Emberré válásunk fontos evolúciós állomása volt az eszközhasználat kifejlődése: mire agytérfogatunk még a fele sem volt a mainak, már képesek voltunk eszközöket használni – bár még máig vita folyik arról, hogy a homo erectus marokkövei valóban használati eszközök lettek volna. Az evolúció azonban egy megszakítatlan folyamat, még ma is tart. Így juthattunk el mostanra odáig, hogy eszközeink többségét nem is mi, hanem gépek készítik, arról nem is beszélve, hogy olyan teljesen értelmetlen használati tárgyakat hozzunk létre tonnaszámra, mint a gyerekpóráz vagy a hagymapucoló szemüveg. Tényleg annyira egészségmániásak lettünk, hogy diétás vízre van szükségünk? Mi értelme a banánalakú banántartónak, amikor a gyümölcs eleve tökéletes védőrésszel, értsd héjjal van ellátva a természetnek hála?

Persze tekinthetünk ezekre a dolgokra úgy is, mint az emberi találékonyság kreatív példáira, de úgy is, mint eszközökre, amelyek totálisan infantilizálnak minket, és nemhogy egyszerűvé, inkább roppant bonyolulttá teszik az életünket. Mint például az elektromos pet zsugorító, ami a környezetvédelem, a környezettudatosság jegyében (sic!) préseli össze az ásványvizes palackokat, ahelyett hogy rátaposnák a műanyag üvegre, vagy a fűtött testápoló-adagoló, amiből biztosan bonyolultabb kinyerni a krémet, mintha simán csak megnyomnák a testápoló tégelyét. Poénnak poén, kivéve, ha kicsit továbbgondoljuk a dolgot: évente 30 milliárd tonna cuccot vásárolunk egyébként is, 13 milliárd tonnát dobunk ki a szemétbe, ami fejenként kb. 2 tonnát jelent. Ennyi anyag kinyerése, felhasználása és selejtezése hatalmas környezeti terhet jelent a földnek, az ásványi anyagok kimerülésétől kezdve az esőerdők pusztulásáig. Az emberi erőforrások túlfogyasztása – a megvásárolt ételektől és ruháktól a választott szállítási módszerekig – vezető szerepet játszik a globális éghajlatváltozásban.

Fölösleges Áruk Fóruma

Egy ideje itthon gyűjtöm a komposztálandó hulladékot, amit aztán a 11. kerületi Humusz ház kertjében lévő közösségi komposztálójába viszek. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden szeméttel” – hirdeti a madárbarát kert bejáratánál lévő tábla, de az ember valahogy a stresszt is kint hagyja automatikusan, amikor belép ebbe az elvarázsolt kertbe. Madárcsicsergés, aranyhalak a tóban, fűszernövények, árnyat adó fák, tanösvény, és rengeteg környezettudatos megoldás (pl. újrahasznosított műanyag kerítés, virágágyás üvegekből) található ebben a zöld oázisban a város közepén. A Humusz házban azonban nem várt, zseniális dologra bukkanok: egy rendhagyó „kiállításra”, olyan termékek gyűjteményére, amelyeket ugyan használati tárgyként árulnak, de az égvilágon semmi szükségünk nincsen rájuk. A Fölösleges Áruk Fórumát (FÁF) az 1967-ben indult Kiváló Áruk Fóruma után és annak mintájára hozta létre a Humusz 2007-ben. A gyűjtemény online is bárki által elérhető és bővíthető saját képekkel (amennyiben van az otthonunkban, ezért külön ne vegyünk) a „Küldj be Fölösleges Árut!” pontra kattintva, de a rémségek kicsiny boltjának végiglapozgatása is remek délutáni foglalatosság. Itt aztán tényleg van minden, mint a búcsúban: térdvédő anyatérdeplő az esti fürdetéshez, cumihőmérő (nem tudjuk mihez), uborka-frissentartó, vaj-és banánszeletelő, ha a konyhakés már smafu, szemeteslapát porszívó csak a rend kedvéért, és figyelem: popcorn-villa az evőpálcika mintájára, csak hogy az életünk könnyebb legyen.

