Hány éves?
Harminckilenc.
Mióta érzi, hogy gyereket szeretne?
Úgy harmincéves korom óta. Voltak komoly kapcsolataim, de amikor már minden rendben volt, minden alkalommal jött a pofon: a párom nem akart gyereket. Ne kérdezze, miért. Huszonéves koromban volt, aki akart volna, de akkor még én nem éreztem magam elég érettnek hozzá. Nem álltam még készen. Ez szerintem normális egy férfinél.
Jól értem, hogy kimondottan ezért lett vége a kapcsolatainak? Mert nagyon akar gyereket?
Nem akarok, hanem szeretnék. De szeretném felnevelni is. Családot szeretnék, apuka, anyuka, gyerekek: ahogyan ideális.
Társkereső hirdetéssel nem próbálkozott?
De igen. Annyi furcsa lánnyal életemben nem találkoztam. Vagy én kerestem rossz helyen. Aztán bejelentkeztem a sejtbankba, donornak, de azt mondták, túlkoros vagyok hozzá. És akkor találtam a hirdetést. Egy pár leírta, hogy sok éven át próbálkoztak a teherbe eséssel, de nem sikerült; a férfinek nem lehet gyereke, viszont ismeretlen donort sem akartak. Szóval ehhez kértek segítséget.
Találkozott velük?
Velük végül nem, mert nem válaszoltak. De a felajánlásom fent maradt a neten, és innen kezdve mindenképp segíteni akartam, másoknak is.
Kiket ismert meg így?
Volt egy pár, akivel találkoztam. Beszélgettünk, azt mondták, rendes srácnak találnak. Majd hosszabb idő után írtak, hogy köszönik, de megoldódott a dolog. A lánynak nagyon szimpatikus voltam, abban nem vagyok biztos, hogy a fiúnak is. Aztán kerestek lányok is.
Szinglik, akik nem találták meg a potenciális apát? Vagy leszbikusok?
Sosem kérdezek. Csak válaszolok, ha kérdeznek. Harmincon túl voltak már mindketten, az biztos. De eredményről egyelőre nem tudok beszámolni, sajnos nem léptünk a tettek mezejére. Ugyanez lett egy lánypárral is. Ők is szimpatikusnak találtak, úgy érezték, hogy rendkívül jó génállománnyal vagyok megáldva.
Részletezték?
Normálisnak tartottak. Azt mondták, viszonylag jó alkatom van, és beleférek az ízlésvilágukba. De soha nem találkoztunk többet. Vagy nem voltak őszinték, vagy meggondolták magukat. Annyit üzentek márciusban, hogy sínen van a dolog. Most július van.
Úgy látom, ez elég rosszulesik önnek.
Nem üzlet ez, nem is barátság, úgyhogy nincs min megsértődni. Nem szeretnék hasznot húzni más nyomorúságából, nem potyaszexre vágyom, nem vagyok szexőrült vagy ilyesmi, egyszerűen segíteni akarok.
Nem is kér ellenszolgáltatást?
Egy köszönöm bőven elég. Meg a tudat, hogy valakinek segítettem, akinek nem adatott meg, hogy gyereke lehessen. Másrészt egy sejtecském életre kel: ez minden pénznél többet ér – legalábbis nekem.
Akkor is, ha nem ön fogja nevelni?
Akkor is. Volt olyan pár, akik azt szerették volna, hogy ha adományozok néhány sejtet, utána viszont nem látnám őket, nem is beszélnénk, és akár ebbe is belementem volna.
De gondolom, inkább azt szeretné, ha láthatná fotón a gyereket, ha meglátogathatná…
Legjobban az tetszene, ha lenne egy feleségem és sok-sok gyerekünk.
El tudja képzelni, hogy azt sem fogja tudni, milyen gyerek született a sejtjéből?
El, mert a távolból segítek, és soha nem derül ki. Tudnak róla ők, én, és az orvos, aki segít létrehozni ezt az egészet.
„Házilag” nem működik a dolog?
Meg lehet mindent oldani. Fecskendővel vagy akár a hagyományos módon… de annak lelki vonulata is van, és én igyekszem empatikus lenni. Ha van egy pár, akik együtt élnek, együtt szeretnének maradni, és a nő ágyba bújik egy idegennel, az nem hiszem, hogy jó hatással lenne a kapcsolatukra.
De ha ez lenne a biztosabb módszer, akár ezt is megtenné.
Igen.
Volt olyan jelentkező, akire ön mondott nemet?
Nem. Az interneten sok furcsa ember van, voltak érdekes megkeresések, de azokra eleve nem válaszoltam.
Az eddigi félbemaradt próbálkozások ellenére kitart?
Persze. Addig él ez a lehetőség, amíg nem találok egy lányt, aki tőlem szeretne gyereket.
Mi lesz, ha összejön a dolog, és egy gyerek felnőve megkeresi?
Elméletileg nem tud megkeresni, mert nem a saját nevemen leveleztem, de bármi elképzelhető.
Mit tud az ilyen „beavatkozások” szabályozásáról?
Tudomásom szerint semmilyen tiltás nincs erre.
Ez igaz, orvos viszont csak házaspároknál közreműködhet, és csak akkor, ha a férjtől vagy ismeretlen donortól származik az anyag.
Remélhetőleg senkit nem fognak letartóztatni emiatt.
Mit gondol, mi lesz önnel három év múlva?
Vagy húsz-huszonöt gyerekem lesz a cikk nyomán, vagy találkozom egy lánnyal, és lesz három. És akkor boldog leszek és szegény, mert mindenemet a családra költöm.
Milyen területen dolgozik?
Mondjuk úgy, hogy kereskedelem.
El tud tartani három gyereket?
Igen. Senkitől nem kaptam ajándékba semmit, szüleimtől csak az életemet, az egészségemet, a kitartásomat és józan eszemet. A többiért pedig megdolgoztam.
Egyedül él?
…
Van valaki, csak nem az igazi…
Igen.
Vagy már tudja, hogy nem lesz az.
Ööö… egyedül élek jelenleg. De gyanítom, hogy nem lesz így sokáig, legalábbis nem így tervezem.
Ő nyilván nem tudja, hogy hirdetett.
Ha úgy alakul, hogy család lesz belőle, visszalépek. Ez az egész jóval azelőtt kezdődött, hogy megismertem őt, és úgy érzem, nem tettem semmi olyat, amivel… kinőttem én már abból, hogy összevissza linkeljek.
Szülei? Mondogatják, hogy ideje lenne megnősülni?
Melyik szülő ne mondogatná? De inkább azt, hogy mikor hozol haza unokát.
Ha nem fogja ismerni, ez nem fog sikerülni.
Nem ez a terv. Ez csak egy hirtelen jött esély.
Miért akar gyereket?
Lehet házat venni, kocsit, tárgyakat. De ami igazán nagy dolog az életben, az az, hogy egy másik életet létrehozunk. És ez a lehetőség megadatott nekünk.