Ez az ember oázisokat hoz létre a sivatagban

Farkas E. Lina | 2021. Június 13.
Két évtizedet töltött azzal, hogy oázist hozzon létre a sivatag közepén.

A sivatagi gyógyító húsz éven keresztül dolgozott azért, hogy Himacsel Prades-ben egy oázist hozzon létre.

Az indiai kormány 1977-ben programot indított az elsivatagosodás káros hatásai enyhítésére az ázsiai ország hideg és meleg sivatagaiban. A jelenleg nyugdíjas A. D. Negi a Sivatagi Fejlesztési Programért felelős pénzügyi osztályon dolgozott, és látta, ahogy dollármilliók folytak el, valódi eredmények nélkül. Valahányszor megkérdezte a programban részt vevő tudósokat és tisztviselőket, hogy miért nincs valódi előrelépés, a válasz mindig az volt, hogy hiányzik a technológia, amely lehetővé tenné, hogy a különböző növények életben maradjanak a barátságtalan környezetben. Végül a férfi megunta a kifogásokat, és 1999-ben szabadságot vett ki, hogy maga is próbálkozzon, majd 2003-ban végleg visszavonult a munkájától és ezután csak az oázisra koncentrált.

Eleinte gondja akadt az éhes nyulakkal, akik előszeretettel majszolták a zsenge növényeket. A gazda erre azt találta ki, hogy hüvelyes borsóféléket ültetett az értékesebb növények köré. Bevált, hiszen a mezei nyulak szeretik a lóherét, így többé nem rágcsálták meg a többi, fontosabb növényt.

A férfi kezdetben rengeteg pénzt költött arra, hogy teszteljen különféle technikákat, de a fáradtságos folyamat beérett, az idő múlásával a növények halálozási aránya körülbelül 85% -ról 1% -ra csökkent. Miután bebizonyította, hogy értékes növényeket, például vesebabot, burgonyát, zöldborsót, almát és sárgabarackot is lehet termeszteni a zord sivatagi környezetben is. Az egykori hivatalnok a fákra összpontosít, mivel ezeket nélkülözhetetlennek tartja a régió éghajlatváltozásárak megakadályozásában.

„Elsődleges feladatom az erdősítés ”– mondta a sivatagi gyógyító. „A fehér akácok száma a legmagasabb, ezután jön a fűzfa és a vad barackfák. 

Fotó: Pexels

Kapcsolódó

Exit mobile version