A felmérések szerint a svédországi otthonok több mint felében egyedül él valaki. Az pedig szintén jellemző, hogy egy fiatal egyedül költözik valahová, miután elvégezte az iskoláit, így nem csoda, hogy sok svédet gyötör a magány. Ennek kompenzálására indult izgalmas kísérlet Helsingborg városában, amiről a BBC készített riportot.
Egy felújított nyugdíjas otthonban alakított ki speciális bérlakásrendszert a helyi városi tanács ingatlankezelője. A projekt lényege, hogy a bérleti szerződés kiköti: csak 25 év alatti fiatalok, illetve nyugdíjasok költözhetnek be a lakásokba, továbbá csak akkor, ha vállalják, hogy legalább hetente 2 órát együtt töltenek a másik generáció képviselőivel.
„Nagyon jól érzem itt magam. Nagyon magányos voltam, amikor egyedül éltem. Ledolgoztam a 8 órát a munkahelyemen, hazamentem, vacsoráztam, és nekiálltam játszani. Nagyjából ebből álltak a napjaim, miközben egyre depressziósabb lettem” – mondja a 20 éves Fia, aki a helsingborgi bérlakásba költözése óta sokkal jobban érzi magát, akárcsak idős barátnője, a 86 éves Gunnel.
Kölcsönös odafigyelés és tisztelet
„Nagyon kényelmes életem volt, de igen magányos voltam. Voltak napok, amikor egyáltalán nem szóltam senkihez, ami elég borzasztó volt” – mesélte a nagymama a riportban, akinek Fia például rengeteget segített abban, hogy megtanulja kezelni a számítógépet.
Kettejük tapasztalata az általános a házban, ahol a fiatalok lendületet, energiát adnak az időseknek, az idősek pedig átadják nekik a maguk tudását és bölcs élettapasztalatát. Ebben minden lakó nagy segítségére van, hogy a házban közös konyha, illetve kreatív alkotóhelység, edzőterem és játszószoba is várja a lakókat.
A projekt vezetője szerint mindenki nagyon elégedett, az idősek és a fiatalok könnyen egymásra találnak, és a kisebb feszültségeket leszámítva igazán összetartó, jó hangulatú közösséget sikerült összehozni, ahol meghatározó motívum az odafigyelés és a kölcsönös tisztelet.
Még több cikk az nlc.-n arról, hogy miért lenne szükség máshol is több hasonló magánymentesítő kezdeményezésre:
- „61 évesen már kezdek beletörődni a gondolatba, hogy talán örökre egyedül maradok”
- Létezik a hétvégi magány, és rengeteg életet keserít meg
- A helyi iskolában étkezik a nyugdíjas bácsi, így kevésbé magányos