Nem azt mondom, hogy durván meghíztam, tulajdonképpen, ha valaki nem tudja, milyen voltam néhány éve, akkor meg se mondaná, hogy van rajtam némi plusz, viszont engem zavar. Nemcsak azért, mert látom, hanem mert érzem. Mert nehéz vagyok saját magamnak, és kényelmetlen így létezni.
Egyáltalán nem hiszek benne, hogy a nem evéssel fogyni lehet, sőt kimondottan egészségtelennek tartom. Ugyanakkor sajnos vannak ételek, amiket különösen szeretek. Például a rántott húst meg a nutellát, meg a spagettit meg a nutellát, meg a pörköltet meg a nutellát… Ezért nekem mindenképpen úgy kell fogynom, hogy közben tele tudjam tömni magam, ha éppen olyanom van. Ennek sajnos – bár később majd kiderül, hogy mégsem annyira sajnos – egyetlen módja van, a rendszeres mozgás. Most egy kicsit beszéljük át, miért lenne nagyon fontos és jó, ha sportolnál, aztán majd mondom, nekem hogy megy.
Persze ezt már százszor hallottad biztosan, de a mozgás tényleg jótékony hatású az emberi szervezetre. A fogyáson kívül például véd attól a sok-sok rossztól, amit a stressz okozhat, csökkenti a vércukor és a fölösleges hormonok szintjét, enyhíti a depressziót, serkenti az immunrendszert, és erősíti a szervezet öngyógyító képességét. Arról már ne is beszéljünk, mennyi betegség kialakulását előzheti meg. Pont ezek miatt lenne tényleg fontos.
Főleg nekünk, akiknek valamilyen betegséggel kell együtt élnünk, mert tényleg mindent be kell vetnünk, hogy jól legyünk, és ez hosszútávon így is maradjon.
Egy kis érdekesség: a mozgásnak van egy tudományos mértékegysége is, a MET, vagyis metabolikus egyenérték. Ez a terhelés mértékét mutatja: 1 MET nagyjából annak felel meg, ha egy helyben üldögélsz és nézed a tévét. Ha egészségmegőrzésről beszélünk, akkor általában a heti 9 MET az, amire szükséged van. Nézzünk néhány példát, hogy miből mennyi idő alatt jöhet ez össze.
- A közepes sebességű gyaloglás óránként 3,3 MET,
- a lassú úszás 4,5 MET
- a kocogás 10,2 MET,
- az aerobik 6 MET,
- az ugrókötelezés viszont 12 MET óránként.
És akkor most úgy kezdj neki, hogy…
…semmiképpen nem mész el megvenni a legmenőbb, legdrágább futócuccot, amit az előbb láttál valami nagyon sportos celeben. Egyrészt, ha befuccsol az ölet, akkor nagyon fogod sajnálni, másrészt nem a ruha teszi a sportolót. Nekem például van egy nagy francia dobozáruházból származó futócipőm, ami mondjuk olcsó volt, viszont iszonyú kényelmes, jó benne futni. Meg van egy egyszerű sportnadrágom, pólóm, termopulcsim, egy sportmelltartóm, és ha kell, egy futódzsekim, aminek csak annyi a különlegessége, hogy a szélén a csík pont olyan neonnarancs, mint a cipőmre szerelhető villogó. Tehát tulajdonképpen nagyon divatos is vagyok. És ha ügyes vagy, ez az egész nagyjából annyiból kijön, mint egy menő cipő.
Na, de térjünk a lényegre! Ha megvan a felszerelés, akkor vedd fel, és döntsd el, hogy te mostantól mozogni fogsz. Ez a része egyáltalán nem könnyű. Régebben sportoltam, de a tévhitekkel ellentétében ez egyáltalán nem jelent semmit ilyenkor, egyáltalán nem megy egyszerűbben.
A kemoterápia után jött el az idő, amikor azt éreztem muszáj valamit csinálnom, mert a kilók a gyógyszereknek köszönhetően szaporodtak, valahogyan vissza kellett nyernem az erőmet, és egyszerűen, amit csak lehet, meg kell tennem, hogy a rák ne jöjjön vissza, ehhez pedig kell a mozgás is a sok gyógyszer mellett. Ja, és csökkenti a fájdalmat is, és a kedved is jobb lesz tőle, ami azért nem utolsó.
Én gyaloglással kezdtem, mondjuk, főleg azért, mert akkoriban még csak az ment, de ez praktikusnak is bizonyult, mert szépen lassan eljutottam odáig, hogy azt éreztem többre is képes vagyok, és akkor, na, akkor elkezdtem futni. Először csak egy kicsit futottam gyaloglás közben, mostanra megfordult az arány. Ilyenkor mindig kicsiben kell gondolkodni, és kicsin tényleg kicsit értek, az elején a másfél kilométer gyaloglás is kegyetlen volt, most se megy sokkal több, de legalább ugyanezt a távot már futom. Nekem szörnyű állapotban vannak az ízületeim, fájdalmasak a részeim, és az energiaszintem is nagyon messze van egy normális 35 évesétől. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy esetemben a kevesebb nagyon is több. Ezért mondom, hogy kezdd el, gyaloglással, kocogással, úszással, vagy ami neked tetszik, és annyi ideig tarts ki, amíg a szervezeted hozzászokik az újdonsághoz. Néhány alkalom után már érezni fogod a jótékony hatásait, és akkor már várni fogod, hogy este elmehess egy körre.
Szóval ruha és elhatározás megvan, már csak egy terv kell. A legjobb, ha előre megtervezed az útvonalat, ha lehet úgy, hogy a gyaloglókör kiinduló és érkezési pontja is a kapu legyen. Én például biztos, hogy soha nem indultam volna el, ha tovább tart, míg eljutok oda, ahol gyalogolni vagy futni akarok, mint amennyi időt maga a művelet igénybe vesz. Először csak kisebb távot nézz ki, amit könnyedén teljesítesz, hogy ne vegye el a kedved, ha nem bírod, aztán majd pár alkalom után már kereshetsz más utcákat, amikkel tovább bővítheted a kört.
Nagyon fontos. Soha ne mások miatt indulj el, ne másoknak akarj megfelelni. Tudod, nem a ruha teszi, hanem az, hogy fejlődsz, például gyaloglóból futóvá, élvezed, amit csinálsz, és büszke vagy magadra. Azért mert valaki minden másnap kiposztolja, hogy ő mekkora iszonyú távokat tesz meg, és ettől ő nagyon király, neked nem kell. Legyen ő ettől boldog, te meg attól, hogy tudod, teszel magadért. Tényleg nem kell túlgondolni. Egy kör intenzívebb gyaloglás is hatékony, nem kell elérhetetlen célokat kitűzni, mert ha tudod, hogy úgysem megy, akkor az életben nem fogod tudni rávenni magad a kezdésre sem.
A rendkívül hosszú bevezetés után jön a lényeg is, mert biztos vagyok benne, hogy az érdekel hogy állok: heti két-három kis gyaloglás vagy futás is hatékony lehet a fogyásban is, meg sok másban is. Én például olyan jól haladok, hogy tavaszra minden fölösleges súlyomat el fogom tüntetni. És lehet, hogy a mérleg nem mutat nagy változást, de én érzem, mások meg látják, szóval a számok kit érdekelnek? Ja, és leesik rólam a farmerem, ami elég menő.