Napjainkban egyre többen vallják azt a nézetet, hogy a formális (felső)oktatás felett eljárt az idő, hiszen az internetnek köszönhetően szinte alig van olyan terület, amiből ne tudnánk kiképezni magunkat online eszközök és tananyagok segítségével.
Tény, hogy így nem kapunk diplomat és a megszerzett tudásunkat csak nehezen fogjuk tudni elismertetni, noha, bizonyára a trend hatására, azoknak a munkahelyeknek vagy munkahelyi döntéshozóknak a száma is gyarapodik, akik azt vallják, nem a menő egyetem pecsétes papírjától lesz valakiből jó szakember, hanem attól, ha megvan a megfelelő szakértelme, függetlenül attól, honnan szerezte azt.
Korrepetálásból nőtte ki magát a globális platform A Harvardtól a Sorbonne-ig és tovább
A tömegek számára nyíltan elérhető online tanfolyamok (massive open online course – MOOC) már legalább szűk két évtizede elérhetőek bárki számára, mindössze egy internetkapcsolatra és egy számítógépre van hozzá szükség. A nyílt forráskódú szoftverek mintájára létrehozott nyílt oktatási platformok napjainkra emberek millióit érik el, így a neves egyetemeknek is muszáj volt beállni a sorba. De ne szaladjunk ennyire előre.
A világ egyik legjobb műszaki egyetemének tartott Massachusetts Institute of Technology (MIT) az ezredfordulót követően, 2002-ben létrehozta az OpenCourseWare nevű platformját, amelyen az összes oktatási anyagát ingyenesen elérhetővé tette bárki számára. Az eredeti elképzelés szerint ez egyfajta kísérleti modellként jött létre, amelynek a célja az volt, hogy új megoldást kínáljon a tudás szétosztására és a tudósok, kutatók közti együttműködés serkentésére. Ez azonban annyira népszerűnek bizonyult, hogy hirtelen több iskola és képzési központ is beállt a sorba, így 2005-ben az MIT kitágította a projekt kereteit, és létrehozták az OpenCourseWare Consortiumot, hogy még több embert érjenek el, új képzési lehetőségeket hozzanak létre, és fenntarthatóvá tegyék a nyílt oktatási platformok működését.
Az ezt követő években az online kurzusok, vagyis a MOOC-ok elképesztő menetelésbe kezdtek. Az egyik legismertebb név ezen a téren az amerikai Salman Khan, aki még 2003-ban az egyik unokatestvérét korrepetálta matematikából az interneten keresztül. Khan a Yahoo! egyik online eszközét használva állított össze oktatóvideókat a rokonának, amit később a család más tagjai is haszonnal kezdtek forgatni. A videók idővel annyira népszerűvé váltak, hogy Khan elhatározta, publikusan elérhetővé teszi azokat a Youtube-on keresztül. Rövid idő alatt pedig már annyian kezdtek érdeklődni az anyagok iránt, hogy 2009-ben felmondott a munkahelyén, és létrehozta a Khan Lab School nevű szerveződést, amelyen keresztül online kurzusokat kezdett kínálni. Egy év múlva a Google már kétmillió dollárral támogatta, 2012-ben felkerült a világ legbefolyásosabb embereit összegyűjtő listára a Time magazinban, 2014-ben pedig már Khan Academy néven, a Google központjában, a kaliforniai Mountain View-ban nyitotta meg digitális iskoláját.
A recept bevált, a Khan Academy olyan neves intézményekkel kötött együttműködési megállapodásokat, mint például a Pixar vagy a Museum of Modern Art, de 2018 óta nemcsak egyetemi, de például érettségi felkészítő kurzusokat is kínálnak. A Khan Academy YouTube-csatornájának 2020 januárjában már több mint ötmillió követője volt, a videókat pedig több mint 1,7 milliárd alkalommal tekintették meg.
