Rob Griffin helyettes rendőrfőnök azt hitte, aznap már nem fog történni semmi érdemleges, aztán megcsörrent a telefon és a vonal túlsó végén egy idősebb nő jelentkezett be, aki azt állította, az imént beszélt telefonon a Franciaországban élő nevelt fiával, Christopher Edwardsszal. A férfi azért hívta, hogy pénzt kérjen, de közben különös vallomást tett: elmondta, hogy feleségével Susannal, 15 évvel korábban saját kertjükben elásták anyósát és apósát. A történet valószínűtlennek tűnt, de a jelzést nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Némi utánajárás nyomán kiderült, a feltételezett áldozatokat, William és Patricia Wycherley-t valóban jó ideje nem látta senki. A hatóság ezért felásatta az időközben eladott családi ház kertjét és rábukkant két holtestre. Egy férfire és egy nőre. Mindkettőjükkel lövés végzett.
Így indult a nyomozás 2013 októberében abban az ügyben, amely Anglia egyik legfurcsább gyilkossági eseteként került be a történelembe. Nemrég pedig filmre is vitték a történteket. Az HBO GO-n látható Landscapers (Titkok a kertben) című sorozatban az Oscar-díjas Olivia Coleman játssza Susan Edwardsot, a Harry Potter-filmekből is jól ismert David Thewlis pedig Christopher Edwardsot. Két olyan különc figurát, akik a valóságtól szinte teljesen elszakadva, régi hollywoodi filmek bűvöletében éltek és a mai napig állítják, a látszat ellenére, nem hidegvérű gyilkosok.
A kézre kerítés
Miután a holttestek előkerültek, a nyomozók számára a következő logikus lépés Edwardsék kézre kerítése volt, de csak annyit tudtak, hogy a pár valahol Franciaországban tartózkodik. Számos csatornán keresztül próbáltak nekik üzenetet hagyni, és a Christopher nevelőanyjától is azt kérték, ha jelentkezne nála Christopher, szóljon neki, hogy hívja őket fel. Meglepő módon ezt meg is tette, a férfi a rendőröknek azt mondta, 1998-ban a felesége egyedül látogatta meg a szüleit Mansfieldben található házukban. Egyik este dörrenést hallott és mikor bement a szülei szobájába, azt látta, hogy 85 éves apját lelőtte az anyja. A két nő elkezdett veszekedni, majd, jelentős mennyiségű provokáció után, Susan felvette a földről az ott fekvő fegyvert és önvédelemből lelőtte a 63 éves Patricia Wycherley-t.
Olivia Coleman és David Thewlis az Edwards házaspár szerepében (Fotó: HBO GO)
A nyomozók arra kérték Christophert, térjen vissza feleségével Angliába, hogy kihallgathassák őket. Egy hét múlva „megadás” címmel kaptak tőle egy roppant udvarias e-mailt. Ebben jelezte, hogy nejével hajlandók visszamenni Angliába és feladni magukat, amennyiben a hatóság állja a vonatjegyüket. Így is történt, és 2013. október 30-án a St. Pancras pályaudvaron vártak Christopherre és Susanra a nyomozók. A házaspárnál mindössze némi aprópénz volt, egy váltásnyi ruha és egy bőrönd tele régi hollywoodi relikviákkal.
A kihallgatások során mindketten ragaszkodtak eredeti történetükhöz. Susan a végzetes veszekedés után visszautazott férjéhez Londonba, de nem mondta el neki azonnal, mi is történt. Egy héttel később aztán közösen mentek vissza a szülői házba. Megnézték az Eurovíziós Dalfesztivált, miközben fish and chipset fogyasztottak. Vallomásuk szerint ekkor fedte fel Susan először Christophernek, hogy mi történt a megelőző hétvégén, és hogy a holttestek az emeleti szobában fekszenek ágyneműbe tekerve. Aznap éjszaka a házaspár kivitte és elásta az áldozatokat a kertben. Másnap Susan elment a bankba, számlát nyitott és átvezettette rá a szülei teljes, becslések szerint közel 16 millió forint értékű megtakarítását.
