelnünk kell. Mivel ez egy olyan vitamin, amelynek a szérumszintje egy rutin laboratóriumi vizsgálattal meghatározható, lehet tudni, kell-e pótolnunk vagy sem. „Magyarországon teljesen meglepő módon, de a lakosság többségének D-vitamin-hiánya van. Ennek oka lehet, hogy megváltoztak az élet- és munkakörülmények, kevesebbet vagyunk a napon. Tudjuk azt is, hogy a napozás árthat, tehát igyekszünk elkerülni. Ennek megfelelően persze nem alakul ki a bőrünkben megfelelő szinten a D-vitamin, ezért ezt pótolni kell. A szakmai ajánlások a napi 2000 nemzetközi egység D-vitamin bevitelét javasolják, ha nem áll fenn D-vitamin-hiány. A D-vitaminnak alapvetően mind a daganatos szervezetre, mind pedig a daganat kialakulásának a megelőzésére van hatása. Tudjuk, hogy bizonyos daganatok, például az emlőrákok vonatkozásában a D-vitamin-hiány egy kockázati tényező, rosszabb túlélési eredményekkel társul. De hematológiai betegségek, illetve vastagbélrák, melanóma esetén is növeli a túlélést.”

Dr. Pajkos Gábor azt mondja,

„Az Amerikai Egyesült Államokban ezzel kapcsolatban volt több megfigyelésen alapuló klinikai vizsgálat, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy azok a daganatos betegek, akik természetes úton a táplálkozással fedezték a vitaminszükségletüket, tovább éltek, mint akik étrend-kiegészítőkkel és különféle mesterségesen előállított vitaminokkal éltek. Az egész vitaminpótlásnak tehát személyre szabottnak kell lennie, mint ahogy a gyógyszerek dózisát is a beteg paramétereihez igazítja a kezelőorvos. Az alternatív szerekkel a probléma az, hogy egyrészt nem tudjuk, hogy mi van bennük, ennek megfelelően nem tudjuk azt sem, hogy mivel lépnek kölcsönhatásba. Ami viszont a leglényegesebb, ahhoz, hogy egy gyógyszer forgalomba kerüljön, mint daganatgátló, komoly klinikai vizsgálatok szükségesek. De ezekkel a szerekkel ilyen vizsgálat nem történt, csak anekdotikus közléseket ismerünk róluk” – mondja a szakember.

Tévhit, hogy „ki kell éheztetni” a rákos sejteket

Ma már valamennyi onkológiai centrumban van lehetőség dietetikai tanácsadásra, ami az ilyen jellegű kérdésekben is segít. Darida-Sárközi Anita, a Mind Klinika dietetikusa az nlc-nek azt mondja, tapasztalatai szerint a daganatos elváltozás diagnosztizálását követően gyakran keresnek a betegek és hozzátartozók olyan étrend-kiegészítőket, vitaminokat, speciális gyógyászati célra szánt élelmiszereket (tápszereket), amiktől a beteg gyorsabb gyógyulását remélik. Ám ő is megerősíti, mind a megelőzés, mind a gyógyítás során sokkal fontosabb lenne az egészséges táplálkozás, amiben fontos támpont a bél mikrobiom. Ennek pontos felmérésére ma már speciális tesztek vannak, az eredmények alapján pedig pontosan meghatározható, milyen kiegészítőket, pro- és prebiotikumokat, élelmiszercsoportokat fogyasszon a beteg, vagy épp kerüljön el. 

„Nem minden esetben jó döntés étrend-kiegészítőket használni, és nem tudunk mindenki számára egyformán járható utat ajánlani. Az egyénre szabott, célzott terápiában hiszünk, elsősorban pedig az egészséges táplálkozásban. Mást ajánlunk például egy szűkületet okozó gasztrointestinalis daganat esetén, mást emlőrák adjuváns kezelése során, megint mást Lymphománál. Ez utóbbi esetben növelt mennyiségű folsavfogyasztást például nem javaslunk. Prosztata daganatos pacienseknél a multivitaminok magas dózisban kifejezetten ronthatják a beteg életkilátásait, ezt külföldi tanulmányokból tudjuk. Vannak arra irányuló kutatások, hogy egyes elváltozások esetében kifejezetten nem ajánlott emelt dózisú vitaminokat alkalmazni. A vas, omega 3 zsírsavak, B12 kiegészítők, D-vitamin szedése bírhat pozitív hatással bizonyos típusú onkológiai betegségek kemoterápiás kezelése során, de ezek pontos dózisát is a kezelőorvos, vagy a beteget kezelő team dönti el” – hangsúlyozza a dietetikus is.

Darida-Sárközi Anita a gyakran előforduló tévhitekről is beszél.

Egy hosszan elnyúló gyógyszeres kezelés, kemoterápia megterheli a szervezetet, a gyors és túlzott tápanyagmegvonás súlyvesztést, legyengülést okozhat, ami veszélyeztetheti a terápia sikerét. Kiegyensúlyozott tápanyagbevitelhez mindhárom makrotápanyag – szénhidrát, zsír, fehérje – fogyasztása szükséges, szénhidrát esetében amennyiben nem ellenjavallt, előnyben részesítjük a rostdús, lassan felszívódó szénhidrátokat a magas glikémiás indexű, rostszegény változatokkal szemben.”

A dietetikus – az onkológushoz hasonlóan – az egyénre szabottságot emeli ki, illetve a beteg tápláltsági állapotának folyamatos monitorozását a terápia sikere érdekében. „A sugárkezelés, kemoterápia, gyógyszerek nem csak a rákos sejtekre vannak hatással, hanem az egészséges sejtjeinkre és a bennünk élő mikrobiomra – azaz a szervezetünkben élő mikoorganizmusok összességére. Bélflóránk fajgazdagsága, sokszínűsége, egyes konkrét jelenlévő baktériumok nagyban befolyásolják, milyen betegségekre lehetünk hajlamosak. Igaz ez onkológiai vonatkozásban is, pl. a vastagbélrákot okozó Escherichia Shigella coli baktérium szerepe igazolt, tehát ennek a baktériumnak az eradikációja segíthet a gyógyulásban, az új polipok (mint rákmegelőző állapot) kialakulásának megelőzésében.”

A szakember kiemeli, a környezeti ártalmak, a dohányzás, alkoholfogyasztás, genetikai hajlam mellett a daganatos betegségek kialakulását sajnos nagyon jelentősen befolyásolja életmódunk és táplálkozási szokásaink.