A boldogságot remélhetőleg minden ember megtapasztalja legalább egyszer az életében. Persze mindenkinek más és más jelenti a boldogságot: van, akinek a szerető család, egy megértő társ, másnak a munkában elért sikerek, esetleg egy megélt sportteljesítmény, és persze sokan vannak azok is, akik a pénzben látják a boldogság elérésének a kulcsát. Csakhogy amilyen sokan vágynak rá, olyan kevesen ismerik fel, amikor éppen átélik ezt az érzést. Van azonban egy jó hírünk: a boldogság tanulható.
Boldogság egyetemi szinten
Az persze tény, hogy nincs általános érvényű menetrend, amit szóról szóra lekövetve biztosan boldogok leszünk. Ugyanakkor még az amerikai Yale egyetemen is kurzust indítottak Psychology and Good Life címmel, ahol heti 2 órában tanítják a hallgatóknak, hogyan lehet jól és boldogan élni és lecsökkenteni a stressz romboló hatásait. A beszámolók szerint az órákon a gyakorlati képzésen van a hangsúly, közelebbről azon, hogyan tudjuk a pozitív üzenetek és megerősítések által jobbá tenni életüket.
Hétköznapi boldogság
Szerencsére az is sokat tehet a boldogságáért, aki nem jut el egy rangos külföldi egyetem boldogságkurzusára. Apró gesztusok, cselekedetek, gondolatok – ezek mind segíthetnek abban, hogy jóban legyünk önmagunkkal és így a környezetünkkel is.
- Az első és legfontosabb, hogy találjunk magunknak célt. Jelöljünk ki akár rövid, akár hosszú távon egy célt, amit szeretnénk elérni, amire vágyunk.
- Járjunk nyitott szemmel és szívvel a világban, és vegyük észre a jó dolgokat. Így a következő lépésnek már egy mosollyal az arcunkon mehetünk neki.
- A mosoly, a nevetés javítja a fizikai és lelki állapotunkat is, ezzel együtt segít csökkenteni a stressz okozta feszültséget.
- Ahhoz pedig, hogy mindig egy picivel közelebb kerüljünk az áhított célhoz, meg kell erőltetni magunkat: segíteni egy ismeretlennek, beismerni, ha tévedtünk, szembenézni a félelmeinkkel, vagy 5 felüléssel többet csinálni minden nap.
- Ami pedig a legfontosabb: a nagy boldogságkeresésben ne felejtsük el felismerni, amikor éppen boldogok vagyunk…