2014. Július 28.

Segítség! Szuperérzékeny a gyerekem!

Még nem eldöntött, hogy vajon egy valós pszichológiai kategóriáról van-e szó, vagy csak egy újabb felesleges címkével állunk szemben, de az biztos, a szerzőnk ráismert magára és a kislányára az elméletet pár éve megalkotó amerikai pszichológusnő leírásában. Szerinte szuperérzékeny anyaként szuperérzékeny gyereket nevelni nem kis kihívás, de hisz abban, hogy bárhogy is van, mindketten normálisak. Csak valamivel érzékenyebbek.

Nagy Réka

Félénk, kényes vagy hiperaktív? Netán szuperérzékeny?

Amikor megszületett a kislányom, nem gondoltam, hogy majd ő is a szuperérzékenyek táborát fogja gyarapítani. Alapvetően ellene vagyok az ilyen jellegű címkézéseknek, hiszen szerintem ez nem valami extra, tudományos fogalom, hanem egy egyszerű tulajdonság, olyan, mint hogy barna a szeme valakinek, vagy szőke a haja. Adottság. Sosem gondoltam azt, hogy a kislányom különleges (persze a normális anyai elfogultságon túl), csak azt érzékeltem, hogy egy kicsit máshogy közelít a dogokhoz, és ezt tiszteletben kell tartanunk.

Babakorában is nagyon hamar túlingerlődött, talán abból származott a legtöbb konfliktusom a külvilággal, amikor próbáltam optimalizálni az ingermennyiséget. Később is sokszor megkaptam a játszótéren, hogy majd közösségben más lesz. De ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy nem így van. Ő ilyen. Lassú, megfigyelő (elképesztően jó megfigyelő ráadásul), ettől félénknek, néha furcsának tűnhet. Ugyanakkor ő az, aki remek megfigyelőképességének köszönhetően azt is észreveszi, ha jobban sikerült beszárítanom a hajamat, vagy az oviban új függöny került fel.

Kik ezek a gyerekek?

Vannak olyan kicsik, akik akkor érzik igazán jól magukat, ha mindig pont megfelelő hőmérsékletű a szoba, zavarja őket a hirtelen, erős fény és a hangos beszéd. A társas helyzetekben, a játszótéren, baráti társaságban csak lassan oldódnak fel. A környezet ilyenkor gyorsan és kíméletlenül minősít: túl félénk, túl nyafka, alacsony az ingerküszöbe? Lehet, hogy a játszótéri megmondóanyukák csak legyintettek, “majd megszokja, minden gyerek megszokja” (a zajt, a közösségben a sok a gyereket), te pedig legbelül tudod: dehogy szokja, ő ilyen.

Egy új elmélet a megbélyegzés ellen

Ha érezted már mindezt, és sokszor megkaptad a fenti mondatokat, akkor könnyen lehet, hogy a te gyermeked is a szuperérzékenyek csoportjába tartozik, mint ahogy az emberek 20 százaléka a világon. Ezt állítja legalábbis Szuperérzékeny gyerekek című könyvében Elaine N. Aron, amerikai írónő, pszichológus.

A szerző többezres kutatási minta alapján állította fel a szuperérzékeny gyerek elméletét, azzal a céllal, hogy a negatív, megbélyegző tulajdonságjegyeket pozitívvá formálja, és megmutassa, hogy a felsorolt tünetek nem holmi nevelési hibára, esetleg mentális zavarra utalnak, hanem egy személyiségjegy részeit képezik.

Ha a szülők jól kezelik, egészséges, kiegyensúlyozott személyiségű felnőtt válhat szuperérzékeny gyermekükből, ellenben ha megpróbálják átformálni vagy elnyomni, akkor gyermekük a felnőttkorba érve sokkal nagyobb valószínűséggel fog szorongani. Fontos megjegyezni, hogy a könyv nem tekintendő szakkönyvnek, kérdéses esetekben mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni.

Figyelemzavar, hiperaktivitás?

A szuperérzékeny gyerekeket – akik könnyen túlpörögnek, dobálják magukat, nem tudnak összpontosítani – könnyen minősítik hiperaktívnak, pedig nem biztos, hogy erről van szó. A szuperérzékeny gyerekek figyelme az elmélet szerint a figyelemzavaros gyerekéhez hasonlóan könnyen elkalandozik, mert ha túl sok a külső inger, annyira túlingerlődnek, hogy nem tudnak egy dologra fókuszálni. Viszont ők a figyelemzavaros gyerekekkel szemben – bár nem kevés energiabefektetéssel – képesek az összpontosításra.

A szuperérzékeny gyerekek sokkal több részletet érzékelnek a világból, mint társaik.

Ezért míg az egyikük boldogan táncol egy gyerekkoncert népes kis közönségének közepén, addig másikuknak ez már túl sok. Fontos, hogy megpróbáljuk megtalálni azt az optimális ingermennyiséget, amely mellett szuperérzékeny gyermekünk még jól érzi magát. Emellett a szuperérzékeny gyerekek nagyon empatikusak, bölcsek, kreatívak, elővigyázatosak, megfontoltak.

Akkor se féltsük túl, ha érzékeny

A szuperérzékeny gyerekek sokszor félnek az új helyzetektől, és az önbizalmukat is fontos, hogy támogassuk. Ha egy szuperérzékeny gyerek egy olyan új helyzettel találja szemben magát, amelyben bizonytalan, fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a túlzott ösztökélés és a túlzott féltés között. Előbbivel ugyanis ellentétest hatást érhetünk el – a gyerek biztosan nem fogja kipróbálni az új helyzetet, utóbbival viszont meggátoljuk, hogy maga is meg tudjon birkózni a helyzettel, így ismét csökken az önbizalma.

4 praktikus tipp, hogyan tudod kezelni az új helyzeteket egy szuperérzékeny gyerekkel:

1. Szerezz szövetségeseket! Ha a bölcsődében, óvodában a gondozónő, óvónő is ismeri a gyerek tulajdonságait és elfogadja azokat, együtt könnyebben lehet bevonni a kicsit az új játékokba, élményekbe, helyzetekbe.
2. Készítsd elő az új helyzeteket. Jó előre beszélj a gyerekkel a várható új eseményekről, hogy legyen ideje felkészülni rájuk.
3. Találd ki és beszéljétek meg, hogy tud kilépni a számára kellemetlen helyzetekből. Pl.: “Ha nem érzed jól magad, bármikor el is jöhetünk!”
4. Lobbants fel a lelkesedést! Figyeld, melyik momentumra reagál lelkesen, és tereld abba az irányba a beszélgetést. Ne feledd, fontos, hogy pozitív élményeket szerezzen, és annak az élményét, hogy ő is képes véghezvinni az adott feladatot, érzékenysége, félelmei ellenére is meg tudja csinálni.

A te gyereked is szuperérzékeny? Teszteld!