Nem hiszed el, kinek köszönhetjük az 5 másodperces szabály mítoszát

D. A. | 2024. Február 16.
Leejtetted a kaját, majd felvetted, hiszen csak 5 másodpercről volt szó? Eláruljuk, hogy nem érdemes a közismert szabályra alapozni.
Manpo Kei, a világ első lépésszámlálója

Sok esetben olyan mítoszok rabjai vagyunk, amikről nem is tudjuk, hogy milyen múltra tekintenek vissza. Ilyen például a 10 ezer lépés legendája, ami valójában egy jól célzott marketingfogás volt, vagy az is, hogy napi egy alma az orvost távol tartja, ami pedig egy közmondásból eredeztethető. Innen már csak egy ugrás az 5 másodperces szabály, amit azokra az ételekre húzunk rá egyfajta áltudományos magyarázatként, amiket a földre ejtünk, de felszedünk és spoiler: megeszünk.

Jelenet a Jóbarátokból, amikor a túrótorta a földön végezte (Fotó: Profimedia)

Dzsin-Dzsin-Dzsingisz kán

Bár maga a szabály józan paraszti ésszel végig gondolva is sok sebből vérzik, mégis előszeretettel hangoztatjuk, akárcsak Murphy-törvényét, vagy Pavlov kísérleteit. Az 5 másodperces szabály háttere ugyanakkor még régebbre nyúlik vissza, az etimológusok konkrétan Dzsingisz kántól eredeztetik, aki a „kán uralom” egyik alapvetésének tartotta, hogy ami neki jó, az másnak is az. Eszerint a mongol uralkodó a lehullott ételt simán elfogyasztotta – akkor is, ha órákig állt a padlón – és ez a vacsoravendégeire is igaz volt.

Mivel akkoriban még nem igazán tudták, hogy mik azok a mikroorganizmusok, ezért szem alapján ítélték meg az étel minőségét. „A valóságban az emberek csak nagyon kevés alapvető ismeretekkel rendelkeztek a mikroorganizmusokról és azok emberi betegségekkel való kapcsolatáról egészen sokáig. Így az elejtett étel elfogyasztása valószínűleg nem volt tabu, erre a következtetésre jutottunk. Az emberek nem látták a baktériumokat, ezért úgy gondolták, hogy a látható szennyeződések letörlésével minden jó lesz” – írja Paul Dawson élelmiszertudós és Brian Sheldon élelmiszer-mikrobiológus Did You Just Eat That? című könyvében.

Nagyjából hat évszázadnak kellett ahhoz eltelnie, hogy a csíraelmélet megszülessen, és a 19. században élők elismerjék. Ezt annak a Louis Pasteurnek köszönhetjük, akinek a pasztőrözött tejet is, ugyanis ő volt, aki bebizonyította, hogy ugyanazok a mikroorganizmusok állnak a borerjesztés és a tej megsavanyodásának hátterében.

Fotó: Getty Images/Patrick Strattner

Négy másodperctől az örökkévalóságig

Nem a mongol birodalom feje volt azonban az egyetlen, akit hidegen hagyott az esetlegesen szennyezett étel. Julia Child vajmi keveset adott a leejtett ételek higiéniájára, annak ellenére is, hogy ő már bőven tudta, mennyi baktérium kerülhet az ételre. A francia séf főzőműsorának egyik epizódjában egy burgonyás palacsintát próbált a serpenyőben megfordítani, de nem járt sikerrel és a palacsinta a tűzhelyen landolt. 

Mindig felveheted, ha egyedül vagy a konyhában. Ki fogja látni?

– kérdezte az epizódban, amivel elültette a gondolatot, hogy ezzel a világon semmi baj nincs.

A palacsinta körülbelül négy másodpercig állt a tűzhelyen, mielőtt Child visszadobta a serpenyőbe, de ez már így is pont négy másodperccel volt több, mint ami higiénikus lenne. De persze, ha a francia séf így csinálta, miért ne követnék a példáját?

Most akkor mi igaz belőle?

Robyn Miranda, a Rutgers Egyetem élelmiszertudományi PhD-jelöltje 2016-os tanulmányában vizsgálta az 5 másodperc érvényességét. Kutatása során arra jutott, hogy minél hosszabban érintkezik egy étel a koszos felülettel, annál több baktérium telepszik meg rajta, de még ezek közül is kitűnt a görögdinnye, magas nedvességtartalma miatt. Ezzel szemben a gumicukor meglehetősen jól szerepelt a teszten – ragacsossága ellenére is –, mert savasságának köszönhetően taszítja a baktériumokat, ami a kutatókat is meglepte. 

Ami a felületeket illeti, a szőnyeg nagyon alacsony átviteli sebességgel rendelkezett a rozsdamentes acélhoz képest. Valószínűleg azért, mert a szőnyegen mélyedések vannak – állapították meg –, a baktériumok pedig leesnek és leülnek ezekbe, miközben az étel szálak tetején landol. Így nem érintkeznek.

via

Exit mobile version