Szalonnát kaptam a harmincadik születésnapomra
“Egy éve éltünk együtt, épp betöltöttem a harmincat. Vasárnapi napra esett, délután befutott az apukája egy nagy reklámtáskával és bűnbánó arckifejezéssel az arcán. Boldog szülinapot kívánt, majd átadta a táskát, elnézést kért, hogy ez az ajándéka, de megkérdezte a kisfiát, aki azt mondta neki, hogy ennek örülnék a legjobban. A táskában úgy három-négy kilónyi szalonna volt. Nem tudtam visszafogni, öt percen át hangosan röhögtem. Hihetetlen, hogy képes volt a saját apjával szalonnát ajándékoztatni nekem – tulajdonképpen magának – azért, mert három nappal korábban nem tudtam szalonnabőrt tenni a kedvenc bablevesébe, mert éppen nem volt itthon. Annyira kicsinyes és röhejes volt az egész, hogy hetekig ezzel csesztettem utána, míg a végén annyira összekaptunk, hogy vége lett.”
Nem szokott le miattam a dohányzásról
“Alapjáraton nem kezdek cigizős fickókkal, de ez a srác annyira az esetem volt, hogy még ezt is elnéztem neki. Egy ideig. Már az elejétől fogva jeleztem felé, hogy rühellem a ruháiból és a hajából áradó füstszagot, aztán két hét után kerek perec megkérdeztem tőle, hogy ha nagyon szépen kérem, leszokna-e miattam a dohányzásról. Azt mondta, hogy az nem létezik. Részemről meg az nem létezett, hogy tovább járjak egy büdös bagóssal.”
Annyi nyugtatót és kedélyjavítót szedett, amennyi egy elefántnak is elég lett volna
“Három hete voltunk együtt, és volt valami fura a lányban, de nem tudtam eldönteni, micsoda. Aztán az egyik este én is vele voltam a fürdőszobájában, mielőtt lefeküdtünk volna aludni. Egyszer csak elővett a fiókból úgy tíz különféle tablettát, majd egy pohár vízzel bevette az összeset. Amikor rákérdeztem, mégis miért szed be ennyi gyógyszert és mik ezek, elkezdte sorolni a különféle kedélyjavítókat és nyugtatókat, én meg rendesen beparáztam. Később azt is elmondta, hogy korábban volt pár öngyilkossági kísérlete, én meg rástresszeltem erre a kapcsolatra. Ha nem is azonnal, de egy héttel később szakítottam vele valami olcsó ürüggyel. Erre máig nem vagyok büszke.”
Utáltam a bőre illatát
“Igazi bombázó volt. Pompás test, gyönyörű arc, és valami olyan kisugárzás, hogy a többi férfi folyton megfordult utána az utcán. El sem hittem, hogy tetszem neki, és a világ legnagyobb mázlistájának éreztem magam, amikor összejöttünk. Egészen az első szexig. Papírforma szerint ez is szuper volt, de valami mégsem stimmelt. Egyszerűen bántotta az orromat a bőre illata és az izzadsága. Nem büdös volt, egyszerűen csak taszított. Ezután még legalább két hónapig próbáltam győzködni magam, hogy nem lehetek akkora hülye, hogy ilyesmi miatt szakítsak egy ilyen csodás csajjal, de amikor már én kerestem a kifogásokat, hogy miért ne szexeljünk, tudtam, hogy nem mehet így tovább. Azzal a szöveggel hagytam ott, hogy nem lettem belé szerelmes.”
Beszóltam az anyjának
“Első családlátogatás, először voltam náluk. Egy perc után már a nézéséből tudtam, hogy az anyja zsigerből rühell engem. Ebédtől vacsoráig folyamatosan piszkált. Beszólt a frizurámra, a szoknyámra, az iskoláimra, a szülővárosomra, és amikor vacsoránál azt firtatta, hogy középiskolai tanárként valószínűleg semmire se viszem majd az életben, csak annyit jegyeztem meg, hogy »Majd igyekszem jól házasodni, mint maga is«. Megfagyott a levegő a konyhában, a fia pedig olyan megvetéssel nézett rám, hogy azt szavakkal nem tudom leírni. Amikor vacsi után elindultunk hazafelé, megállt velem szemben, és azt mondta, hogy az ő anyukájával így senki nem beszélhet, és soha többé nem akar engem látni.”
Zokni nélkül hordta a cipőjét
“Nyár volt, Margitsziget, randi, és eleinte nem is tűnt fel a dolog, de amikor a Duna partján üldögéltünk, észrevettem, hogy a pasi nem titokzoknit visel a sportcipője alatt, hanem egyáltalán nincs rajta zokni. Amikor vicceskedve rákérdeztem, elfogytak-e a tiszta darabok otthon, csak annyit mondott halál komoly fejjel, hogy ő csak ősszel meg télen hord zoknit, amúgy ki nem állhatja. Nem akartam eljutni odáig, hogy megérzem a lábszagát. Aznap randiztunk utoljára.”
Nem jött át hozzám, mert a kedvenc sorozatát nézte
“Relatíve új kapcsolat volt, és már alig vártam a hétvégét, ugyanis hétköznap nem nagyon tudtunk időt szakítani egymásra. Megbeszéltük, hogy szombaton meglátogat. Már délután négyre járt az idő, őfelsége meg sehol, és semmi életjelet nem adott magáról. Felhívom, és hosszas várakozás után felveszi. Amikor megkérdezem, merre van, csak annyit mond, hogy még az éjjel elkezdte nézni a 24 című sorozatot, és annyira rákattant, hogy még WC-re is csak akkor jár ki, ha már nagyon muszáj. Ha nem baj, akkor most nem jönne át hozzám, hanem inkább nézné tovább. Mondtam neki, hogy csak nézze, és mivel még van belőle pár évad, a jövőben sem kell hozzám többé átugrania.”
Faképnél hagyott, mert késős vagyok
“Amilyen pontos vagyok a munkámban, annyira késős vagyok a magánéletben. Ez eleinte, egyetemista koromban még szándékos volt, de az utóbbi években próbáltam megjavulni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Természetesen a randikról is folyton késtem, de a pasijaim ezt többnyire megszokták, és egy idő után úgy alkalmazkodtak, hogy szándékosan korábbra beszélték meg a találkozót velem, vagy ők is késtek. De nem ő.
Már az első tizenöt percesem (ha tudta volna, hogy nálam ez semmi…) után úgy lecseszett, hogy csak néztem, és a helyzet innen már csak romlott. Láttam, hogy ez érzékeny pont nála, ezért elkezdtem igyekezni, és magamhoz képest példátlan módon alig öt-tíz perceket késtem, amikor vele volt találkám. De ezt is nehezen viselte. Egy péntek este étterembe mentünk volna, egy kicsit megcsúsztam a melóval, és írtam neki egy sms-t, hogy kb. húsz percet kések. Visszaírt, hogy oké, aztán amikor odaértem, hűlt helyét találtam. Felhívom, nem veszi fel. Elmegyek az étterembe, ott sincs. Késő este küld egy e-mailt, hogy részéről végzett velem, és így legalább megtanulom tisztelni mások idejét.”