| 11 dolog, amit sohasem tudunk megváltoztatni a pasikban |
Hová menekülnek a pasik? Miért menekülnek a pasik? Mi elől menekülnek a pasik? A Férfi című könyvemben van egy részlet, amin nagyon ki szoktak akadni a hímnemű olvasók… Azt írom – és ezt egyébként egyszer egy nő vetette fel nekem –, hogy a „férfiak” egy bizonyos szempontból nagyon emlékeztetnek egy papucsállatkára. A papucsállatka mindig menekül a fény elől, és sokkal jobban érzi magát a sötétségben. Ha az ember megvilágítja, mondjuk egy mikroszkóp alatt, akkor spuri… Márpedig a sötétség azt is jelentheti, hogy ott nincs felelősség, ott bármit meg lehet tenni…
| Fotó: Dömötör Csaba |
A felelősségvállalás szempontjából a legtöbb pasi úgy viselkedik, akár egy ötéves gyerek… Ami persze nem véletlen, hiszen ez az egész sztori már gyerekkorban elkezdődik. Vegyünk egy olyan példát, ami elég általános, szinte klasszikus eset; amikor a gyerek nem hajlandó felkelni reggelente, és folyton elkésik az iskolából. Az úgynevezett szülők minden reggel újra és újra belemennek ebbe a játékba, és folyamatosan telefonálgatnak haza, hogy keljen már fel a csemetéjük…
Megállás nélkül, akár ötször-tízszer, anélkül hogy valamilyen sikerre számíthatnának. A gyerek pedig soha nem fog felkelni magától, hiszen tudja, hogy a mama ezért úgyis mindent meg fog tenni. A sokadik csörgésre aztán felveszi a telefont, majd ahelyett, hogy megköszönné neki, leteremti a mamát vagy a papát, hogy miért csak most ébresztette, most el fog késni… Az ilyen szülőknek persze eszébe kellene jutnia az az élethelyzet, amikor ők már nem lesznek… Akkor ki fogja majd ébreszteni a drágát? Egy másik csicska?
Ezzel a konfliktuskezelési modellel a szülők folyamatosan kapufát rúgnak, gól nem lesz a dologból. Soha nem lesz megfelelő változás, vagyis nulla esély van arra, hogy a dolgok másképp folyjanak. A mama és a papa csak megállás nélkül frusztrálódik, a kölyök pedig heverészik. Nincsenek lezárva a kiskapuk. Csak úgy lehetne ezeket lezárni, ha a kölyök egyszer a saját bőrén tapasztalná meg, mi történik olyankor, amikor saját magától kell felkelnie. Ez lenne a B variáció, amikor lezárjuk a kiskapukat. És ekkor az esély a változásra azon nyomban megnövekedne ötven százalékra. Mert a srác vagy felkel időben, vagy nem kel fel. És ha nem kel fel, neki magának kell vállalnia a felelősséget a következményekért…
| Megrendelheted a képre kattintva! |
Következetesnek lenni csak látszólag nehéz… Ha következetes vagyok magamhoz mind a racionális, mind az érzelmi konfliktusok szempontjából, akkor a kölyökhöz is az leszek, mert nincsenek bennem olyan érzések, hogy úristen, mit fognak ehhez szólni mások, vagy akár a szüleim, és nem félek, hogy valaki megítél majd, hogy én jó anya vagy apa vagyok, vagy sem. Egyszerűen bízom magamban, hogy az vagyok. És megpróbálom megértetni a kölyökkel, mit jelent felelősséget vállalni magunkért.
Tudni kell mind rövid, mind hosszú távon gondolkodni, és megérezni a potenciális veszélyes jeleket! De ezt csak úgy lehet megtenni, ha megtanulunk figyelni a legapróbb intő jelekre. Ébernek lenni az egyik legnagyobb képesség.