Melyik a legnépszerűbb hely egy fesztiválon vagy a plázában, ahol a leghosszabb sorok állnak? Igen, kitaláltad, a női vécé. Ha nő vagy, akkor nincs is mit hozzátenni, mélyen átérzed a problémát, sőt fogadjunk, hogy a kérdés hatására reflexszerűen keresztbe is tetted most a lábad. Ha pedig férfi vagy, akkor biztosan várakoztál már a mosdó előtti folyosón úgy, hogy unalmadban háromszor is végigpörgetted a Facebook-hírfolyamot, mire a partnerednek is sikerült végezni.
A dologban tehát mindenki érintett, mégis úgy teszünk, mintha nem létezne a probléma. Csak legyintünk, mint annyi más kényelmetlenségre: már megszoktuk, és eszünkbe sem jut, hogy valamit tenni lehetne ellene. Persze nem a felhasználóknak, sokkal inkább azoknak, akik az ilyen közösségi helyeket üzemeltetik. Ahogy ma már az éttermekben alap, hogy kisgyerekkel is be lehet ülni, mert van etetőszék, vagy kerekesszékkel is be lehet jutni az ajtón (na jó, ez nem mindig igaz), úgy szintén csak ráeszmélés kérdése lenne, hogy ne tartson egy nőnek hatszor annyi ideig a mosdókör, mint egy férfinak.
Mi tartott ilyen sokáig?
Nos, kutatók már ráeszméltek a problémára, és a Genti Egyetem két várólista-specialistája alaposan meg is vizsgálta a dolgot. A megfigyeléseik pedig pontról pontra egybevágtak azzal, amit a nők nap mint nap tapasztalnak, jé.
Arra jutottak (ők is), hogy a probléma igen összetett. Egyrészt vannak a biológiai tényezők: a nők nem tudják egy slicc lerántásával szabaddá tenni az érintett területet, helyette le kell magukról húzni több réteg öltözéket, majd dolguk végeztével vissza. Az megvan, amikor télen felhúzzuk a bugyit, rásimítjuk a trikót, felhajtjuk a blúzt, aláhúzzuk a harisnyanadrágot, lehajtjuk a blúzt, majd rá a szoknya vagy a nadrág derekát? Maradjunk abban, hogy ez jóval tovább tart, mint amikor előkapjuk a rúzst, használjuk, majd visszatesszük a táskába, cipzár.
Aztán a nők kezében általában táska is van, fogas viszont általában nincs. Miért van az, hogy a mozikban minden egyes szék karfájára képesek pohártartót installálni, de egy fogasért a vécéfülkében könyörögni kell? Rejtély. Az eredmény pedig az, hogy még azzal is bajlódhatunk, mert le ugye nem tesszük a padlóra, még mit nem!
Miért állnak mindig hosszú sorok a női vécénél? (Fotó: Tim Clayton/Corbis)
A táskát pedig azért visszük magunkkal a vécére, mert abban van a papír zsebkendő, és tapasztalatból nem bízunk már benne, hogy találni fogunk vécépapírt, meg különben is, jobb félni, mint megijedni – másrészt meg abban van a tampon vagy a betét is. Márpedig egy társadalmon belül a nők fele reprodukciós korban van, és statisztikailag ötödük pont menstruál is, ami megint csak törődést, de főleg időt igényel.
Ha meg nem menstruál, akkor az is lehet, hogy terhes. Mármint a kettő nyilván kizárja egymást, a lényeg az, hogy a nők lehetnek terhesek is, és a terhes nők gyakrabban éreznek vizelési ingert, tehát gyakrabban járnak vécére, mint a férfiak, és más bajok is hamarabb elérik a nőket, amitől sűrűbben kell pisilni.
