A lichthof az új Facebook

Pöttyös Panna | 2015. Július 14.
"Jó napot kívánok, ön dobta a hagymákat és a krumplikat a lichthofba rohadni?" – kezdte in medias res a feltételezhetően valahol alattam lakó nő, miután illedelmesen ajtót nyitottam.

 “Jó napot kívánok, nem” – mondom rezzenéstelen arccal azonnal. “Pedig kedvem lenne hozzá” – vágom rá gondolatban, de nem merek viccelődni, nehogy összesúgjanak a hátam mögött: “a lichthofba dobálós lány”. Na vajon hogyan lehet ezt a párbeszédet folytatni?

“Ne haragudjon, tudom, hogy nem maga volt – vált suttogásra a nő, akinek a neve azóta sem derült ki. – Tudom, hogy ki volt, de a korrektség jegyében minden felettem lakót megkérdezek” – teszi még hozzá, és most már nem tudok nem röhögni rajta. Nem azért, mert genyó vagyok, hanem mert elképzelem, ahogy a lichthofba dobáló lakó összeomlik a nyomás súlya alatt, és bevallja, hogy ő tette. Na az a párbeszéd hogy folytatódik majd?

Két éve lakom a házban, és a fürdőszobám ablakán keresztül többet tudok a szomszédaimról, mint szeretnék 🙂

És nyilván nem azért, mert hallgatózom, hanem mert nem tudom nem hallani. A Facebook-falamon is egyszer csak ott vannak a reggeliző, ebédelő, vacsorázó, bulizó, cukiskodó vagy éppen nyaraló ismerőseim. (Igaz, őket szükség esetén le tudom tiltani, a szomszédaimat nem.)

A fürdőszoba remek lehetőséget teremt arra, hogy olyan telefonbeszélgetést folytassunk, amit nem szeretnénk, ha más, főleg a lakásban tartózkodó hallana. Viszont van egy ablaka a fürdőszobának, ami a lichthofra néz, és ha nincs becsukva, akkor néha azt hallom, hogy “Nem, a Laci ezt sosem tudhatja meg!”, és én is remélem, hogy a Laci sosem tudja meg, sem azt, hogy már az egész ház tudja azt, amit a Laci sosem tudhat meg.

Ja, és persze tudom, csukjam be a lichthofablakot, ha mindezt nem akarom. De nem akarom, mert valahol szórakoztat..

Olvass még a témában!

Exit mobile version