Mondjuk úgy, az otthoni tanulás első hete minden érintett számára tanulás: a tanárok küszködnek a rendszerrel és talán egy picit túlmozgásosak is, ami a lelkesedésüket illeti. A mi iskolánkban három nap alatt 19 darab házi feladat üzenetet kapott az általános iskolás fiam, ami mellé érkezett 10 körüzenet is.
A KRÉTA köhög, hétfőn semmi nem volt kapcsolható rajta – nálunk –, keddre végre a házi feladatos mappát már láttuk és egészen csütörtökig homokórázott az embert amúgy fél óránként ledobó rendszer, mire az üzenetek mappa elérhetővé vált. Legalábbis az én laptopomon.
A diákok szerintem most még élvezik ezt az új módszert. A fiam, aki a tanév alatt soha nem volt ébreszthető negyed hétkor, ezen a héten rendre fél hatkor már ébren van. Nagy élmény a gyerekek számára, hogy egy csomó feladat úgy kezdődik: nézz meg egy videót. Valljuk be, ők egy Youtube-nemzedék, úgyhogy ez a fajta tanulási metódus nagyon fekszik nekik. És ha minden kötél szakad, anya-apa ott van körülöttük, akire lehet nézni szomorú kutyatekintettel, ha valami feladat túl nehéznek bizonyul. A „most már látom, nemcsak a gyerek hülye a matekhoz, hanem az egész család” elnevezésű mém teljes mértékben jellemző a mi családunkra is.
A szülők pedig? A szülők ritka jó fejek. A mi általános iskolai csoportunkban minden KRÉTA-üzenet, házi feladat kimásolásra kerül, telefonon állunk egymással kapcsolatban, és most épp azon tépelődünk, a gyerekünk biológialeckéjében az Igaz-Hamis feladatoknál sehogyan sem jön ki az a megfejtés, aminek ki kéne jönni. Vajon miért? Viszont tök sokat tudunk már az egyenlítői térség növényvilágáról.
Itt most mindenki mindent félretesz, ami valaha sérelem volt. Egyformán kommunikálnak és segítenek egymásnak a szülők, és ez azért fantasztikus. A kommunikáció olyan intenzív, hogy alig négy nap alatt szinte észrevétlenül is, de a szülőkből is osztályközösség alakult ki. Komolyan, már ott tartunk, ha ennek az egész koronás helyzetnek vége, elmegyünk egyet kávézni-koktélozni-pizzázni. Mi, a szülők.