Eddigre mások is felfigyeltek az online oktatásban rejlő lehetőségekre, így 2012-ben a Stanford két professzora, Andrew Ng és Daphne Koller elindították a Coursera nevű platformot, amelyhez egyből össze is kalapoztak 16 millió dollárnyi kockázati tőkebefektetést. Egy évvel később további 63 millióval bővült a támogatásuk, 2019-re pedig a Coursera értéke meghaladta az egymilliárd dollárt.
Míg Salman Khan a saját kurzusait a formális oktatást kiegészítő lehetőségnek tartja, a Courserán már tényleg a világ legnívósabb egyetemeinek kínálatából lehet válogatni. A platform indulását követően a Stanford, a Princeton vagy épp a University of Michigan és a University of Pennsylvania is elkezdett tartalmakat feltölteni az adatbázisba, tavaly decemberben pedig már 29 ország több mint 200 oktatási intézménye is elérhető volt a Courserán keresztül.
Na jó, de hogyan működnek az online „egyetemek”?
Egyszerű, mint a faék: az ember felkeresi a számára szimpatikus oldalt, regisztrál, majd elkezdi kiválogatni a számára érdekes vagy szimpatikus kurzusokat, mint egy oktatási szupermarketben. Minden kurzusról el lehet olvasni, hogy mi a tematikája, ki az előadó, mint ahogy azt is, hogy milyen követelményekre számíthatnak az online hallgatók. Vannak szemináriumok, ahol rendszeresen afféle „röpdolgozatot” kell írni, de van házi feladat, esszéírás – a beadott műveket rendszerint a hallgatók értékelik egymás számára – de akad olyan is, ahol félévi vagy év végi projektet kell leadni vagy vizsgázni.
A szemináriumokat helyenként lehet akár élőben is követni, de jellemzőbb, hogy az egyes modulokhoz szükséges anyagok mindenki számára elérhetőek, és így mindenki a saját ritmusa szerint foglalkozhat a tananyaggal – persze a heti-kétheti számonkérések fényében. A kurzusok átlagosan 4-10 héten át tartanak, ebbe jellemzően 1-2 órányi videóanyag is beletartozik. Mivel minden egy online rendszeren keresztül történik, automatikusan megoldódik a jelenléti ív kérdése is: aki regisztrál, aztán többé a kurzus háza tájára sem néz, az idővel lemarad és nem fogja tudni teljesíteni a követelményeket.
Azért így is akadnak olyan szemináriumok, kurzusok, amelyekért fizetni kell, de a legtöbb helyen lehetőség van pár napos kipróbálásra, így díjmentesen megnézhetjük, hogy valóban nekünk való-e az adott szeminárium. A kurzusok teljesítéséről hivatalos oklevelet kapunk, amelyeken feltüntetik az adott oktatási intézményt is. Sőt, a Courserán például ma már „rendes” mesterdiplomát is szerezhetünk, igaz, ezért a tanulmányaink végén külön fizetni kell, a platform azonban pénzügyi támogatással segíti a rászorulókat. Ami biztos, hogy az online megszerzett tudásért még ezekben az esetekben is jóval kevesebbet kell fizetni, mint egy jobb nevű külföldi egyetemen. Egy Harvard-kaliberű felsőoktatási intézményben egy-egy év több tízezer dollárba is kerülhet – 2018-2019-ben bő 46 ezer és szűk 68 ezer dollár között ingadozott a tandíj, ami félévenként 7-10 millió forintot jelent. Egy online egyetemen azonban egy diploma megszerzése 1-2 ezer dollárba kerül, ráadásul nem félévenként, hanem a teljes tanulási időszak alatt.
Ami az egyes kurzusokat illeti, egyeteme válogatja, hogy hol, melyiket fogadják el, de akadnak kifejezetten kreditre váltható szemináriumokat tömörítő listák, ha valaki ilyen módszerekkel turbózná fel a felsőoktatási tanulmányait.
