Az első gyerekemmel kész szenvedés volt a szoptatás, nem ment, hamar zátonyra is futott a projekt. A második gyerekemnél már tapasztaltabb voltam, tudtam, mit rontottam el először, tanultam belőle. Ezek a tapasztalatok is megérnének egy külön cikket, de most nem erről lesz szó, hanem a mellgyulladásos kálváriámról, remélve, hogy mások elkerülik ezt a problémát, vagy ha már megvan a gond, akkor tudják, hova fordulhatnak segítségért.
Tejkő – te még nem hallottál róla? (Profimedia)
Naivan azt hittem, hogy másfél év szoptatás után nem érhet nagy meglepetés, a dolog bejáratódott, a mindennapok természetes része lett, semmi görcsösség, semmi stressz. Ősszel a gyerek elkezdte a bölcsit. Én ezt nem aggódtam túl, ma már nem kell az elválasztást a beszoktatásig befejezni. Több példát láttam magam körül, amikor a szoptatás tovább folytatódott, és nem nehezítette meg az elválást. Nálunk is így volt, nagyon könnyen és gyorsan beszokott a gyermekem, örömmel járt, és a később jelentkező, sírásos reggelek is kimaradtak. Kisebb mellfeszülés ugyan jelentkezett délutánonként, de gondot nem okoztak az esti altatás előtti etetésig.
Az ősz beköszöntével gondoltam, egy kis vitaminos turbózásra lenne szüksége a szervezetemnek, ezért több héten keresztül napi 2000 milligramm C-vitamint szedtem. Nem gondoltam, hogy ennek negatív hatása lehet.
Körülbelül egy hónap telt el, amikor mellgyulladásom lett. Annyi tapasztalatom már volt, hogy tudtam, ezt valószínűleg tejkő okozza. Ez biztossá is vált, miután egyeztettem a védőnővel. Ő borogatást javasolt, de sajnos nem segített, a kő nem mozdult. A fájdalom egyre nagyobb lett. Ekkor kétségbeesve elkezdtem szakember után kutatni, mert a hazai egészségügyben nincs olyan rendelés, ahova ezzel egy hétköznap besétálnánk, és szakszerű segítséget kapnánk. Hétvégén még inkább kizárt. Viszont szerencsére vannak olyan szervezetek, mint az IBCLC, amelyek képeznek szakembereket, akiknek az elérhetősége a weboldalukon rendelkezésre áll.
Itt találtam egy közeli kórházban praktizáló doktornőt, aki azonnal fogadni is tudott. A tejkő – bár jól látható helyen, a mellbimbóban volt – steril tűvel való eltávolítását senkinek nem kívánom. Szerencsére a probléma megszüntetése után a fájdalom is csökkent, de még így is antibiotikumot kellett szednem a gyulladásra. A doktornő azt is elmondta, hogy bizony a C-vitamin, főleg ilyen hosszan és nagy dózisban hajlamosíthat a tejkőre. Valószínű tehát, hogy a szoptatás gyakoriságának csökkenése és a nagy dózisú vitamin együttesen járult hozzá a problémámhoz.
Én azt mondom, a kezdeti szoptatási nehézségek elmúltával is tartsuk a kapcsolatot szoptatási tanácsadóval vagy egy laktációs képesítéssel is rendelkező orvossal, főleg, ha tudjuk, hogy jelentős változás áll be a szoptatásban. Egy-egy – akár csak telefonos – konzultáció is sokat segíthet, elkerülhetünk gondokat, jobban felkészülhetünk az esetleges kihívásokra.