Miközben a gyermekvállalás átlagos életkora lassan, de folyamatosan emelkedik, a – becslések alapján – a 30-as éveik végére a pároknak már a harmada meddőnek számít, vagyis természetes úton nem, vagy csak nagyon kis eséllyel születhet gyermekük. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően már egyre hatékonyabbak a megoldások, melyek segíthetnek ilyen esetekben, azonban Magyarország szomorú helyen áll a sikerességi statisztikákban: a
Belügyminisztérium nyilvántartása szerint 2021-ben – az előző évekhez képest tovább csökkenve – már a 17 százalékot sem éri el a lombikkezelések éves mennyiségéhez képest az élve született gyermekek számának aránya.
Ezzel szemben az európai átlag meghaladja a 30 százalékot. Talán éppen ez az oka annak, hogy rengetegen fordulnak külföldi klinikákhoz, ahol már tökéletesen kiépített rendszer várja a magyarokat.
Sokat elárul a helyzetről, hogy mindenhol beszélnek magyarul…
Róbert és Petra mindketten meddőségi problémákkal kezdtek neki a családalapításnak, és mivel a problémák egy része kifejezetten komoly volt, csupán néhány százalékosra becsülték náluk annak az esélyét, hogy természetes úton lehet gyermekük. A Forgács Intézetet keresték meg először, ott 6-7 hónappal későbbre kaptak időpontot telefonos konzultációra, majd újabb 3 hónapot kellett várniuk egy vizsgálatra.
A hosszú várakozás mellett a rugalmatlanság volt az oka, hogy végül Brnoba utaztak, a vizsgálat során ugyanis kiderült, annak ellenére kötelező 5 alkalommal inszemináción túlesniük, hogy alig 10 százalék esélye van így a fogantatásnak. Az inszemináció az ondó méhüregbe juttatását jelenti, ez a lombikkezelést megelőző szint, Róberték szerették volna ezt átugrani és egyből a lombikkal kezdeni. De hiába kérték ezt.
Sokatmondó az a dolog, hogy az összes környékbeli reprodukciós intézetben beszélnek magyarul – mondja Róbert. – Az első találkozás online zajlott, mindössze 2-3 hetet kellett várnunk rá, itt pedig azonnal a lombik felé indított minket az orvos. Ez volt az, amit itthon is vártunk volna, ez lett volna az egyértelműen helyes szakmai döntés. De itthon sajnos a protokoll győzött.
Brnoban aztán már gyorsan történtek a dolgok, egyetlen menstruációs ciklussal el is jutottak a beültetésig. Kint töltötték az időt a teljes folyamat alatt, összekötötték egyfajta pihenéssel, bár ez nem volt elvárás, hiszen akár úgy is megoldhatták volna, hogy csupán olyankor utaznak ki, amikor a személyes jelenlétük elengedhetetlen. „Egy egész iparág épült most már erre, gyakorlatilag nyelvtudás sem szükséges hozzá, az itthoni leleteket is egy az egyben el lehet küldeni a kinti intézetbe, azok fordítását is ők intézik” – magyarázza Petra, aki úgy érzi, még a nyelvi korlátok és a ritka találkozások ellenére is sokan érzik úgy, hogy több emberséget kapnak kint, mint itthon. Nem utolsósorban pedig a partner sincs a folyamat során elfelejtve vagy háttérbe szorítva, akár még a beültetésnél is ott lehet a feleséggel, élettárssal.
Nagyon fontosnak tartották Petráék azt is, hogy sokkal modernebb technikai háttér állt kint rendelkezésükre, megnyugtatónak találták, hogy sikertelenség esetén több opciójuk is van továbblépni. Gyermekük most 8,5 hónapos, és nem kérdés számukra, hogy néhány hónap múlva, amikor kistestvért szeretnének neki, ugyanoda fognak utazni újra. Ahol ráadásul várja őket a lefagyasztott embriójuk is.
Néha szinte szégyelltem magam a korom miatt
„43 éves vagyok. Ez a lombikra vetítve már felér egy halálos ítélettel, és cseppet sem volt velem kíméletes az orvos, amikor felkerestem'”– kezdi a történetét Edina, aki néhány napja esett túl első beültetésén egy budapesti klinikán, melyet nem szeretne megnevezni. Mint mondja, nem azért várt idáig, mert az időt szerette volna húzni, hanem sajnos másképpen alakult a magánélete, mint ahogyan korábban számított rá, arra pedig nem vitte rá a lélek, hogy donorként tekintsen a randipartnereire, amikor újra ismerkedni kezdett néhány évvel ezelőtt.