„Egyszer még a Fábry show-ban, a Dizájn Centerben is szerepeltünk a Fölösleges Áruk Fórumával, ott bemutattuk például az elektromos szitát, krumplipucolót, almahámozót és társait. Ám a termékeknél is abszurdabb, hogy az egyik karácsonykor valaki azzal telefonált, szeretné megvenni tőlünk a táncoló Mikulást. Ez is mutatja, hogy sajnos van igény ezekre a haszontalan dolgokra – mondja Virágh Erika, a Humusz alelnöke, közösségi programvezető. – Célunk a gyűjteménnyel persze az, hogy rámutassunk, mennyi felesleges holmit vásárolunk, ami a vásárlás után rögtön a szekrény mélyére vagy a szemetesbe kerül, mert pár használat után tönkremegy, pedig használati tárgyként forgalmazzák. Sokszor nem is lehet felismerni, hogy milyen célt »szolgál« az adott »termék«”.

Arról nem is beszélve, hogy a természeti erőforrások így feleslegesen merülnek ki, a végén pedig nem lesz hová rakni a sok szemetet. Érdekesség egyébként, hogy az Eurobarometer felmérése szerint a túlzásba vitt fogyasztás Magyarországon csupán a lakosság 6 százaléka szerint jelent gondot környezetvédelmi szempontból, ugyanakkor 35 százalékuk szerint a hulladék súlyos probléma. Ez is mutatja, hogy nem áll a fejekben össze a közvetlen összefüggés a fogyasztási mintáink és a keletkező hulladékmennyiség között – olvasható a Humusz oldalán.

Miért veszünk hülye kis dolgokat?

Körbenézve a saját világomban, bár nem vagyok egy nagy halmozó, nem sokáig kell keresnem a felesleges csetreszeket. Például van itthon a hagyományos fogkefém mellett elektromos is. Vagy ott van az előszobában egy felhő alakú, műanyag mágneses kulcstartó, amire egyébként sem sok kulcscsomó fér fel, ráadásul van hagyományos is.

Tudom, tudom, nemcsak annak van értelme és értéke, aminek haszna is van, na de azért mégis…

Annyi biztos, hogy egyre fontosabb megérteni a fogyasztási döntéseinket és azt, hogy ezek hogyan befolyásolják a korlátozott erőforrásokkal rendelkező bolygó egészségét. Sokan (kb. az emberek 40 százaléka) például impulzusvásárló, vagyis a bevásárlások majd fele úgy születik, hogy meglátjuk, megszeretjük, megvesszük – legalábbis így volt, mielőtt Müller Cecília a bevásárlólista fontosságára figyelmeztette volna a lakosságot. Aztán van, hogy simán csak jobban akarjuk érezni magunkat, a vásárlás pedig örömforrás. Az alapvető dolgokat, amelyekre tényleg szükségünk van a létezéshez, mint például az áram, az élelmiszer, a víz, természetesnek vesszük, ezért különösen nagy vonzóerővel bírhatnak azok a dolgok, amelyek nem a túléléshez szükségesek, mint amilyen például egy Batman alakú müzlistál vagy egy napelemes ventilátoros sapka. Unatkozunk, így egyre több pénzt költünk arra, hogy szórakoztassuk magunkat. Évente állítólag 1,5 milliárd vadonatúj okostelefont vásárlunk, ami ésszerűtlenül elherdálja az erőforrásokat. A hulladéklerakók mérgező szemetének 70 százaléka elektronikai hulladék. Nincs mit szépíteni rajta: megmérgezzük az egész ökoszféránkat azzal, hogy olyan felesleges árukat vásárolunk, amelyekre nincs szükségünk. Márai Sándor azt írja, „akinek van, az tud lemondani”, de ha belegondolunk, igazán nem nagy lemondás nem megvenni a legújabb süti őrző kilövőgyilkost, és még csomó pénzt is megspórolunk.

