Járványszerűen terjed a magány: ez a korosztály van veszélyben

Egyre nagyobb problémát jelent a mai társadalmakban az elmagányosodás, olyannyira, hogy a kutatók már járványnak nevezik a jelenséget. Az izolációba testileg és lelkileg is belehalhatunk, mégis nagyon kevés szó esik róla – pedig elég lenne csak kicsit jobban odafigyelni egymásra ahhoz, hogy megállítsuk a terjedését.

A Psychology & Agingben publikálták annak a kutatásnak a zárótanulmányát, amelyben azt vizsgálták, hogy melyik korosztályt fenyegeti leginkább a magány. A vizsgálat során két csoportba sorolták a felnőtteket: az egyikbe az 1920 és 1947 között születettek kerültek, a másikba pedig azok, akiket boomerekként is emlegetnek, vagyis az 1948 és 1965 közt világra jött generáció. Ezt követően több mint egy évtizeden keresztül gyűjtötték a résztvevőkről az adatokat, hogy lássák, hogyan változik a magány érzése az idősödés során.

Képünk illusztráció (Forrás: iStock)

A kutatás meglepő eredménnyel zárult: nem volt számottevő különbség a két generáció között a magány terén, bár mindenki azt várta volna, hogy az idősebb korosztály sokkal magányosabb. Tény, hogy ahogy idősödünk, egy kicsivel nő a magányérzetünk, de ez leginkább az egészségügyi állapot romlása vagy a házastárs halála miatt van így.

Mit lehet tenni a magány ellen?

Nem a szokásos intelmet kaptuk most a kutatóktól, hogy nem kell annyit netezni, hanem találkozni kell az emberekkel élőben ahhoz, hogy ne legyünk magányosak, sőt egyenesen azt javasolták, hogy az idősebb korosztály tartsa a lépést a technika fejlődésével, és tanulják meg kezelni a kütyüket, hogy az online kapcsolattartással pótolni tudják a személyes kommunikációt. Fontos ugyanis felismerni azt, hogy különbség van a magány és az egyedüllét között: lehet, hogy valaki nem tud kimozdulni a lakásából a megrendült egészsége miatt, de közben tudná azért tartani a kapcsolatot a barátaival, ha máshogy nem, legalább online.

Mivel olyan a világ, hogy a régi szociális hálók lassan felbomlanak – például már nem ismerjük igazán a szomszédainkat, nincsenek többgenerációs háztartások –, muszáj új utakat keresni arra, hogy ne idegenedjünk el egymástól. Nem az a megoldás, hogy visszasírjuk azt, ami száz évvel ezelőtt volt, hanem a jelenlegi körülményekhez kell alkalmazkodnunk, ha nem akarunk teljesen magunkra maradni. Ehhez új képességekre kell szert tennünk, más problémamegoldó módszerekre és célokra lesz szükségünk, de nem lehetetlen a küldetés, hogy megállítsuk a magány járványát a ma rendelkezésünkre álló eszközök segítségével.