A Nem adom fel kávéház zsúfolásig megtelt. A sajtótájékoztató után hosszú sorokban állnak előtte az érdeklődők, vagy egy jó szót, vagy egy közös fotót remélve. Lassan én is sorra kerülök. Nick Vujicic szeme csupa mosoly, csupa huncutság, nem tudjuk még, hogy a 15 percesnek szánt interjúból a végén 3 perc lesz. Hiába kérdezném még: feszes a program, utána menni kell tovább.
Elnököktől a rabokig, kamaszoktól a mélyszegénységben élőkig, rengeteg emberrel találkoztál. Kiknek szeretsz a legjobban előadást tartani?
Nick Vujicic: (Kicsit gondolkodik.) Azt hiszem, a kamaszoknak. A fiatalok rengeteg kérdésre keresik a választ, ezek közül a legfontosabb a “ki vagyok én?”? Kamaszkorban alakul ki a személyiségük, sokféle választás előtt állnak, nem mellesleg fontos döntéseket hoznak. Nem mindegy, hogy milyen hatások érik őket ebben az időszakban.
Saját bevallásod szerint már vagy ezerszer feltetted a kérdést: ki vagyok tulajdonképpen én? Tudod már rá a pontos választ?
Alapvetően azt hiszem, Isten szolgája. Mellette egy olyan ember, aki mindig mer nagyot álmodni.
Egy csomó inspiráló emberrel találkoztam, de a leginspirálóbb Philip Toth volt. Életem egyik meghatározó szakaszában találkoztam vele, 19 éves voltam akkor. 22 éves korában egy kíméletlen és gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizálták, nem tudott járni, és nem tudott beszélni. Az orvosok 3 hónapot adtak neki, mégis 5 évet élt. Amikor találkoztunk, elmosolyodott, ez a mosoly pedig megváltoztatta az életem. Azt mondtam, ha ez az ember nem tud beszélni és nem tud járni, mégis százakat inspirál, akkor én vajon mi mindenre vagyok képes?” (2014, The Straitstimes)
Két gyermeked van, boldog házasságod. Nemrég azt nyilatkoztad, hogy eleinte többször elkapott a féltékenység, amikor láttad, hogy a társaságban valamelyik férfi átöleli a gyermeked, vagy feldobja őt a magasba. Hogyan jutottál túl ezen?
Egy technika segített. Akárhányszor észrevettem, hogy a hatalmába próbál keríteni egy negatív érzés, kényszerítettem magam, hogy azonnal valami szépre gondoljak. Hogy felidézzem, mi mindenben vagyok nagyon szerencsés. Ez mindig segített, ma már nemigen küzdök ezzel. Az a legfontosabb, hogy nagyon jó apa legyek. Így mindig oda akarnak jönni, a gyerekek, maguktól átölelni engem.
A feleségeddel többször említettétek, hogy a kapcsolatotok szerelem volt első látásra. Hol találkoztatok először?
(Mosolyog) Tényleg az volt. Dallasban történt, hat évvel ezelőtt. Meghívott előadó voltam. Megláttam a közönség soraiban, és képtelen voltam levenni a szemem róla.
Az előadásaid szinte mindenkit megérintenek. Rengetegen oda is mennek hozzád utána, hálálkodnak, sírnak, átölelnek. Nem sok ez néha?
Az emberek mindig felismernek, amint belépek egy nyilvános helyre, ilyenkor lőttek a magánéletnek. De ez az egyetlen hátránya annak, hogy híres vagyok, vagy hatással vagyok az emberekre.
Az emberek simán tudnak egy végtagok nélküli emberhez kapcsolódni. Nem mintha magához a fizikailag törékeny állapotomhoz képesek lennének. De rám néznek, látják a szememben a békét, látják a magabiztosságot, tudják, hogy sikeres vagyok, és hirtelen féltékenyek lesznek egy végtagok nélküli emberre” (2012, Natural News)
Az előadásaid mostanra legalább egymilliárd emberhez eljutottak. Mit szólsz ehhez a felelősséghez?
Örülök, nem nyomaszt. Én ezt nagyon komolyan veszem. Mondhatom azt is, hogy ezek a számok segítenek megőrizni a józanságom, segítenek abban, hogy ne szálljak el. Megvan a kellő alázat bennem, persze ebben is segít a hitem is.
Központi témád az iskolai zaklatás, magyarországi tartózkodásod alatt is tartasz erről előadást. Mi a legfontosabb üzeneted a kamaszok számára?
A legfontosabb üzenet, hogy változás mindig veletek, bennetek kezdődik, nem pedig másokkal.
Olvass még Nick Vujicicről az NLCafén!
- Karok és lábak nélkül másoknak segít Nick Vujicic
- 5 fontos üzenet Nick Vujicictól
- Karok nélkül ölelni, lábak nélkül járni – Nick Vujicic Budapesten