Lehetőleg szűnj meg, és élj úgy, mintha nem is. Nem vagy te emberek közé való, hát papucs nélkül rohangálsz fel és alá, kényszeresen hol a nappaliból a konyhába, hol pedig a konyhából a gyerekszobába mászkálsz. Dübög a plafon. Lehúzod a vécét éjnek évadján. Igazán rendszeresíthetnél egy szépséges ágytálat magad mellé.
Bezzeg régen. Bezzeg az előző lakók! Csupa napfény volt az élete előtted. Nekik biztos volt éjjeli edényük, és kézzel mostak. Mert a centrifuga az aztán elviselhetetlen, hogy képzeled, hogy már reggel berakod a mosást. Miért akarsz te munkába indulás előtt már teregetni? Ő az a szomszéd, aki kiáll magáért. Meg szó szerint is kiáll az ajtód elé, és ordít veled, ha neki nem tetszik, ahogy élsz.
Hangos vagy, vedd tudomásul.
Még akkor is hall téged, amikor senki sincs otthon. Meg van róla győződve, hogy a te gyereked rohangált a feje fölött, pedig épp táborban volt egy hétig. Sosincs biztonságban tőled, felzaklatod a puszta létezéseddel.Szerinte a légzésed is zavaró, ha pedig horkolsz, akkor egyenesen miért nem csukott ablaknál alszol. Kijársz az erkélyedre cigizni, nem lehet kibírni. Hangosan vágódik be az ablaka. Tüntetőleg. Hogy észrevedd magad, mert te nem vagy tekintettel senkire.
Neked nem létezik sem Isten sem ember? Igazán figyelemmel lehetnél másokra, ne járasd már pont zongorára azt a gyereket, hogy aztán ő ne tudjon szombaton fényes délben aludni attól, hogy a te kölköd klimpírozik. Hegedülni meg aztán pláne nem kéne, de ha csak a furulyát fújja, akkor is vérborzalom az egész élet alattad. Egyáltalán, lehetnél annyira intelligens, hogy tudd, egy társasházban nem illik ilyeneket csinálni, mint zenélés.
Meg trappolás.
Különben meg még nem is mondta, de amióta odaköltöztetek, azóta a te gyereked direkt folyton a földhöz csapkodja a játékait. Egy kétévesnek már meg kellett volna tanítanod, hogy ne dobálja szét a legóit, mert attól ő nem tud nyugalomban lenni a saját otthonában. Mi lesz így abból a gyerekből? Szegény totál neveletlen, elvadult, úgy éltek, mint az ősemberek, még jó, hogy mamutot nem tartotok. Így is pont elég, hogy a hülye kutyátok folyton ugat, ha pedig nem ugat, akkor mászkál, és kopog a kövön a körmével. A macska meg az almot kaparja úgy, hogy azt ember nem bírja ki füllel.
A múltkor meg voltál olyan merész, és vendégeket hívtál. Ellepték az egész lakást a gyerekek és az anyukák, sőt még alkohol is folyt nálatok, ő mindent látott. Este nyolckor voltál képes sütni valami borzasztóan zsírszagút, amitől ő a negyven fokban nem tudta nyitva tartani az ablakát. Az a hangzavar pedig, na az már végképp túlment minden határon. Egyszerre tízen rohangáltatok a feje fölött, beszélgettetek (!), és még zene is szólt (!!!), hát mit képzelsz te, hogy ilyen csinnadrattákat szervezel, amikor ő otthon van. Mellesleg mindig otthon van. Vagy legalábbis ilyen érzésed kezd lenni.
Naponta megtalálja, hogy te miért élsz úgy, hogy az tűrhetetlen. Veri a csövet, mintha muszáj lenne, annyira zavarod még akkor is, ha csak a klaviatúra kopog az egész lakásban, és amúgy minden más csend és hullaszag. Azt nem veszi észre, hogy a cső verésével az egész házat felveri. Mind a tíz emeletet akár. Mert az más.
Nála mindig minden más.
Ha ő csinálja, akkor rendben van. Az ő gyereke ordíthat éjjel tizenegykor az ablakod alatt, hát te akarod majd pont megmondani neki, hogyan nevelje a gyerekét? Neked aztán semmi közöd hozzá, hogy mikor indítja be a porszívót. Ha neki szívni valója van éjfélkor, te csak ne szólj bele. Azzal aztán senkit sem zavar, ha az erkélyén üvöltözik a feleségével, és te vagy túlérzékeny, hogy már a rendőrséget akarod ráhívni, amikor azzal fenyegeti a nejét, hogy elvágja a torkát. Neki csak ilyen a stílusa, mit kell ezt annyira felfújni.
Ő bármikor belefúrhatja az erkélyedbe a virágkaspóit, de te ne merészelj a korlátodra virágokat rakni, mert akkor lecsöpög az ő erkélyére a víz, és az azért már mégiscsak felháborító. Az ő gyereke a bezzeg gyerek, aki bezzeg tudja, hol a helye, és ha az apja azt mondja neki, hogy “kuss van”, akkor kussol. Igazán tanulhatnál tőle, hogyan kell gyereket nevelni, lám, az övé sosem rohangál indokolatlanul, csak azért, hogy bosszantson másokat.
Direkt, hogy neki rossz legyen.
Pár év után már mérhetetlenül zavarjátok egymás köreit. Már nem megy a tolerancia, ha üvölt veled, visszaüvöltesz neki. Szebbnél szebb káromkodások hagyják el a szátokat, magatokban már a következő összecsapást tervezgetitek, frappáns válaszokkal felvértezve magatokat. A legjobb lenne, ha elköltözne valami tanyára, a puszta közepére, ott aztán nem mászkálna, nem dobálna, nem mosna, nem hajszárítózna, nem sütne, nem takarítana, nem élne senki a feje fölött kényszeresen. Bár valószínűleg ott meg a madarak és a pillangók őrjítenék meg, és lőné őket halomra mérgében. Nincs megoldás, talán csak egy jó terapeuta, meg némi tolerancia segíthet.