Az Apple az online oktatásban is megelőzte a korát
Bár komplett listát szinte lehetetlen lenne összeállítani, legalábbis egy cikk keretein belül, teszünk egy kísérletet rá, hogy összegyűjtsük a jelenlegi legnépszerűbb online oktatási platformokat. A Khan Academyt és a Courserát már kitárgyaltuk, de ott van például az Open Culture Online Courses, amelyen több mint ezer különféle előadást, videót és podcastot érhetünk el a világ különféle egyetemeiről. A platform különlegessége, hogy itt sok olyan anyag is megtalálható, amit ezen kívül csak a nagyobb egyetemek nem nyilvános weboldalain, adatbázisaiban találhatnánk meg.
A Courserához nagyon hasonló rendszerben működik az Udemy, amely szintén elmondhatja magáról, hogy neves egyetemek elismert professzorai oktatják a hallgatókat. Az Udemy komoly hangsúlyt helyez az elérhető tartalmak minőségére, emellett lehetővé teszi, hogy bárki tetszése szerinti kurzusokat állítson össze akár mások számára is. Szintén a Coursera modelljét idézi, hogy az Udemynél is akadnak teljesen ingyenes és fizetős tartalmak is.
Az USA legjobb egyetemeinek anyagait kínálja az Academic Earth, ahol a Carnegie Mellontól a Columbián át a Yale-ig több száz kurzus közül lehet válogatni. Az oldal a céltudatos önképzőkre fókuszálva egyből azzal indul, hogy kiválaszthatjuk, milyen oklevelet szeretnénk szerezni, milyen szakterület(ek)ről. De gondoltak azokra is, akik nem egy újabb papírt szereznének, hanem tudásukat tágítanák érdekes, tartalmas témákkal, őket egy külön ‘playlist’ szekció várja, ahol a zene pszichológiájától kezdve a háborúk történetén át egészen a gonoszságot boncolgató filozófiai előadásokig tart a kínálat.
A 2012-ben indult edX az elmúlt években nagyon belehúzott, hogy felérjen a cikk elején említett két „nagy” mellé, sikerrel: közel hatezer instructor, 24 millió felhasználó és 80 millió beiratkozás jelzi, hogy komolyan számolni kell velük. A náluk elérhető tananyag talán a legszéleskörűbb mind közül, ráadásul kifejezetten ügyelnek rá, hogy a minőséget magasan tartsák.
Picit más megközelítéssel dolgozik az Alison nevű oldal, ahol ugyan kínálnak a fentiekhez hasonló kurzusokat, illetve az autodidaktáknak szóló érdekes szemináriumokat, itt lehetőség van kifejezetten olyan képzéseket keresni, amelyek bizonyos munkakörökhöz passzolnak. Például egy egészségügyben dolgozó koncentrálhat terápiás módszerekre vagy diagnosztikára, esetleg kutatásra, de logisztikai, pénzügyi, államigazgatási, jogi vagy más területek képviselői is megtalálhatják a nekik megfelelő továbbképzéseket. Sőt, az Alisonnál nyelvi kurzusokat, fotós tanfolyamot, de akár kárpitozást vagy vízvezeték-szerelést is tanulhatunk.
Bár a Khan Academy és a Coursera ellopta a reflektorfényt, az Apple az online oktatás terén is úttörőnek bizonyult, mivel már 2007 májusában, vagyis csupán pár hónappal az első iPhone bemutatása után elindították az iTunes U nevet viselő oktatási platformjukat, amely ugyan oklevelet nem ad, de az USA legjobb egyetemeinek előadóit elérhetővé teszi bárki számára. Pontosabban bárki számára, aki Apple-termékeket használ, az iTunes U ugyanis nem érhető el Android vagy Windows operációs rendszerek alól.
