Óriási terhet cipel az magával, aki úgy érzi, hogy nem elég jó, nem ért semmihez, nem magának köszönheti az esetleges sikereit, és biztosan mások is tudják – vagy előbb-utóbb meg fogják tudni, hogy ő csak egy csaló. Az imposztorszindróma sokak életét megkeseríti, pedig úgy tűnik, ez is olyasvalami, amit a javunkra fordíthatunk, hogy meg vannak a maga előnyei annak, ha valaki így gondolkodik magáról. Nemrég az Academy of Management Journal című folyóiratban jelent meg egy tanulmány, ami ezt igazolja.
Megéri csapatjátékosnak lenni
A kutatás egyik szerzője, Basima Tewfik szerint azok, akik imposztorszindrómával küzdenek azok igyekeznek kompenzálni vált vagy valós hiányosságaikat, például sokat tesznek azért, hogy jó csapatjátékosok legyenek. És ez kifizetődik, a feletteseiknél ugyanis ez pozitívan csapódik le, ők csak azt látják, hogy milyen jól együtt tudnak működni a kollégáikkal és másokkal, akikkel a munkájuk során kapcsolatuk van, és idővel, maga az illető is komfortosabban érzi magát majd a munkahelyén, és jó esetben sikerül megszabadulnia attól a gondolattól, hogy ő nem tartozik oda, neki nincs ott keresnivalója.
Fotó: Getty Images
Az, hogy az imposztorszindrómával küzdők jó szociális készségekkel rendelkeznek, már akkor is felmerült, amikor még nem volt annyira ismert ez a jelenség, de nem foglalkoztak ezzel annyira részletekbe menően, ahogyan most például Basima Tewfik tette. Az MIT Sloan School of Management oktatója kutatása során két nagyon különböző területen dolgozó embereket vizsgált meg, voltak, akik befektetési cégnél dolgoztak és voltak, fiatal orvosok is. “Azok az orvosok, akik imposztorszindrómában szenvedtek, sokkal jobb kapcsolatot tudtak kialakítani a betegekkel, empatikusabbak voltak” – mesélt az eredményekről.
Basima Tewfik szerint mindez persze nem jelenti azt, hogy az imposztorszindróma nem jelenthet problémát, a fenti dolgokat például nem tudják kiaknázni azok, akik olyan munkahelyen vagy munkakörben dolgozmak, ahol az interperszonális kapcsolatok nem nyomnak annyit a latban, ahol nem fontos annyira a csapatmunka, nem kell olyan sok emberrel kapcsolatban lenni. A tervek szerint a témában végzett kutatásait folytatja majd, és annak szeretne többek között utánajárni, hogy imposztorszindróma milyen hatással van a kreativitásra és proaktivitásra. “Remélem, hogy ez a tanulmány igazi beszélgetésre ösztönöz majd minket, és más tudósok is részei lesznek ennek a diskurzusnak” – tette hozzá.
Az imposztorszindróma további előnyei
Basima Tewfik valamelyest nyitott kapukat dönget, hiszen számos cikk született már arról, hogy milyen előnyei vannak, ha valaki ilyen problémával küzd. Vannak, akik szerint hasznos lehet, hiszen arra ösztönöz minket, hogy folyamatosan fejlődjünk, nem engedi, hogy az egónk eluralkodjon rajtunk, és emiatt elkényelmesedjünk. “Arra motiválhat bennünket, hogy keményebben dolgozzunk, hogy bizonyítani akarjunk, és hogy tovább csiszoljuk a képességeinket, elmélyítsük a tudásunkat” – nyilatkozta Adam Grant szervezeti pszichológus.
Fotó: Getty Images
Emellett persze lehet tovább dolgozni azon, hogy jobban megtanuljunk együtt élni vele. Fontos, hogy találjunk olyan embereket, akiknek a véleményében megbízunk, akiknek hajlandóak vagyunk hinni, és ugyan a közösségi oldalak ezt egy kicsit megnehezítik, de próbáljuk meg minél kevesebbszer összehasonlítani magunkat másokkal, legyen szó az élet bármilyen területéről, és tudatosítsuk magunkban, hogy senki sem tökéletes, mindenki hibázik. Emellett, hogy ne féljünk magunkat megdicsérni, megjutalmazni, ha úgy gondoljuk, jó munkát végeztünk, és persze ne féljünk a negatív érzésektől, a kellemetlen élményektől, a kihívásoktól, ezek az élet velejárói.
(via IFLScience/Forbes/BBC)