Életben tartott holtak
Hihetetlen, de igaz. A következő, több mint egy évtizedben senkinek nem tűnt fel, hogy William és Patricia Wycherley nincs többé. Nemcsak azért, mert a pár roppant zárkózott volt életében és egyáltalán nem voltak barátaik, hanem azért is, mert Susan és Christopher Edwards jelentős energiát fordítottak arra, hogy fenntartsák annak a látszatát, hogy élnek. Ha bárki kérdezte, azt mondták, az idős szülők elutaztak és rendszeresen írtak a nevükben leveleket és üdvözlőlapokat. Ezzel a színjátékkal egyébként azt is elérték, hogy éveken át felvehessék az áldozatok járadékait. Az ellopott pénz igen gyorsan elapadt, de nem azért, mert Edwardsék nagy lábon éltek. Sőt, épp ellenkezőleg. Volt azonban egy költséges szenvedélyük: megszállottan gyűjtötték az 1930-as, 1940-es és 1950-es évek hollywoodi filmjeihez kapcsolódó memorabíliákat. A sztárok világához való vonzalmukról történetüknek egy másik mozzanata is tanúskodik. Susan ugyanis a férjének Gérard Depardieu nevében írogatott leveleket több mint egy évtizeden át. A fiktív leveleket még hamis bélyegzőkkel is ellátta, hogy Christopher elhiggye, valóban a francia színésszel levelezik. Arról, hogy ez még sincsen így, Christopher csak az eljárás során szerzett tudomást.
Olivia Colman (Fotó: HBO GO)
A pár rettenetesen rosszul bánt a pénzzel és hamar felélték a tartalékaikat annak dacára, hogy 2008-ban eladták a meggyilkolt szülők házát. Természetesen a vásárlónak nem fedték fel, hogy az ingatlanhoz két kertben elásott hulla is járt. A házaspár elkezdett adósságokat felhalmozni és közben egy komoly problémával szembesültek: a nyugdíjfolyósító hatóság jelezte, William Wycherley századik születésnapjának alkalmából szeretnének vele személyesen találkozni. Edwardsék tudták, eljött az idő, hogy lelépjenek. Christopher kölcsön címszó alatt ellopott egy nagyobb összeget a munkáltatójától és elhagyták az országot.
A pár összesen körülbelül százmillió forintnak megfelelő összeget élt fel az áldozatok vagyonából, beleértve a megtakarításaikat, az eladott házuk árát és a járulékokat, amiket haláluk után éveken át vettek fel a nevükben.
A tárgyalás
A büntetőügy tárgyalása 2014 júniusában kezdődött el, mely során a páros ragaszkodott eredeti történetéhez, azaz, hogy Christophernek az emberöléshez nem volt köze. Susan pedig – akit gyerekként anyja tudtával megerőszakolt több ízben az apja –, azért lőtte le anyját, mert féltette, hogy másként vele is végez a feldúlt szülő. A ügyről tudósító újságíró, Andy Done-Johnson azonban a BBC-nek arról mesélt, hogy Susan nem szerepelt jól az esküdtszék előtt. A pár hűvös volt és gyakorlatias, és különösen Susan esetében egyértelmű volt, hogy álomvilágban él. Christopher esélye arra, hogy enyhébb büntetéssel ússza meg a történteket, akkor porladt szét, amikor kiderült, korábban egy fegyverklub tagja volt és jól értett a gyilkosságokhoz használt, egyébként régiségnek minősülő pisztoly használatához.
Titkok a kertben (Fotó: HBO GO)
Az esküdtszék hat óra húsz perc alatt hozta meg az ítéletet: Christopher és Susan Edwardsot is bűnösnek találták William és Patricia Wycherley-t előre kitervelt meggyilkolásában. A bíró a pár mindkét tagját életfogytiglanra ítélte, úgy, hogy leghamarabb 25 év múlva kérvényezhetik a szabadlábra helyezésüket. A bíró az ítélethirdetéskor úgy összegezte a történteket: Susan Edwards nem tudta megbocsátani szüleinek, hogy kiforgatták örökségéből, miközben ő maga egyre mélyebbre süllyedt az adósságokban.
A sorozat tetszik az elkövetőknek
A nem mindennapi bűncselekményből készült Landscapers című sorozat színészi teljesítmény és dramaturgiai szempontból is lebilincselő alkotás. Az HBO GO-n nézhető négy részből álló minisorozat alapja maga a bűncselekmény, de összességében legalább annyira hangsúlyos benne a főszereplők különös kapcsolata, szerelmük és a fantáziavilág, amibe elmenekülnek a nyomasztó valóság elől. Whycherliék olyan rettenetes emberek, hogy a néző nem csak, hogy nem sajnálja őket, hanem kicsit azon csodálkozik, hogy-hogy nem történt meg korábban a tragédia. A rendőrök jelentős része meg van győződve a pár bűnösségéről, Susan ügyvédje ugyanakkor védence történetének olyannyira a hatása alá kerül, hogy az ítélet előtt emlékezteti az asszonyt arra, bármi is vár rá a teremben, sok dolog történt az életében, amiért nem őt terheli a felelősség. Edwardsék túlzottan pozitív színben való ábrázolása miatt azonban a Mansfieldben élők közül sokaknak nem tetszett a sorozat, sőt egyenesen felháborodtak, amikor azt elkezdték bemutatni, de nem csak a szomszédoknak volt vele gondja. A nyomozást végző rendőrség sem volt elragadtatva attól, hogy a sorozat készítői bohócoknak állították be őket.
