A kisebbik rossz – cukor vagy cukorpótló?

Cukor – az igazi csábító: minél többet eszünk, annál többet kívánunk belőle. Megnöveli a vér szerotoninszintjét, ezáltal javítja a kedélyállapotot, gyakorlatilag hasonlóképpen működik, mint egyes antidepresszáns szerek. Egy idő után a kellemes érzés fenntartásához egyre több és több cukor kell, fogyasztásakor viszont a szervezet inzulint kezd termelni, ami tovább marad a vérben, mint a cukor. A magas inzulinszint levertséget okoz, ami viszont újabb cukorbevitel hatására könnyen alábbhagy. Kétféle útja is van tehát a függőségnek.

Mi valójában a cukor?

A fehér cukor egy szacharózból álló egyszerű szénhidrát, amit cukorrépából nyernek ki. Maga a zöldség 20 százalék cukortartalmú, a belőle készített kristálycukor viszont már 95 százalékos tisztaságú, úgyhogy a répa természetes alkotóelemeiből a cukron kívül szinte egyáltalán nem marad benne semmi. A finomított cukor hirtelen emeli meg a vércukorszintet, és hamar kiürül a vérből, ezáltal pedig gyorsan éhségérzetet okoz. Lebontása B₁-vitamint von el a szervezetből, ezért ingerültséghez vezethet, serkenti az adrenalin termelődését. Megköti a vérben a húgysavat, ami ellen a szervezet úgy próbál védekezni, hogy kalciumot von ki a csontokból, ez pedig csontritkuláshoz és fogszuvasodáshoz vezethet. Szóval sorolhatnánk az édes élvezet számos hátrányát…

Rejtett cukor – ketchup, müzli és a többiek

Egy ember két hét alatt annyi cukrot is elfogyaszthat, amennyit elődeink kétszáz évvel ezelőtt egy teljes év alatt, de nem is meglepő: szinte már mindenben, akár rejtve is, de ott a sok-sok cukor. Egy-egy palack üdítőből egy hétre elegendő mennyiséget juttatunk a szervezetünkbe, de akár a ketchup vagy a különböző szószok is hihetetlen arányban tartalmazzák a fölösleges “édes mérget”.
Mivel az elmúlt kétszáz évben drasztikusan megugrott a cukorfogyasztás, sokan keresik az alternatívákat.

A pótlók egészségesebbek?

A mesterséges édesítőszerek a 60-as évek végén jelentek meg, legtöbbjüket véletlenül fedezték fel. Eredetileg cukorbetegek számára kezdték el gyártani őket, de az elhízás, egészséges életmód terjedésével mind többen keresik a cukorpótlás más lehetőségeit. Ma már széles a választék a belőlük, de különbséget kell tenni az édesítőszer és a cukorpótló között. Az előbbi szintetikus anyag, amely mesterséges úton készül, nincs energiaértéke, sem biológiai haszna. Mivel nem emeli meg a cukorszintet, diabéteszesek és diétázók is előszeretettel fogyasztják.
Melyik a jobb választás? A kevesebb, ám természetesebb cukor, vagy a mesterséges édesítőszer, amely tele van idegen anyaggal és mesterséges adalékokkal? Aki szeretne fogyókúrázni, rövid időre bátran váltsa a cukrot édesítőszerekre, ám aki egészségesen szeretne élni, inkább a cukorfogyasztást mérsékelje. Ha te az előbbi csoportba tartozol, több ízesítő közül választhatsz.

A legismertebb édesítők:

Szacharin
Sokkal édesebb, mint a cukor, és árban is kedvezőbb, sokan azonban furcsa utóíze miatt nem kedvelik. Bizonyos fajtáit Amerikában csak úgy lehet forgalomba hozni, ha jelzik: állatkísérletekben rosszindulatú elváltozásokat okozott.

Ciklamát
A cukornál sokkal édesebb, és hőre nem bomlik le, ezért főzni is jól lehet vele. Amerikában azonban betiltották.

Aszpartám
Az egyik legdrágább édesítő, hőre és fényre is igen érzékeny. A legtöbb cukormentes light termékbe ez kerül. Üdítők, diabetikus fagyik, rágók is tartalmazzák, ám nagy mennyiségben hasmenést okozhat.

A vita továbbra is folyik arról, hogy mennyi a megengedett mennyiség ezekből a szerekből, több orvosi szakvélemény szerint fogyasztásuk hosszú távon gondokat okozhat. Fejfájást, ízületi fájdalmat, hajhullást, gyomorfájást említenek a tünetek között, ám a gyártók azt mondják, nem lehet belőle elfogyasztani napi szinten annyit, ami káros lehet a szervezetünkre.