Fotó: GettyImages
És ha már a donornál tartunk: korábban el tudta volna képzelni, hogy egyedül vállal gyereket, de mivel megváltoztatták a vonatkozó törvényt, ezért ez a lehetőség köddé vált.
Sokan mondják, hogy hosszú a várólista, nem vonom ezt kétségbe, de én szerencsére egészen másképpen tapasztaltam. Talán azért, mert annyira az utolsó pillanatban vagyok, hogy ilyenkor előre veszik az embert, nem tudom. Mindenesetre amikor felhívtam az intézetet, 3 héttel később már telefonos konzultáción voltam, ezt követte a férjem vizsgálata, majd az enyém, tulajdonképpen 4 hónap alatt eljutottunk odáig, hogy az első telefonhívás után most itt beszélek veled, 8 nappal az első beültetésem után
– foglalja az össze az eseményeket.
A tempóval tehát maximálisan elégedett, azonban sokszor érezte zavarban magát. Több nővértől is tapasztalt apró gesztusokat, kedves mosolyt, orvosán azonban nagyon is érezte a hajszoltságot, olykor már szinte a közönyt. Gyakran érezte úgy magát, mintha egy apró elem lenne egy nagy futószalagon, ahol nincsenek személyek, még csak nevek sem, hanem számok. „Megpróbáltam emiatt nem dühös lenni, inkább a jó részekre koncentrálni, arra figyelni, hogy nem az orvos kedvessége, hanem a szakértelme számít. Néha szinte szégyelltem magam a korom miatt, finoman szólva sem kecsegtetnek jó esélyekkel, de mindig a következő lépésre próbáltam koncentrálni, és láss csodát, a stimuláció sikeres volt, a leszívott tüszőkből lett végül 4 petesejt, egyikük meg is termékenyült, most pedig arra várok, hogy sikerül-e beágyazódnia. Az orvos azt mondta, látott már nála fejlettebbet. Igen, ez sem volt túl empatikus. De én meg azt mondom, hogy ez a kis zigóta most bebizonyítja neki és mindenkinek, hogy igenis előtte az élet” – foglalta össze a következő időszak reményét Edina.
Megkérdeztük a brnoi klinikát
Felvettük a kapcsolatot az egyik brnoi székhelyű meddőségi intézménnyel, hogy nekik is feltegyük kérdéseinket. Többek között arra voltunk kíváncsiak, tényleg ennyire sokan indulnak-e útnak a magyar intézményekből, vagy esetleg tévesek a benyomásaink. A ReproGenesis klinikáján egy cseh hölgy mutatkozott be, majd amikor angolul megkérdeztem, tudnék-e valakivel magyarul beszélni, nagyjából 10 másodperccel később már Hamar Eleonóra volt a vonalban.
Eleonóra koordinátorként dolgozik a csapattal, többek között ő az, aki segít a magyar nyelvű páciensek kezelése során a tolmácsolásban. Mint mondja, kifejezetten gyakori, hogy Magyarországról érkeznek hozzájuk, az érdeklődők száma évente 6-700 körülire tehető, többségük pedig meg is kezdi a programot. Ahogyan Róberték történetéből is kiderült, viszonylag gyorsan zajlanak az események Csehországban, ez az egyik oka annak, hogy ilyen nagy az érdeklődés. „Ha a páciensek személyes történeteit vesszük alapul, akkor a sok éves sikertelenség, csalódás, illetve az otthoni szolgáltatások minősége és az elbánás mikéntje miatt keresnek fel minket. Ha orvosi perspektívából nézzük, akkor a leggyakoribb indok, hogy Magyarországon nem elérhető módszerek, kezelések iránt érdeklődnek, ilyenek a preimplantációs genetikai vizsgálatok, az adományozott pete- és hímivarsejtes kezelések, illetve a magasabb korhatár” – mondja el kérdésemre Eleonóra. A korhatár tekintetében azért fontos tisztán látnunk: Magyarországon kifejezetten sokáig, egészen 45. életév betöltéséig megkezdhető a saját petesejtes lombik kezelés. Ezt követően azonban már csak a korábban lefagyasztott embriók beültetésére van lehetőség. Ezzel szemben a ReproGenesis klinikán 40 év fölött csak kivételes esetekben indítanak saját sejtes eljárást, ugyanakkor egészen 49 éves korig van mód arra, hogy donor petesejttel megkezdődjön a lombikprogram.