A zöld fogyasztó

Aki igyekezett már környezettudatos lenni, könnyen rajtakaphatta magát, hogy a fogyasztásmániája a környezetbarát termékek ugyanolyan mértékű halmozását generálta. Könnyen gondolhatjuk pedig azt, hogy a környezetbarát termékek vásárlásával eleget teszünk a környezet iránti felelősségünknek, miközben az összfogyasztásunk növekedéséről nem kívánunk lemondani. A Young Consumers folyóiratban megjelent új tanulmányban a kutatók feltárták, miként befolyásolják a kultúrába beépült materialista értékek az Y generáció környezetbarát viselkedését. A kutatók a környezetbarát magatartás két fő kategóriájára összpontosítottak: 1) csökkent fogyasztás, amely olyan intézkedéseket tartalmaz, mint a régebbi cikkek cseréje helyett a javítás, az impulzusos vásárlások elkerülése és a felesleges tárgyak megvásárlása; és 2) a „zöld vásárlás” vagy a negatív környezeti hatások korlátozására tervezett termékek vásárlása, például az újrahasznosított anyagokból készült termékek. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a környezettudatos magatartás folytatása hogyan befolyásolja a fogyasztók jólétét. Azt találták, hogy a „zöld vásárlás” a csökkent fogyasztással ellentétben még mindig lehetőséget kínál azok számára, akik hajlamosak a túlfogyasztásra. Magyarán a fogyasztói társadalmak állampolgáraiként a zöld termékek vásárlása megnyugtatja lelkiismeretünket és lehetővé teszi, hogy ne kelljen lemondanunk a megszokott fogyasztói szintünkről. Talán ez az oka annak, hogy hiába elterjedtek a környezettudatos fogyasztási minták, az ökohatékonyság, mégis egyre távolabb kerülünk globálisan a fenntarthatóság eszméjétől. Persze az tényleg tök jó, hogy nejlon zacsi helyett vászontáskát használunk, mindaddig, míg nem vesszük meg a hatszázadik tasit is, csak mert olyan cuki a mintája. Nagy csapda magunkat környezettudatosnak gondolni, csak mert „ökobiolebomló” fülpiszkálót használunk, lecseréljük a műanyag ételhordóinkat üvegre vagy a jógamatracunkat menő parafára, miközben nem vesszük észre, jobban járna a környezet, ha a régit használnánk addig, amíg bírja.

Szóval mielőtt úgy érzed, égető szükséged van egy karácsonyfaizzó gubancolódást megakadályozó műanyag tokra, lágytojás-felnyitóra, netán tojássárga-elválasztó izére, figyelj inkább ezekre az egyszerűen betartható szabályokra:

• Másfajta örömök keresése: Bármennyire is érzel rá hívást, ha lehet, inkább ne vigasztald magad szív alakú plüssnaplóval, inkább keresd az értelmes kapcsolódásokat.
• Készülj bevásárlólistával: Nemcsak járványügyi szempontból fontos. „Abszurdnak hangzik a listakészítés, de így nem fogsz céltalanul csatangolni a boltban, ahol az arcodba tolják azt is, amire nincs szükséged. Nem hiába vannak az állandó boltátrendezések. Szánjunk rá 5-10 percet arra, hogy megnézzük, mi van otthon, így egy csomó mindent figyelmen kívül hagyhatunk a boltban, ami lista nélkül bekerülne a kosarunkba” – tanácsolja Erika.
• Vegyél kevesebb cuccot. Ez ennyire egyszerű. Nevetünk a fáraókon, mert piramisokat építettek és földi javakkal tömték tele ezeket, de vajon mennyire különbözik ettől az átlagos magyar háztartás? Olyan dolgokban úszunk, amelyek már nem tetszenek vagy egyszerűen vacakok.
• Mondj nemet az eldobhatóság kultúrájára. Ebben az adatbázisban számos javítóműhelyt találsz országosan, és akár te is javasolhatod kedvenc varrónénidet, cipészedet, babakocsi-javító szakidat.
• Vásárolj minőségit, olyat, ami kiállja az idő próbáját. „Lehet, hogy például a csomagolásmentes boltban vásárolt mosható betét vagy intimkehely drágább, de sokkal időtállóbb, tudjuk, honnan jött, hosszú távon sok pénzt megspórolunk vele, és nem termelünk hulladékot, valamint támogatjuk a hazai kiskereskedőket és kézművességgel foglalkozó mini vállalkozásokat” – véli Erika.
• Gyakrabban vásárolj second-hand vagy adományboltokban, mint fast fashion áruházakban.
• Légy türelmes: Erika szerint fontos a fokozatosság. „Ne várjuk el magunktól a maximumot, és ne érezzük magunkat rosszul, ha valami nem fér bele az életünkbe. Ha valakinek például nem megy intimkelyhet használni, csinálhat helyette valami mást, ami sokkal jobban passzol az életmódjához, ami motiválni tudja. Például elhagyhatja a kombinált csomagolású termékek vásárlását, mint a fémgőzölt chips zacskó, diákcsemege csomagolás.”
• Kérj segítséget. Vannak profik, akiktől sokat tanulhatsz a hulladékcsökkentés csínjáról-bínjáról. A Humusz Szövetség például lakossági tanácsadó irodaként, oktatóközpontként is működik, és közösségi komposztálási lehetőséget nyújt.

Cikkeink a komposztálásról

• Az erdő nem házi komposztáló, ne vidd oda a zöldhulladékot!
• Komposztálj, szelektálj, termelj kevesebb hulladékot!
• I love Föld – Legyen mentes a háztartásod is!