„Másoddiplomás képzésre járok. Az egyik órán a közelmúltban azt a feladatot kaptuk az oktatótól, hogy a következő órára legnagyobb félelmünknek öltözve érkezzünk” – kezdte a Love What Matters oldalán közzétett nyilvános posztjában Christy Cooper. Az amerikai nő a folytatásban elárulta, már a hazafelé úton pontosan tudta, minek akar öltözni: drogfüggő fiának.
„Sose felejtem el a fiam reakcióját, mikor hazaérve elmondtam neki, mire készülök: »én vagyok a legnagyobb félelmed?« kérdezte, én meg csak ráztam a fejem. Persze, hogy nem ő volt. Hanem a drogok, amik azt a kedves, csillogó szemű, érdeklődő fiút, aki volt, néhány hónap leforgása alatt teljesen kifordították önmagából.”
Christy azt mondja, bár fia elsőre nagyon meglepődött, végül még be is lelkesedett. „Néhány perc múlva ott állt előttem a vér- és szerfoltos ruháival és biztatott, hogy próbáljam fel őket. Először nem akartam, aztán mégis ráálltam a dologra, miközben végig azon töprengtem, vajon miért lett annyira izgatott, hogy a ruháiban láthat majd.”
Az édesanya ezután leírta, néhány nappal később a fia ruháiban ment arra a bizonyos órára. „Magabiztosnak gondoltam magam, de az iskolaépületbe érve elfogott a szorongás, és a terem helyett egyenesen a vécébe mentem. Hogy elbújjak. Rettenetesen szégyelltem magam, lépni sem bírtam az egész testemet gúzsba kötő szorongástól, és minden bizonnyal a vécén sírva töltöm az egész órát, ha nem talál rám a csoporttársam. Miután megvigasztalt, és mondott pár biztató mondatot, megkértem, hogy fotózzon le, mert megígértem a fiamnak, hogy készítek majd magamról képet.”
De mit tanult Christy ebből az esetből? „Aznap egy rövid időre átvettem a fiam helyét – írta. – A ruháit hordva rájöttem, hogyan érzi magát ő – és a hozzá hasonló függők – minden egyes nap. Rájöttem, hogy akármilyen sokat teszek is érte, egyáltalán nem elég. Többet kell tennem. És nem csak nekem. Mindannyiunknak többet kell tennünk azért, hogy a kábítószer ne tegyen tönkre ennyi életet. Ennyi családot.”