Nem csak magad miatt kell pihenni és feloldani a gyermeknevelés okozta stresszt. A gyermekek 90 százaléka ugyanis pontosan érzékeli azt, ha a szülei feszültek, és ez bizonytalanságot szül bennük, ami komoly bajokhoz vezet. Egyharmaduknál stresszes eredetű fej- vagy gyomorfájás jelentkezik, sőt hosszú távon nőhet a szívbetegségek, a cukorbetegség és a depresszió kockázata is.
Mi tehát a teendő, ha már nem bírjuk tovább, és a kelleténél többször vagyunk idegesek, feszültek, és egyre többször mardos bennünket a lelkiismeret-furdalás, hogy már megint a gyereken csattan az ostor?
Így pihenjétek ki egymást
Az alvás és a mozgás szükségességéről felesleges is szót ejteni, mindenki tudja, hogy az idegrendszer megfelelő pihentetése nélkül semmiféle stresszhelyzettel nem képes megbirkózni sem felnőtt, sem gyermek. Ma már szerencsére azzal is tisztában vagyunk, hogy nem szégyen segítséget kérni, amikor a jogosan kijáró saját időnket szeretnénk házon (országon) kívül tölteni.
Ha éppen stresszesek, fáradtak vagyunk, játszani van a legkevésbé kedvünk. Pedig egy félórányi közös legózás, gyurmázás, meseírás, anya-lánya táncverseny, divatbemutató vagy társasjátékozás csodákat tehet, hiszen segít újra kapcsolatba lépni a bennünk élő játékos, boldog énünkkel. Fessünk együtt gyermekünkkel színes köveket, nem kell hozzá más, mint néhány kavics az udvarról és vízfesték. A közös, elmélyült alkotás egészen különleges, semmivel össze nem hasonlítható élménnyel gazdagít. Ha pedig arra is figyelünk, hogy játék közben átadjuk az irányítást gyermekünknek, hosszú távon ebből profitálhatunk, hiszen egy felmérés szerint ez esetben a gyermek más dolgokban sokkal hajlandóbb átengedni a szülőnek a vezetőszerepet.
Játssz, de ne játszd meg magad
Ami a praktikus problémáknál egy kicsit megfoghatatlanabb és nehezebben megoldható, az az anyák többségében kialakult tökéletesség kényszere. Hiszen a világ elvárásai és a mi lelkiismeretünk hangjai ott duruzsolnak a fülünkbe: ez a kis lény tökéletes anyukát érdemel. Ami egyébként így is van, csakhogy a tökéletesség nem azt jelenti, hogy mindenben a legjobb, hanem hogy éppen olyannak vállalja fel magát, amilyen. A gyermek nem a padló tisztaságát fogja ellenőrizni nap mint nap, hanem szülei harmóniája, önazonossága jelenti számára azt az üzenetet: semmi nem fontosabb, mint úgy törekedni a fejlődésre, hogy közben megismerjük és felvállaljuk önmagunkat.