Tíz év után derült ki, hogy miért nem tud fogyni Anita

Elek Dóra | 2018. Február 26.
Anita már huszonegy évesen tapasztalta a pajzsmirigy-alulműködés tüneteit, a diagnózissal mégis tíz évet kellett várnia. Betegsége alatt rengeteget hízott, inzulinrezisztencia és PCOS alakult ki nála, majd egy család tragédia következtében pánikbetegség. Mikor meglátta magát abban a bizonyos virágos ruhában, azt mondta, elég. Azóta harmincegy kilótól szabadult meg, és még ugyanennyi a cél. A felmerülő szakmai kérdésekben dr. Szigeti Sándor, a Róbert Károly Magánkórház endokrinológus szakorvosa volt segítségünkre.

IR-ed, PCOS-es és pajzsmirigyproblémád is van, milyen tüneteid voltak?

Tíz évvel ezelőtt, huszonegy éves koromban elkezdtem erőteljesen hízni annak ellenére, hogy ugyanúgy étkeztem és éltem az életem, mint előtte. Sosem voltam egy nádszálkarcsú alkat, de látványos volt ez az erőteljes hízás, folyamatosan fújódtam, akár egy lufi.

Persze elkezdtek kivizsgálgatni, találtak egy pár cisztát a nőgyógyászaton, de azon kívül, hogy az orvos széttárt kézzel közölte velem, hogy „maga így járt”, nem tudott mást mondani. Huszonegy évesen megélni azt, hogy bármit teszek, nem fog változni, az nem volt a legkellemesebb érzés. Ezután teltek az évek drasztikus diétákkal – volt, hogy lefogytam pár kilót, de mindig visszajött legalább annyi vagy a duplája.

Mikor derültek ki a konkrét problémák?

2013-ban meghalt nagymamám, és kijött rajtam a pánikbetegség. Elkerültem egy nagyon jó endokrinológushoz, aki tavaly januárban diagnosztizálta a pajzsmirigy-alulműködést. Gyakorlatilag már a huszonegy éves kori laboromból tisztán látta, hogy mi a probléma, de addig a többi orvos vagy nem vette észre, vagy csak nem tulajdonított akkora jelentőséget neki. Tulajdonképpen kiderült, hogy a hízás, a ciszták, a levertség, de még a pánikbetegség és a szorongás is mind a pajzsmirigyből indult ki. Ha akkor észrevették volna, elkerülhető lett volna.

Azt követted, hogy milyen ütemben híztál az évek alatt?

Már általános iskolában elkezdtem, valószínűleg már ekkor volt némi hormonproblémám, ezért nem is nagyon mértem magam. Centikben, ruhaméretekben és fotókon viszont éreztem, hogy egyre csak nagyobb vagyok. A legradikálisabb hízás 2013-ban következett be. Előtte egy évvel sikerült leadnom harminc kilót, de a szorongás és pánikbetegség mellett majdnem a duplája jött vissza. Amikor már a cipőm bekötése is erős lihegést váltott ki belőlem, akkor elhatároztam, hogy változtatni fogok, mert az életem és egészségem a tét. Jött még egy második sokk az egyik barátnőm esküvőjén, ahol egy olyan kép készült rólam, amit meglátva nagyon elkeseredtem. Ez volt az a pillanat, amikor végleg eldöntöttem, hogy itt a vége, változtatni fogok.

Hogyan álltál neki a váltásnak?

Megpróbáltam én is a 160 grammos napi szénhidrátlimitet követni, de nagyon nehézkes volt a méregetés, egyszerűen nem sikerült. Megismertem egy életmód-tanácsadó lányt, aki sok mindenben segített. Ő tanácsolta, hogy a paleoétrendet próbáljam ki. Persze az ember mindenhol olvassa, hogy a cukor, tejtermékek és a glutén mennyi problémát okoz, de kissé szkeptikusan álltam az elmélethez. Mégis azt gondoltam, egy esélyt adok a dolognak. Leírta nekem, hogy figyelni fogunk az inzulinszintre, meg azt is, hogy pontosan mit kell ennem. Az első 2 nap brutális volt, a gyomromat és az egész szervezetemet nagyon megviselte a váltás. Az első hétvégém úgy nézett ki, hogy édesanyám sütötte a fánkot a konyhában, én pedig a szobában sírtam, hogy miért épp velem történik ez. Mégis sikerült ellenállnom, nem ettem fánkot, mert tudtam, hogy most sorsdöntő a választásom, és az én életem a tét. És kibírtam!

Hogyan indultak meg a kilók lefelé?

Lefoglaltam magam, és az első hónapban ledobtam 10 kilót. Se cukor, se glutén, se szója, se tejtermék, se kukorica, se krumpli, se hüvelyes. Júliusban kezdtem el, augusztus végére már -20 kilónál jártam, elkezdett nagyon pörögni, sikerélményem folyamatosan volt. Most tartok 31 kilónál, és még majdnem ugyanennyit szeretnék előbb-utóbb leadni. Napi szintű tornázás is van, kardio jellegű edzések és biciklizés az én sportom.

Minden finom falatról le kell mondanod az egészségedért?

Az első három hónapban abszolút lemondtam mindenről, mert azt szerettem volna, hogy elinduljon egyfajta tisztulás is. Három hónap után elkezdtem belecsempészni egy-egy spéci lisztkeveréket, most már bármit tudok helyettesíteni, még fánkot is szoktam sütni. Régebben nagyon kevés húst ettem, erre is vissza kellett szoktatnom magam.

Mi adja még mindig a nagy motivációt?

Nekem az egészségem volt a fő motivációm. Nagyon sokat jelent már pár kiló is, a nyári melegben korábban szinte mindig fulladtam, annyira melegem volt folyamatosan. Ez is, tehát a hőháztartásom is sokat javult. Bízom benne, hogy megtalálom majd a párom, szeretnék családot, ahhoz pedig elengedhetetlen, hogy a hormonháztartásom rendben legyen. Nem éreztem magam jól a bőrömben, ha pedig én nem szeretem magam, hogyan várhatom el, hogy mások szeressenek.

Mennyiben változtál meg emberileg a fogyás és a betegség miatt?

Nagyon sokat változtam, teljesen leromboltam a betegség alatti énemet. Agykontrollal és önismerettel törekedtem arra, hogy pozitívabb legyek, és kiálljak magamért. A napi edzések és az étkezés ritmust adtak az életemnek. Már a közösségi médiában is van egy felületem, ahol szívesen segítek, motiválok másokat. 

Elmeséled, mit ettél ma?

A reggelim általában édes szokott lenni. Ma például epres kókuszmuffint sütöttem. Ebédre csirkemellet ettem salátával, vacsorára pedig rántottát fogok. Három étkezéssel teljesen jól elvagyok, hat-hét óra eltelik az étkezések között, jól érzem magam. Ha nagyon éhes vagyok, bár ritkán fordul elő, némi kesudiót vagy libatepertőt eszem két főétkezés között.

Exit mobile version