A magány járványa pusztít a világban

Az emberek magányosabbak, mint valaha – ezzel a témával foglalkozott hosszú cikkben a The Wall Street Journal, felhívva a figyelmet a járványszerűen terjedő jelenségre, vagyis az elmagányosodásra. Ezt az állítást már több kutató is megfogalmazta, ám, ahogyan arra a Psychology Todayben publikáló pszichiáter, Elyakim Kislev rámutat, az okok nem feltétlenül olyan egyszerűek, ahogyan az a cikkben meg van fogalmazva.

Fotó: Pixabay

A WSJ újságírói ugyanis a fenti következtetést a házasságok számának csökkenéséből, vagyis a szingli életmódot folytató népesség növekedéséből vonták le. Úgy vélik, nekik nincs kihez fordulniuk, amikor szükségük lenne támogatásra.

Kislev rámutat: nem szabad az egyedüllét és a magány fogalmát keverni. A statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy aki egyedül él, nem feltétlenül magányos. Erre vonatkozóan már mi is közöltünk adatokat, most pedig megismételjük őket:

• A fiatalok érzik magukat a legmagányosabbnak. Ezzel borul a sztereotípia, miszerint az idősek azok, akik a legjobban szenvednek az érzéstől. A 16–24 éves korosztályból megkérdezettek 40 százaléka válaszolta azt, hogy nagyon gyakran érzi magát magányosnak, szemben a 75-ös korosztály 27 százalékával. (Szakértők szerint ennek oka elsősorban az, hogy a fiatalok még nem rendelkeznek tapasztalattal, és megfelelő megküzdési mechanizmusokkal, így mindent sokkal erősebben élnek meg. Ebben a korszakban alakul ki az identitás, a társadalmi státusz, az első munkahelyre is belépnek, és ezek együtt önmagukban is elszigetelődéshez vezethetnek. Mások a közösségi oldalak és az internet elterjedését hibáztatják, ám erre konkrét adatok nincsenek.)
• Az emberek egyharmada gyakran vagy nagyon gyakran magányos. (Fontos itt megjegyezni, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy valaki egyedül él, vagy egyedül van, a magányhoz ennek nincs feltétlenül köze. Családban vagy kiterjedt társas kapcsolatokkal is lehet valaki magányos, ahogyan egy introvertált ember is lehet elégedett és boldog.)
• Az emberek szégyellik, hogy magányosak. Főként a fiatalok.
• A magányos emberek nem használják gyakrabban a közösségi oldalakat, mint a nem magányosak, ám az jellemző, hogy sokkal több a csak virtuális barátjuk.
• A magányos embereknek rosszabb az egészségük. (Azt nem tudni, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz hogy a rossz egészségi állapot miatt lettek magányosak, vagy a magány vezetett egészségük megromlásához.)

A Psychology Today egy másik adatot is mutat, hogy megcáfolja a magány, a kor és az egyedüllét közti egyértelmű összefüggést. Mint kiderült, a szingliknek általában sokkal jobb, minőségibb társadalmi hálójuk (baráti és támogató körük) van, mint a házasoknak. Azok, akik nem élnek kapcsolatban, akár 45 százalékkal több időt töltenek barátokkal vagy különböző programokon, mint azok, akiknek partnerük van.

Lényeg, ami lényeg, Kislev szerint fontos, hogy ne tegyünk egyenlőségjelet a magány és egyedüllét között. Őszintén szólva, ha körbenézek a saját „szociális hálómban”, én is erre jutok. Legjobb barátnőm hét éve él szingliként, nem saját akaratából. Mégis, a társaságunk egyik legkiegyensúlyozottabb tagja, aki a legtöbb élményt szerzi életében. És aki a legtöbbször vidám. 

Volt-e előtte házasság?

Vannak azonban kétségkívül olyan helyzetek is, amikor az egyedüllét és a magány érzése kéz a kézben járhat. De ehhez is nézzünk meg pár adatot.

Az Európai Unión belül Magyarországon él a legtöbb idős ember egyedül: hatvanöt év felett a nők 47,8 százaléka, a férfiaknak pedig 22,3 százaléka. Ennek egyik oka, hogy a nők általában még mindig tovább élnek, mint a férfiak.

Míg természetesen egy idős ember is élhet teljes értékű életet egyedül, azok, akik hosszú és boldog házasság után maradtak magukra, komoly egészségkárosodást is szenvedhetnek párjuk elvesztésekor. Főleg azok, akiknek nincsenek gyerekeik, unokáik, vagy távol élnek tőlük, és csak telefonon, interneten, nem pedig személyesen tudnak velük kapcsolatban lenni. A szociális háló tehát itt is segíthet elkerülni a magányt, ami a Helsinki Egyetemen végzett, hét éven át tartó kutatás szerint legalább olyan veszélyes lehet az egészségre, mint a dohányzás. Azaz 39 százalékkal növeli a stroke, 50 százalékkal pedig a korai halálozás esélyeit.

Gyerekkel vagy anélkül?

Újabb adatokkal jövök, most azt vizsgáljuk meg, hogyan élnek a felnőtt nők és férfiak (átlagban) az Európai Unióban és nálunk. 2016-ban a 25-49 éves nők 7,7 %-a, míg az ugyanehhez a korosztályhoz tartozó férfiak 1,1%-a élt egyedül gyermekével. A gyermek nélküli egyedülállók számát tekintve viszont sokkal több az egyedülálló férfi, mint a nő.

Egyszemélyes háztartások, azaz szingliség tekintetében egyáltalán nem járunk élen az unióban. A felnőtt (fiatal és középkorú) nőknek csupán 6,8 százaléka, a férfiak 12,2 százaléka él egyedül. Valószínűleg a mamahotelnek köszönhetően a 15-24 év közöttiek közül is nagyon kevesen önállósodtak: itt a nők 4,3 százaléka és a férfiak 3,6 százaléka él egyedül (vagyis az is elmondható, hogy a 15-24 év közötti lányok hamarabb kirepülnek a fészekből, mint a fiúk).

A KSH adatai a magányosodásra nem térnek ki, de a cikk elején említett adatokat minden bizonnyal nálunk is figyelembe lehet venni. Vagyis a magány érzése sokkal összetettebb körülmények miatt alakul ki, mintsem hogy valaki házas-e vagy sem. Egy kapcsolat minőségén például sokkal több múlik, mint azon, hogy van-e egyáltalán.

(Kiemelt kép: Pixabay)