A pálya mégis a férfivécék felé lejt
Jó, értem én, hogy ez intim dolog, amiről senki sem mesél szívesen, de mégsem akkora titok talán, hogy ne legyen vele tisztában valaki, aki egy közösségi teret és annak a mellékhelyiségeit megtervezi. Gondolom, élt már egy fedél alatt nővel, ha mással nem, az anyukájával, és feltűnt neki egy és más a mosdóhasználati szokásokkal kapcsolatban. Ennek ellenére mégis úgy tervezik ezeket a létesítményeket, hogy a férfimosdóban jóval több lehetőség áll rendelkezésre.
Egy szót mondok: piszoár. Általában a vécéfülkék száma megegyezik a női és férfi mosdókban, utóbbiakban azonban megfejelik őket még néhány fürgevizeldével is, ami jelentősen képes lerövidíteni a sort. Már amennyiben beszélhetünk sorról a férfivécében, mert rendszerint szó sincs róla.
A férfiak ugyanis haladnak. Nem kell kinyitniuk és bezárniuk a vécéfülke ajtaját, hosszasan vetkőzniük és öltözniük, sőt általában nem a férfiak viszik el pisilni a kisgyereket sem, a lánygyerekeket meg főleg nem. Kényes téma, de tény, hogy sok férfi a kézmosásra sem pazarolja a drága idejét, míg a nőknek csak 10 százaléka hajlamos elhanyagolni ezeket az utolsó simításokat a higiénia terén.
További fontos ok, amire számomra csak a témában tartott spontán szerkesztőségi brainstorming alkalmával derült fény, hogy a nők mindig csapatostul járnak pisilni, és ha már ott vannak, a többiek is elvégzik a dolgukat. Ez pedig megint csak a vécében lévő tömeget növeli. Nyilván ebben is van igazság, de sajnos ez ellen nincs mit tenni – a lányokat úgy nevelik, hogy „kislányom, mindig menj el pisilni, amikor csak lehet!”. Ez belénk ivódott.
Jó, belátom, hogy első világbeli problémáról van szó, örüljünk egyáltalán, hogy van vécé, nem úgy, mint Afrikában meg Indiában, de hát az első világban élünk, hadd legyenek már fejlett világbeli problémáink!
Emancipáció, koedukáció
Egy-egy ilyen végeláthatatlan ideig tartó mosdói sorban álláskor eszembe jut A számolás joga című film, amely az ötvenes évek Amerikájában játszódik, és arról szól, hogy a NASA ragyogóan okos, fekete bőrű számolónője azért esik ki sokszor egy órára is a munkából, mert nincs olyan vécé a munkahelyén, amit ő is használhat, hanem el kell futnia egy másik épületbe.
Hogy John Lennont idézzem: „Az asszony a világ négere.” A romantikus idealista stílusban készült film szerint a NASA-nál az ötvenes években úgy oldotta meg a főnök a problémát, hogy egyszerűen leverte a táblát a mosdókról: itt nem lesz többé fehér és színes bőrű vécé, itt mindenki sárgát pisil.
Valami ilyesmire jutottak a Genti Egyetem kutatói is: ha a mosdók egyszerűen nemsemlegesek lennének, vagyis férfi, nő, mindenki ugyanoda járna, jelentősen lecsökkenne a nők várakozási ideje. Igaz, a férfiaké meg nőne, de hát nincsen rózsa tövis nélkül.
Természetesen a piszoárokat kiiktatnák, így nem fordulhatna elő, hogy a vécéfülkéből gyanútlanul kilépő nők olyat látnak, amire egyébként nem lettek volna kíváncsiak. Igaz, ezt a jelek szerint a férfiak közül is sokan üdvözölnék.
Hongkong egyébként jóval előttünk jár: ott egy szabály értelmében a nyilvános intézményekben 1,6-szor annyi női vécét kell kialakítani, mint férfit. Igaz, belátják és bevallják azt is, hogy a két-hármas szorzó sokkal reálisabb lenne, de legalább tettek már valamit. Kíváncsian várom, hogy nálunk mikor kapnak észbe az üzemeltetők – addig meg legfeljebb toporgunk és késünk és magyarázkodunk tovább.