Most, hogy már túl vagyok életem egyik legnehezebb időszakán, sokszor szembe találom magam a kérdéssel, hogy mit tanultam abból, hogy mellrákkal diagnosztizáltak. Nem mindig tudom, mit válaszoljak. Hiszen hogyan is zsúfolhatnám bele az elmúlt hónapok tapasztalatait egyetlen rövidke mondatba? Hogyan magyarázhatnám el, milyen érzés volt az orvosok kezébe tenni az életemet? Hogyan foglalhatnám össze mindazt, ami történt és változott bennem?
A 35 éves, háromgyerekes anyuka, Ashli Brehm 33 éves volt, mikor mellrákkal diagnosztizálták. Ma már tünetmentes, és úgy érzi, teljesen meggyógyult. A Scary Mommy oldalán most hosszú bejegyzésben mesélte el, mire tanították őt az elmúlt hónapok és az átélt események.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, mire tanított a rákbetegségem, azt mondanám, hogy: hordd azt a nyamvadt fürdőruhát. Amikor 13 éves lettem, megkaptam életem első bikinijét. Imádtam. Alig vártam, hogy végre elég jó idő legyen a strandoláshoz, és felvehessem. Aztán mikor eljött a nap, a parton megláttam a fürdőruhás barátaimat. Összetörtem. Csak 13 éves volt, de már akkor, abban a pillanatban éreztem, hogy a testem nem elég jó.
Ashli kamaszként és a fiatalkora jó részében egyáltalán nem hordott rövidnadrágokat. Szeretett volna, de a széles csípője és az erős combjai miatt ódzkodott a ruhadarabtól. „A legtöbbször farmert húztam, vagy szoknyát, és inkább vállaltam, hogy megsülök a melegben, mint hogy megmutassam a világnak a lábaimat.” A fiatal nő kizárólag a várandósságai alatt érezte magát gyönyörűnek.
Kegyelmi állapot volt ez a néhány hónap, amikor egyáltalán nem érdekeltek a felszedett kilók vagy a gömbölyödő idomaim. Persze a testem a három szülés után megváltozott. Tudtam, hogy ez az élet rendje, mégse voltam boldog. És ami ennél is rosszabb volt, hogy konkrétan rettegtem a fürdőruhámtól. Attól, hogy meg kell benne mutatnom a lábaimat és a hasamat a világnak.
Ashlit végül a mellrák változtatta meg. Azt írja, csak a diagnózisa után döbbent rá, hogy saját maga ellensége volt. „Ha 35 év alatt nem volt egy olyan pillanat sem, amikor 100%-os magabiztossággal mentem ki a strandra, az nem mások hibája. Az enyém. Én hasonlítgattam magam másokhoz, én döntöttem úgy, hogy a testem nem megfelelő. Miután kiderült, hogy beteg vagyok, rájöttem, hogy ezt a szorongásomat, csakúgy, mint a többit is, el kell engednem.”
Hogy mit tanultam a rákomtól? Most megosztom veletek:
- Hordd azt az átkozott fürdőruhát. Vedd fel, és csobbanj a gyerekeiddel. Ne foglalkozz semmi mással!
- Edd meg a fánkot!
- Táncolj ott is, ahol nincs táncparkett!
- Énekelj úgy, mintha tehetségkutatóban lennél! A zuhany alatt. Az autódban. Mindenhol.
- Menj futni naplementekor, és élvezd, ahogy az érkező hűvös keveredik a nappal melegével!
- Mondd többször azt, hogy köszönöm!
- Írj! Oszd meg a történetedet!
- Utazz, hogy a világot a saját szemeddel lásd!
- Tanuld meg elkészíteni a kedvenc ételedet!
- Nézz fel gyakrabban az égre, és merülj el abban az érzésben, hogy valójában nagyon apró vagy!
- Azokkal tölts minél több időt, akik megnevettetnek, megríkatnak, és együttéreznek veled!
- Izzadj! Mindegy, hogy futástól, bicajozástól, tánctól vagy nevetéstől teszed.
- Ölelj többet! Fogd meg a szerelmed kezét!
- Éld meg és élvezd ki az adott napot! Az élet a rövidebbnél is rövidebb. Mindegy, hogy a tied milyen hosszú lesz, vedd fel azt a nyamvadt fürdőruhát!