Izraelben törvényi eszközökkel akarják felvenni a harcot az étkezési zavarokkal szemben. Olyan jogszabályt fogadtak el, amely „kitiltja” a kórosan sovány nőket a divatszakmából. A modelleknek minden fotózás előtt egy három hónapnál nem régebbi egészségügyi igazolást kell bemutatniuk arról, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szabványa szerint nem alultápláltak.
| BMI: a kilogrammban megadott testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének a hányadosa (BMI = [testsúly (kg)] / [testmagasság (m)]²) |
A szervezet a magasság és a testsúly aránya alapján meghatározott testtömegindex (BMI) 18,5 alatti értékét minősíti így. Vagyis egy 175 centi magas nőnek minimum
57 kilót kell nyomnia, 180 cm esetében pedig már a minimum 60 kiló az elvárás. A törvény előírja azt is,
hogy ha a felhasznált fényképeket úgy módosítják, hogy rajtuk látható modellek vékonyabbnak tűnjenek, azt fel kell tüntetni a hirdetéseken.
Ez az első alkalom, hogy egy kormányzat jogi eszközökkel lép fel a divatiparral szemben, amelyet az étkezési zavarok terjedésének elősegítésével vádolnak az extrém soványság idealizálása miatt.
A jogszabály keresztülvitelében nagy szerepe volt Adi Barkannak, Izrael egyik legnevesebb ügynökének, aki felidézte: a divatszakmában eltöltött 30 év alatt azt tapasztalta, hogy a modellek egyre soványabbak és betegesebbek lettek. „Úgy tűnnek, mintha már nem is élnének” – mondta.
Vékonyan is egészségesen?
Modellek egy sora viszont azonnal háborogni kezdett mondván, nem igazságos a BMI alapján megítélni az állapotukat, hisz ők jól érzik magukat így: ilyen az alkatuk. Az étkezési zavarokkal foglalkozó amerikai David Herzog szerint sem helyes ez a fajta megkülönböztetés, mivel – hangsúlyozza – az ember súlya folyamatosan változik.
Az izraeli szabályzat annyiból különleges, hogy nem a kifutókra vonatkozik: alultáplált kifutós modelleket elvileg évek óta nem lehet sehol alkalmazni. 2006 óta tilos (szintén elvileg) a madridi divathéten kórosan sovány modelleket felkérni, 2008-ban pedig a franciák is besokalltak. Barcelonában és Londonban is próbálkoztak korábban ugyanezzel a szabállyal, ám a divatvilág „bojkottja” miatt visszakozniuk kellett. A legnevesebb helyi divatcégek ugyanis inkább elhagyták ezeket a városokat, és máshol tartották bemutatóikat, mert nem voltak hajlandók topmodelljeiket kihagyni, akik hírnevébe ügynökségeik hosszú évek óta energiát és pénzt fektettek.
Tévhit, hogy koplalnak
Szakértők  Kérdezd szakértőnket! Több szakértő |
„Ha ezt a 18,5-ös számot bárki is komolyan venné, gyakorlatilag egyetlen vezető topmodell sem dolgozhatna” – mondja Pethő Bálint, a szinte kizárólag a legnagyobb külföldi ügynökségekkel és divatcégekkel dolgozó magyar cég, a VM MODEL ügynökség vezetője. „A szakmában csípő- és derékméretet néznek, a kiló ugyanis nagyon keveset mond, a csontok vastagsága például adottság, ahogy egy izmosabb lány is többet nyom a mérlegen.”
Pethő Bálint azt mondja, náluk is vannak határok:
„Legalább 173-174 és maximum 182 centiméter az elfogadható magasság, a csípőméret pedig 86 és 92 centi között mozoghat magasságtól függően, derékban pedig a 60-61 centiméter az elfogadható. Ez nem csupán esztétika kérdése, a divatcégek ugyanis erre a méretre gyártják a kollekciókat. Ha olyan lányt ajánlunk, akinek méretei akár egy centiméterrel is »kilógnak«, tényleg rendkívülinek kell lennie ahhoz, hogy elfogadják a divatházak és mehessen a show-kra. Ahhoz, hogy ezt tartsák, egyrészt fontos a genetika, és nagyon szigorú életmódot kell, hogy éljenek – mondja Pethő Bálint. – Tévhit, hogy a lányok tömhetik magukat csokival, pizzával. A manökenek legfeljebb 1-2 százalékának van olyan adottsága, hogy bármit és bármennyit ehet, nem hízik. Úgyhogy a többség sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonafélét eszik.
Annak, aki hízékonyabb, vagy képtelen erre a szigorú étrendre, nem szabad ezt a szakmát választania, mert az valóban önsanyargatáshoz, az egészségre káros szokásokhoz vezethet” – mondja az ügynökség vezetője, aki találkozott már olyan lányokkal, akik egészségtelen módszerekkel akarták tartani testsúlyukat. „Ha egy lány hánytatja magát vagy betegesen koplal, az visszaüt: előbb-utóbb kiesik a szakmából. Ha észrevesszük, hogy valamelyik lány méretei hetente változnak, mindig leülünk vele is, a szüleivel is, hogy megbeszéljük az okokat. Itt csak egészséges testtel és lélekkel tudnak talpon maradni. Vannak persze olyan ügynökségek, ahol ezt nem veszik figyelembe és belekényszerítik a lányokat az önkínzásba, de a profik nem így csinálják.”