„Kezdettől fogva tudtam, hogy a szüleim örökbe fogadtak, és sosem zavart a dolog. Sőt! Ha fogalmazhatok így, ettől csak még különlegesebbnek éreztem magam a társaim között” – kezdi a Love What Matters oldalán közzétett vallomását a most 31 éves amerikai nő, Michelle, aki az elmúlt tíz évet azzal töltötte, hogy igyekezett rátalálni a vér szerinti szüleire.
„Félreértés ne essék, mindennél jobban szeretem az örökbe fogadó szüleimet, ennek ellenére már kamaszként is foglalkoztattak a vér szerinti szüleim. Kíváncsi voltam, hogy kik lehetnek, hogy hogy néznek ki, és mivel egyke gyerek voltam, sokat tűnődtem azon is, vajon vannak-e testvéreim.”
Michelle élete az internet, de még inkább a közösségi oldalak megjelenése után változott meg gyökeresen. „Emlékszem, mikor regisztráltam a Facebookra, azért tettem, hogy a szülőanyám rám találhasson. Sokáig arra várva feküdtem le este, hogy reggel az ő üzenete vár majd a postafiókomban.” Nem így lett, igaz, nem sokkal később Michelle az elhatározásának és a kitartásának követően csakugyan rátalált az anyukájára.
Kép forrása: YouTube
„Huszonegynéhány éves voltam, és nyugodtan mondhatom, a találkozónk volt az addigi életem egyik legszebb napja. Boldog voltam, hogy végre magamhoz ölelhetem őt, ő pedig mindent elmondott, amiről egészen addig fogalmam se volt. Például azt, hogy nem tudja, ki a vér szerinti édesapám.”
Ez volt az a pillanat, mikor Michelle lemondott arról, hogy valaha találkozik az apukájával. „Nem volt róla fotóm, a nevét se tudtam, és azt se, hogy hol lakott vagy lakik épp. Tíz évvel ezelőtt gyakorlatilag lehetetlennek tűnt, hogy ilyen fontos adatok nélkül bárhogy egymásra akadjunk. Fájt ugyan a szívem, hogy a kirakós utolsó darabja nem kerül a helyére, de végül csak beláttam, hogy enélkül is teljes az életem.”
Aztán eltelt 10 év, ma pedig egy DNS-minta és a különböző, vér szerinti rokonokat kereső oldalak segítségével már egyáltalán nem lehetetlen az, ami egy évtizede annak tűnt. Michelle meg is ragadta az alkalmat, hogy a 23andMe segítségével rátaláljon az édesapjára. Hónapokat várt, mire a rendszer azonosította az egyik első unokatestvérét, aki összekapcsolta az édesapjával.
„Miután ráírtam a Facebookon, felhívott. Emlékszem, úgy remegett a kezem, hogy kis híján elejtettem a telefont. Végül órákig beszéltünk. Igyekeztem magamba szívni minden szót, amit csak kiejtett a száján, és közben többször meg is csíptem magam, hogy biztos legyek abban, hogy nem álmodom.”
Kép forrása: YouTube
Az első telefonhívás után Michelle és az édesapja rendeltek egy apasági tesztet, hogy hivatalossá tegyék a dolgot, és míg a személyes találkozót tervezgették, mindennap beszéltek telefonon. „Mondanom se kell, a találkozásig annyira izgultam, hogy semmire sem tudtam rendesen odafigyelni. Mintha egy felhőn lebegtem volna: minden, ami korábban foglalkoztatott, távolinak tűnt. Végül pont azért, hogy valamelyest kezeljem a pszichés és a mentális stresszt, futni kezdtem.”
Michelle végül egy hónappal az első telefonhívás után repülőre ült férjével, hogy Dél-Karolinában találkozhasson az apukájával. Azt írja, a pillanattal, mikor végre magához ölelhette őt, a legnagyobb álma vált valóra. A megható találkozást egyébként videóra is vette, íme:
„És hogy miért osztottam meg a történetemet veletek? Nos, elsősorban a hozzám hasonlóan örökbefogadott gyerekekhez szólnék. Szeretném, ha a történetem inspirációt és erőt adna nekik ahhoz, hogy folytassák a keresést, ha még nem találtak rá a vér szerinti szüleikre. Tudom, hogy ez az út hosszú és egyáltalán nem fájdalommentes, de higgyétek el, ha nyitott szívvel közeledtek egymáshoz, igenis megéri a fáradságot.”