“Kedves Ribanc!
Igen, még mindig csak így tudok rád gondolni. Még mindig az a nő vagy, aki el akarta lopni tőlem a férjemet és a gyerekeimtől az apjukat. Tény, hogy a férjem egy idióta, hogy beléd szeretett, de ez nem róla szól, hanem rólad. Nem sikerült a küldetésed. Az én szememben – és a körülöttem élők szemében -, te örökre egy sikertelen, boldogtalan nő maradsz.
Borzasztó dolgot tettél a családommal, tönkre akartál tenni minket.
Mit gondoltál magadban? Azt hitted, hogy a nő, aki a veled félrelépő férfi mögött áll, nem lesz lesújtva, ha megtudja, mit műveltek? Érdekelt egyáltalán? Valószínűleg nem, és épp ez tesz téged rettenetes emberré. Hogy lehet, hogy nem jutottak eszedbe ennek a férfinek, akit levadásztál, a gyerekei? A nőknek támogatniuk kellene egymást ebben a világban, nem pedig hátba szúrni a másikat. A karmát érdemes komolyan venni. El fog jönni érted is, ha még nem tette meg. Rossz lesz neked is. A saját fejedre hoztad a bajt, amikor fel akartad robbantani a családomat.
Tudnod kell, hogy sok munka van abban, ahol most tartunk a férjemmel, miután öt éve engem választott helyetted. Minden emailt elolvastam, amit írtatok egymásnak. Az összes szerelmi vallomást és hogy ti ketten milyen nagy “lelki társak” vagytok. Ugyan már! Tizenhat éve vagyok együtt a férjemmel. És te? Csupán nyolc hónapig voltál az életében. Miért? Nem gondolhattad komolyan, hogy lefeküdhetsz egy házas férfival, aztán győztesen kikerülhetsz a félrelépésből. Igazán röhejes vagy, ha ezt hitted.
Miután téged elhagyott, simán továbbléptél, élted az életed. Jó, biztos okozott egy kis lelki fájdalmat, de arról fogalmad sincs, hogy a mi életünkben milyen viharok dúltak utánad. Újra össze kellett raknunk a családunkat. Te biztos nem bírtad volna végigcsinálni, amit én ebben az öt évben kénytelen voltam.
Máig mindennap eszembe jutsz. Nem gyűlölöm már a férjem, inkább büszke vagyok rá.
Tökéletes példaként állhat minden férfi előtt, aki félrelépett. Egy dologban igazad volt, tényleg nagyszerű fickó. Mindent elviselt tőlem, az összes átüvöltött, átzokogott éjszakát, amikor azzal fenyegetőztem, hogy elhagyom. Néha összeroppant a bűntudat alatt, hogy milyen fájdalmat okoztatok együtt a családomnak. De a káosz ellenére, amit magad mögött hagytál, megoldottuk, és jobban szeretjük egymást, mint valaha.
Az azóta eltelt öt évben biztos számtalan férfival voltál együtt. Ha még eszedbe jut a férjem, remélem tudod közben, hogy rossz ember vagy. Mindenki, aki el akarja venni egy másik nő férjét, az csak rossz ember lehet. Megtörtént ez már veled? Ezért próbáltad te is másét ellopni? Tulajdonképpen mindegy, mert az biztos, hogy én és a gyerekeim semmi rosszat nem tettünk veled, hogy ezt érdemeltük volna tőled. Talán van esély, hogy ezt a levelet tényleg olvasod, úgyhogy ha itt lennél, ezt mondanám neked: szeretem a férjemet. Büszke vagyok a férjemre. Már csak egy rossz emlék vagy. Mi vagyunk a lelki társak, te csak egy félreértés vagy.
Viszlát örökre: A felszarvazott feleség”
Olvass többet a félrelépésről:
- Félreléptem! Elmúlik valaha a bűntudat?
- Egy félrelépés még belefér?
- Titkos sziget félrelépni szándékozó házasoknak