Természetes pótlók:

Számos olyan természetes anyag létezik, amelyek használatával annak sem kell lemondania az édes ízekről, aki a fehér cukor és a szintetikus édesítőszerek káros hatásaitól tart. Ugyan nagy részüknek ugyanúgy van energiatartalmuk, mint a répacukornak, ám lényegesen lassúbb a felszívódásuk, azaz mérsékelten emelik csak a vércukorszintet. De mik az előnyei és a hátrányai?

Méz, nád-, barna cukor
A méz az egyik legrégebbi édesítőszerünk, közel kétszázféle tápanyagot, köztük aminosavakat, ásványi anyagokat (pl. kalcium, foszfor, jód, kén, vas, réz), valamint B-vitaminokat, A-, C- és E-vitamint is tartalmaz. A nádcukor Ázsia trópusi vidékeiről származik, finomítatlan formában megmaradnak benne az értékes tápanyagai és nyomelemei, emésztése – a fehér cukorral ellentétben – nem terheli meg a szervezetet. A nádcukor azonban nem egyszerűen sima barna cukor, hiszen az csak a legutolsó gyártási fázisban tér el a fehér cukortól. A finomítás utáni utolsó sűrítések során visszamaradt oldat a melasz, aminek van valamennyi ásványianyag-tartalma, ezt keverik a finomított cukorhoz, és ez adja a barna cukor ragacsos állagát, jellegzetes ízét és sötétbarna színét. A nádcukor viszont úgy készül, hogy a megtisztított cukornádat kipréselik, és a kapott léből gőzzel készítenek granulátumot. Mivel nem finomítják, jelentős mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, valamint a cukornádból származó ásványi anyagokat.

Agávészirup
A tequila alapanyagául is szolgáló agávénövényből nyerik, préselés után hőkezelik. Összetétele szerint nagyrészt fruktózból és kisebb részben glükózból áll, színe a tápanyagtartalmától függően lehet világos- vagy sötétbarna. Állaga a mézhez hasonló, a cukornál 42 százalékkal édesebb, kalóriaértéke ugyanannyi, így az édesebb ízt kevesebb kalóriával is el lehet érni. Glikémiás indexe körülbelül a fele a cukorénak, tehát lassabban emeli meg a vércukorszintet.

Fruktóz
A legklasszikusabb természetes édesítőszer a gyümölcscukor, azaz a fruktóz. Nagyon sok diétás élelmiszerbe kerül fruktóz: üdítőitalokba, diétás csokikba, süteményekbe. Mivel magasabb az édesítő hatása, mint a közönséges répacukornak, sokkal kevesebb kell belőle. Sajnos azonban kutatások igazolták, hogy ez a régen még egészséges megoldásnak titulált természetes cukorpótló egy sor egészségügyi problémát okozhat. (Nemcsak a májra ró nagy terheket, de rontja az agyműködést, lassítja a gondolkodást stb.)

Xilit vagy nyírfacukor
Természetes cukoralkoholokból áll. Nincs mellékíze, édesítő hatása nagyjából megegyezik a hagyományos cukoréval. A xilit és a nyírfacukor között kémiailag tulajdonképpen semmilyen különbség nincs, a xilitet azonban kukoricacsutkából is kivonhatják, a nyírfacukor előállításához a nyírfa kérgét, rostjait használják. Kémiailag, alapanyagában tehát azonos a két édesítőszer, ám minőségben és árban nagy különbségek mutatkoznak. Előnyük, hogy megszólalásig hasonlítanak a cukorra, külsőleg és ízre is, hátrányuk, hogy áruk elég borsos. Továbbá számolni kell bizonyos mellékhatásokkal is, a cukoralkoholok az arra érzékenyeknél hasmenést, emésztési zavarokat okozhatnak.

Sztívia (sztevia)
A sztíviát a világ számos pontján évszázadok óta használják édesítésre, levelei 30-szor, kivonatai pedig akár 300-szor édesebbek a finomított fehér cukornál. Serkenti a lép, a máj és a hasnyálmirigy működését, külsőleg-belsőleg alkalmazva is gyulladáscsökkentő. Baktérium- és gombaölő hatású, ezért kiválóan alkalmas olyan bőrproblémák kezelésére, mint a kivörösödés vagy az ekcéma. A magyarul jázminpakócaként ismert növény egy-két éve robbant be a diétás köztudatba. A többi természetes édesítőszerrel szemben nincs energiatartalma, nincs hatással a vércukorszintre. További előnye, hogy szuperédes, azaz egy kicsi is elég belőle a kávéba, limonádéba, süteménybe. Hátránya, hogy csak egy bizonyos szintig édesít, ha túl sokat teszünk valamibe, akkor az adott étel, ital inkább kesernyéssé válik. Mellékhatásai azonban nincsenek, a mellékíze minimális, és az ára is elfogadható.