Imre Bea, a Paraván Caféblog bloggere kifejezetten érdekes kritikát írt David Grossman izraeli író Futni valakivel című könyvéről.
Bea gondolataiból és megjegyzéseiből idézünk nektek:
„A kulturálisan sokszínű, éjjel-nappal pezsgő, különc figurákkal teli Jeruzsálemben játszódik, két főszereplője pedig Tamar és Aszaf. A két tinédzser ugyan nem ismeri egymást, de a várost járva néhány hetes eltéréssel egészen hasonló kalandokkal és kihívásokkal szembesül. Tamar egy bonyolult és veszélyes tervet igyekszik megvalósítani, Aszafot pedig egy furcsa feladattal bízzák meg a Városházán, ahol a nyári szünidőben dolgozik. A lányon a kezdeti elszántságot követően egyre gyakrabban lesz úrrá a bizonytalanság és a félelem, a fiú viszont kezdeti érdektelensége és határozatlansága után egyre kíváncsibbá válik, és immár inkább tekinti küldetésnek, mint nyűgnek a rábízott feladatot. A két fiatal sokban különbözik egymástól: az egyik szétzilált, rideg hangulatú, a másik meleg, stabil, biztonságot nyújtó családi háttérrel rendelkezik; az egyik folyton vibráló, érzékeny művész, a másik higgadt és józan eszű. És mégis: mindketten egészen hasonló dolgokon mentek, illetve mennek keresztül, egészen hasonlóak a félelmeik, a kételyeik, az érzéseik, a világról alkotott gondolataik. Mindezek mellett mindketten szeretnének rábukkanni néhány dologra: válaszokra, számukra fontos személyekre és persze a világban betöltött helyükre. Grossman csodálatosan és különlegesen ír mindkettőjük ifjú, háborgó és zavaros lelkivilágáról.”
A teljes kritikát A Paraván caféblogon olvashatjátok.
- Gévai Csilla, a Nagyon Kék Könyv írója: „A könyv az én motivációm arra, hogy megmentsük, újra élhetővé varázsoljuk a Földünket”
- Mi a közös Friderikusz Sándorban és az amerikai szüfrazsettekben?