Homályos emlékeim vannak a kamaszkoromról, de az tisztán él a fejemben, hogy 16 éves koromtól kezdve elszabadultam: minden hétvégén összejöttünk, és hajnalig ittunk a haverokkal. Szörnyű piákat próbáltunk ki, csak mert csórók voltunk: nem is szórakozóhelyen vettük az italokat, hanem az odavezető úton ugrottunk be a kisboltba, ahol olcsón lehetett a legalja szeszekhez hozzájutni. Mit érdekelt engem akkor, milyen hatással lesz ez a felnőttkoromra? Csak a társaság és a jelen pillanat számított, semmi más.
Most pedig itt van a két kamasz gyerekem, akiknél vészesen közeledik a 16 éves kor, és nem bírom elégszer felhozni az alkohol témáját, hogy meggyőzzem őket: ha isznak, akkor legalább minőségi ital legyen a poharukban. Nincs kétségem afelől, hogy fognak alkoholt inni, hiszen már most jönnek haza olyan történetekkel, hogy az egyik osztálytárs szétverte a kukát részegen, a másik meg a detoxra jutott a pálinkázástól egy átlagos szerda délután. Annak ellenére, hogy 18 éves koruk alatt elvileg nem is adhatnának el nekik alkoholt, valahogy mégis hozzájutnak.
Mert trendi, divatos, vagány dolog a szemükben az alkohol. Főleg igaz ez a magyar kamaszokra, hiszen azt látják maguk körül, hogy a felnőttek életében is kiemelt helyen van az italozás.
Mégis érdemes lenne lebeszélni – legalább valamennyire – a piáról a tiniket, mert a Society for Neurosience tanulmánya szerint a kamaszként elfogyasztott sok alkohol felnőttkorban mentális zavarokhoz vezethet. (Magamon ugyan nem észleltem a kamaszkori piálás hatásait, de ettől még lehet, hogy vannak olyan mentális problémáim, amiket erre vezetnének vissza a nálam okosabb kutatók.)
A kamaszkori ivászat – vagy épp a drogok kipróbálása – valójában természetes jelenség, mert nagyjából 12 éves koruktól kezdve a gyerekeket leginkább az érdekli, hogy beilleszkedjenek a társaságba, és sokkal fontosabbá válnak nekik a barátok, mint a szülők. Ezért aztán ha a haverok isznak, akkor nagy valószínűséggel velük fog inni a gyerek is – minden szülői tiltás ellenére.
A kutatók most arra hívják fel a figyelmet, hogy ne igyon túl sokat a kamasz, mert az akár az agy fejlődésébe is belezavarhat ebben a korban, ami felnőttkori szorongáshoz vagy alkoholizmushoz is vezethet.
Az lenne az igazán szép világ, ha az alkohollal kapcsolatos vészjelzéseket – mint ez a kutatás is – komolyan venné mindenki, és nem ömlene az a gyerekekre, hogy inni menő dolog, sőt: inkább már kisebb korukban felvilágosítást kapnának az alkoholról és hatásairól, hogy kamaszkorukban ne igyanak össze olyan bolondságokat, mint például én anno. De amíg olyan társadalomban élünk, ahol a közösségi oldalakat elárasztják a részegségről pozitívan nyilatkozó posztok, nem várhatunk csodát: hiába kapálózunk otthon szülőként, a kortársak hatása erősebb lesz a mi szavunknál, és csak imádkozhatunk, hogy
élje túl épségben a gyerek agya
a kamaszkori alkoholizálást.