Forrás: edublogs.org
Nem maradhat ki a sorból a világszerte rendkívül népszerű TED-előadásokat életre hívó szervezet saját oktatási platformja, a TEDEd sem, ahol a fentieknél egy fokkal könnyedebb, de sokkal színesebb tananyagokat kínálnak. Igaz, ezekből papírt nem, vagy csak bizonyos esetekben lehet szerezni, ezért a TEDEd anyagait inkább kiegészítőként érdemes használni középiskolai vagy főiskolai, egyetemi környezetben. Ezt az oldal üzemeltetői is tudják, így már eleve onnan lehet indulni, hogy valaki diákként vagy tanárként lép be az oldalra, és aszerint válogathat az anyagok között.
A Stanfordtól a Sorbonne-on át a BBC-ig
A fenti és azokhoz hasonló versenytársak sikerét látva a nagynevű egyetemek is csatlakoztak az online oktatási forradalomhoz. Így a Stanford Online-on olyan szemináriumok is elérhetőek, amelyek a Courserán vagy az Udemyn nem. Igaz, itt a tematika valamivel szűkebb, de akinek számít, hogy egy globális márkanévként is ismert oktatási intézmény neve szerepeljen a papírján, annak jó választás.
Akárcsak a Harvard Extension, ahol szintén rengeteg harvardi exkluzív anyag érhető el, ráadásul itt kereshetünk a szükséges végzettséget adó papír szerint is.
A Yale Egyetemnek is van saját online platfomrja, az Open Yale Courses, amelynek nagy előnye, hogy rengeteg videós anyagot találni rajta, így, ha valakinek jobban megy a tanulás, ha nem kell annyi betűt elolvasni, a Yale-en megtalálhatja a számítását.
A Carnegie Mellon Open Learning Initiative a nívós pittsburghi egyetem saját kurzustára, ahol a fentiekhez hasonlóan szűkebb a paletta, az elérhető anyagok viszont rendkívül részletesek, ezért jobban el lehet mélyedni bennük.
A francia Sorbonne egyetem Sorbonne X néven kínálja kurzusait, igaz, nem meglepő módon kizárólag francia nyelven, de úgy gondoltuk, szerepeljen itt egy példa a nem angol nyelvű oktatási platformok közül is.
Töltsd a tudást a füledbe!
Különálló kategóriát képviselnek a világszerte egyre népszerűbb podcastok, azaz olyan hanganyagok, amelyeket letölthetünk a telefonunkra vagy a számítógépünkre, vagy simán csak online hallgathatjuk őket, amikor időnk megengedi. Ezen a téren pedig a lehetőségeink szinte végtelenek, ugyanis alig van olyan egyetem, amelynek ne lennének saját műsorai. A University of London vagy a University of Oxford például saját hallgatói és oktatói által gyártott podcastokat, illetve vendégprofesszorok előadásait is elérhetővé teszi ebben a formátumban. De említhetnénk a brit közszolgálati média, a BBC saját podcast-adásait is, amelyeken keresztül elmélyedhetünk például a pénzügyek, a sport vagy épp a világpolitika izgalmas témáiban. A podcastok világa azonban ennél jóval széleskörűbb, érdemes körülnézni más podcast-platformokon is, kizárt, hogy ne találjunk minket érdeklő témákat.
Mint látható, a formális oktatás mellett ma már szinte korlátlan lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, ha új szakterületekkel ismerkednénk meg, ha oklevelet szeretnénk szerezni, vagy ha csak simán tágítanánk a tudásunkat. Az érdeklődők figyelmét azonban felhívnánk, az érdekes kurzusokat összeszedő hosszú listákban nem nehéz elveszni, azonban tartsuk fejben, hogy a nap csak 24 órából áll, így nem valószínű, hogy a munkánk mellett egyszerre fogunk tudni követni egy kvantumfizikai, egy alkalmazott matematikai, egy médiaelméleti és két pszichológiai szemináriumot, így érdemes önuralmat gyakorolni a beiratkozás idején.