Noha helyben a sorozat megosztotta az embereket, a Titkok a kertben nemzetközileg igen pozitív kritikát kapott és maga Susan Edwards is a rajongók közt található. Az asszony üdvözölte, hogy egy olyan kitűnő színész alakítja őt, mint Coleman és – mint mondta – bízik abban, hogy a sorozat megmutatja az embereknek, mi is történt valójában. A nyomozást vezető rendőr szerint nem csoda, hogy sorozatot készítettek a szokatlan történetből, és egyetértett azzal is, hogy az alkotók sötét és a valóságtól elrugaszkodott embereknek mutatták be Edwardsékat. Ugyanakkor – nyomatékosított a BBC-nek a nyomozást vezető rendőr – nem szeretné, ha az emberek elfelejtenék, hogy ennek az egész ügynek a középpontjában az áldozatok és az áldozatok hozzátartozói állnak. Az nlc.hu szintén kereste a northamptonshire-i rendőrséget, hogy megkérdezze a véleményüket a sorozatról, de azt mondták, most már nem szeretnének jobban belefolyni a dologba, hiszen ez a sorozat, nem egy dokumentumfilm.
A gyilkosok testközelből
A sorozat Susant és Christophert jóval szerethetőbbnek ábrázolja, mint amilyenek a valóságban, és mindenképpen kisebb fajsúlyú dolognak állítja be tetteiket, mint amilyenek valójában – mondta el lapunknak Andy Done-Johnson, az az újságíró, aki először tudósított a Wycherley-gyilkosságokról, majd később könyvet is írt Edwardsék történetéről A Garden of Bones (Egy csontokból álló kert) címmel
Az újságíró elmesélte, hogy a tárgyalás 25 napja alatt végig pár méterre ült a gyilkossággal vádolt párt tagjaitól. Emlékei szerint Christopher roppant csendes és félénk embernek tűnt, nagyon halkan beszélt. Susan azonban egyáltalán nem volt szimpatikus, egy dühös és megkeseredett nő benyomását keltette.
Az újságíró megfigyelte azt is, hogy Christopher folyamatosan odapillantott feleségére, amikor nem őket faggatták, de a nő egyszer sem nézett rá. Olyan volt mintha a férjét hibáztatná azért, hogy végül elkapták őket. Rendőrségi forrásokból Done-Johnson úgy tudja, amikor Franciaországból először hívta fel Christopher a nevelőanyját, azt is mondta neki, hogy azért telefonál titokban, mert retteg Susantól. „De, ez a baj velük. Mindketten a fantáziájuk rabjai, így képtelenség megállapítani, hogy mikor mondanak igazat” – tette hozzá.
Done-Johnson szerint nem kérdéses, hogy Edwardsék és Wycherley-ék kapcsolata nagyon rossz volt, de ez nem volt mindig így. Szerinte Susan fiatalabb korában közel állhatott édesanyjához, ez azonban megváltozott, amikor megismerkedett Chrissel. Az apja, William egyenesen gyűlölte Christophert és gyakran előfordult, hogy nem engedte be a házba. Úgy tűnik egyébként, hogy ebben felesége, Patrícia is támogatta.
Amikor Susan és Christopher megházasodtak, kiköltöztek a közös londoni otthonból, de nem volt nyugtuk. Susan apja ugyanis addig bántotta a távolból is lányát, amíg át nem íratta rájuk a családi ház ráeső részét. Az ingatlant ezt követően eladták a szülők, vettek egy kisebb, jóval olcsóbb házat Mansfieldben, a különbözetet pedig zsebre tették. Done-Johnson szerint ez lehetett az, ami miatt megölték őket, de Edwardsék nem egyből álltak bosszút. Susan és Christopher szinte mindig pénz híján volt, és emiatt, ahogy az évek teltek, egyre jobban bántotta őket, főleg Susant, az, amit a szülei tettek. A tárgyaláson az is elhangzott, hogy Susant kisebb korában rendszeresen molesztálta az apja, arról azonban, hogy erről anyja is tudott, csak felnőttként, röviddel a gyilkosságok előtt szerzett tudomást. Az újságíró szerint talán az erre való ráeszmélés volt az utolsó csepp a pohárban.