A magány már társadalmi betegség – tegyél ellene!

Az embernek szüksége van társaságra, közösségre, családra, más emberi lényekre maga körül. A legintrovertáltabb egyénnek is kell, hogy olykor megossza a gondolatait, megérintsen másokat, mert így vagyunk drótozva. Az emberi kapcsolataink alakítanak lélekben, sőt az egészségünkre is hatással vannak. Ha pedig nincsenek kötelékeink másokhoz, akkor a boldogságunk, elégedettségünk és az általános jóllétünk látja kárát.

A kötődés elemi igény, ami a közösségeket formálja, támogató rendszert hoz létre körülöttünk, és amikor ápoljuk a barátságainkat, akkor igazából saját magunkról is gondoskodunk. John Sean Doyle, a The Happiness Field Manual című könyv szerzője arra világít rá, hogy a magány krízisét éljük a mai társadalmakban.

Egyre többen érzik magukat lakatlan szigetnek, nem ismerjük a szomszédainkat, egyre kevesebb emberrel beszéljük meg az életünk fontos történéseit, és már nem is étkezünk együtt.

A szerző kutatásai szerint az öngyilkosságok száma az egekben van, amit szintén az elmagányosodásra vezet vissza. Ezért lenne olyan fontos, hogy induljon el egy nyílt párbeszéd a magányról, mert ha visszatérnénk ahhoz az életmódhoz, melyben a közösséghez tartozás központi elem, akkor egészségesebbek lennénk, kevesebb lenne a függőség, és az általános boldogságérzet is emelkedne társadalmi szinten – függetlenül az egyéb életkörülményektől.

Doyle a könyvében központi szerepet szán a magány elleni tanácsoknak, mert szerinte mindenkinek egyénileg kell elkezdeni a gyógyulást ahhoz, hogy társadalmi változásokat érjünk el. Teljes mértékben igaza van, hiszen ha mi nem nyúlunk egymás után, akkor sosem lesz újra egy közösség a sok elmagányosodott emberből.

Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash / Kristina Tripkovic)

Nem is olyan nehéz kilépni a magányból, mint azt elsőre gondolnánk, apró változtatásokra van csak szükség hozzá. Az biztos, hogy a telefont le kell tenni, aztán elkezdhetjük megfogadni a következő tanácsokat:

Étkezz együtt!

Doyle szerint arra kell törekedni, hogy legalább egyszer egy héten étkezz együtt a szomszédaiddal vagy barátaiddal. Hívd meg őket vacsorára, vagy vigyél nekik sütit és egyétek meg együtt. Lehet, hogy most ez elképzelhetetlennek tűnik, de ha rászánod magad, akkor hatalmas változást hozhat ez az apróság az életedben, hiszen a közös étkezés során a legkönnyebb építeni a kötődést másokkal. Vagy ha túl nehéz feladat a szomszédokkal étkezés, akkor a családtagjaidat hetente gyűjtsd össze magad köré egy kis evésre.

Csatlakozz!

Keresd meg az érdeklődési körödnek megfelelő csoportokat a környezetedben, és csatlakozz! Klubok, tornák, vallási csoportok, Star Trek-rajongók, tánctanfolyam, közös relaxáció, kirándulás, bármi és akármi megteszi, amit csak szeretsz csinálni. Az ilyen csoportokban találhatsz hozzád hasonló embereket, akikkel könnyebb a közös kapcsolódási pont miatt megismerkedni és barátkozni, miközben jól érzed magad.

Bővítsd a látóteredet!

Könnyű beszűkülni, csak a kollégákkal és megszokott ismerősökkel érintkezni napi szinten, amivel a többséget jól kizárod. Pedig sokkal gazdagabb lehetne az életed, ha új nézőpontokat, friss élményeket is szereznél a körön kívüli emberektől. Írd össze első körben azokat az ismerőseidet, akikkel nem szoktál beszélgetni, és gondold át, hogyan tudnál kapcsolódni velük. Mi a közös bennetek? Honnan ismeritek egymást? Mit szólnának, ha elhívnád őket egy kávéra?

Talán ijesztőnek tűnnek ezek a tanácsok, hiszen nagy adag kezdeményezés kell hozzájuk, neked kell bátornak lenned és felkeresni az embereket körülötted, kimozdulni a megszokott komfortzónádból, de megéri a kockázatot. Mindenki más is érzi az elmagányosodás hatásait, ők is várják, hogy valaki keresse a társaságukat, örülnek majd, ha megteszed feléjük az első lépést.