Alig néhány éve még teljesen biztos voltam benne, hogy olyasmi, hogy valaki „szuper érzékeny”, egyszerűen nem létezik. Azt gondoltam, ez is csak egy a sok divatos jelző közül, amit újabban olyan szívesen aggatunk egymásra, és ami valójában csak annyit tesz, hogy az illető könnyen elsírja magát. Nos, be kell látnom, tévedtem. Abban legalábbis biztosan, hogy szuper érzékeny emberek nem léteznek. Annál is inkább, merthogy én is egy vagyok közülük.
Persze ahhoz, hogy erre rájöjjek, kellett egy jó pszichológus. Meg egy rakás idő. És kellett még sok minden más is: például hogy feltűnjön, hogy egyszerűen megpusztulok, ha olyan helyen vagyok hosszabb ideig, ahol nagy a tömeg, vagy ahol olyan hangos a zene, hogy nem érteni egymás szavát. Vagy, hogy szó szerint kiakaszt, ha a postaládámban túltengenek az olvasatlan levelek. Arról meg már tényleg nem is beszélve, hogy mennyi gondom van abból, hogy egy szemvillanás alatt képes vagyok átvenni annak a közegnek a hangulatát, amiben éppen vagyok.
Vegyük csak ezt az utolsót. Korábban sokszor előfordult, hogy ha valami feszültség volt az irodában, tök függetlenül attól, hogy engem érintett-e a dolog, vagy sem, a nap végére teljesen kiborultam. Olyannyira, hogy másnap legszívesebben be sem mentem volna. Az is teljesen normálisnak számított, hogy egy feszültebb időszakban a vécében sírdogáltam, hogy kiadjam magamból azt a felesleges stresszt, amit nap közben felporszívóztam. Ma már szerencsére inkább csak nevetek azon, hogy érzelmi lakmuszpapír vagyok, és nagyrészt tudom kezelni is az ezzel járó kellemetlenségeket, de még így is előfordulnak napok, amikor látszólag minden ok nélkül szenvedek. De mint a kutya.
Miután kicsit utánaolvastam a dolognak, kiderült, hogy a Föld teljes népességének nagyjából 15-20%-át érinti a szuper érzékenység, ami, lássuk be, meglehetősen nagy szám. A szuper érzékeny emberek közös jellemzője, hogy meglehetősen nehezen viselik az éles fényeket, a hangos zajokat és a tömeget, különösen fogékonyak a művészeti alkotásokra – el tudják sírni magukat egy szép szobron és egy fülbemászó dalon is -, maximalisták, belelátnak az emberekbe, emellett jó hallgatóságnak minősülnek, így remek barát és még jobb társ válhat belőlük, ha az a bizonyos másik fél is megérti, hogyan működik egy szuper érzékeny ember.
Hogy könnyebben felismerd őket, összegyűjtöttem 9 olyan dolgot, ami a szuper érzékeny emberekre jellemző.
- Könnyebben túltöltődnek és elfáradnak (már egy családi összejövetel is elég ahhoz, hogy teljesen kimerüljenek).
- Létszükségletük az „énidő”, lehetőleg teljesen egyedül, hogy kiengedhessék a gőzt.
- A te hangulatod az ő hangulatuk.
- Ragyogó emberismerők, és már messziről kiszúrják a hazugságot.
- Intuitív emberek, ezért sokszor cselekszenek ösztönből.
- Maximalisták, teher alatt bizonytalan a teljesítményük.
- Elsőként távoznak a bulikról, mert kimeríti őket a túl sok hatás (akkor is lelépnek, ha nagyon marasztalják őket).
- Olyan összefüggésekre hívják fel a figyelmet, amiket mások nem vesznek észre.
- Végtelenül empatikusak és együttérzők, képtelenek elviselni, ha valaki a környezetükben szenved.