Fotó: GettyImages
A meddő párok esetén a donációnak sokszor kulcsszerepe van. Ezért is fontos szempont sok páciens számára, hogy a donorsejtek lehetősége biztosított legyen, sőt még választani is tudjanak. Persze ne pont úgy képzeljük el, mint egy katalógust, de több alapvető információt mégis tudhatunk az adományozóról, például a vércsoportját, korát, szem- és hajszínét, iskolai végzettségét, s ezeket a paramétereket a páciensek előzetesen is kérhetik. A rendszer teljesen anonim, a felek személyesen soha nem találkoznak egymással, a közvetítést közöttük az intézet egy felelős alkalmazottja végzi. A klinika egyébként nem csak a kommunikáció nyelvének megválasztása terén, de a külföldi páciensek utazásaiban is rugalmas. „Vannak, akik szabadsággal kötik össze az ittlétet, de vannak olyanok is, akik ingáznak. Sok vizsgálatot Magyarországon is el lehet végezni, nekünk elegendő látnunk a leleteket, amiket azután kiértékelünk. Ezzel is próbáljuk csökkenteni a külföldi kezeléssel járó extra terheket” – fejti ki Eleonóra.
Már a csehek is túlterheltek miattunk
Csilla jelenleg sajnos éppen azzal küzd, hogy hiába tapasztal nagy fokú rugalmasságot a cseh klinika részéről, Magyarországon még úgy is falakba ütközik, hogy a kezelésnek nem itthon vágott neki. Részben a várakozási idő miatt választotta Csehországot, részben pedig azért, mert elmondása szerint bárki, akivel beszélgetett, megerősítette abban, hogy külföldre érdemes mennie. „A cseheknél 5-6 napos embriókat ültetnek be, míg Magyarországon sokkal fiatalabbakat is, mely úgy tudom, erősen közrejátszik a sok sikertelenségben. Itt genetikai vizsgálatot is végeznek az embrión, és csak azt követően ültetik be, hogy mindent rendben találnak. Magyarországon nincs ilyenre lehetőség” – sorolja, mi minden befolyásolta a döntésében.
Szakmailag nem bízom meg itthon a dolgokban. Feltételezem, hogy korábban tényleg jól működhetett Magyarországon a rendszer, de most, hogy központosítottá vált az egész, rengetegen menekülünk ki. Ezt a tendenciát látom az internetes fórumokon is. Sőt azt tapasztalom, hogy már a csehek is kezdenek telítődni: most a 3. kezelésemnél tartok, amikor belevágtam, még gyorsan tudtak válaszolni a levelekre, mostanra viszont érzékelhetően kezdenek túlterheltté válni részben a magyar páciensektől.
Róbertékkel ellentétben ő ingázik otthona és Brno között. Papíron jól hangzik, hogy elfogadják a kinti orvosok az itthoni vizsgálatokat, tehát nem kell például minden egyes ultrahangnál kiutazni, illetve itthon is ki lehet váltani a felírt gyógyszereket, azonban rengeteg az ezzel járó nehézség, melyre nem is gondolnánk. „Míg Magyarországon ingyenesek a vizsgálatok, beavatkozások és kezelések, ha otthon intézi a programot az ember, illetve a gyógyszerekre is 90%-os támogatás jár, addig külföldi kezeléseknél ezektől a kedvezményektől elesünk. A recepteket nőgyógyász nem írhatja fel, kizárólag meddőségi orvos, ugyanakkor a vizsgálatokat nőgyógyásznak kell elvégeznie. Egy lombik program esetén egyik napról a másikra is változhat, hogy éppen milyen vizsgálatra van szükség, ez pedig ugyanazzal a magánorvossal teljesen követhetetlen itthon, többnyire hetekkel később tudok csak tőlük új időpontokat kapni. Ezért aztán szinte minden alkalommal máshoz megyek, persze külön ki kell fizetni a vizsgálatoknak a díját, ezen felül a magánellátásban komoly összegeket kérnek el még azért is, hogy felírjanak egy receptet” – avat be olyan részletekbe Csilla, melyekre nem is gondolnánk.
Most, a 3. kezelésében eddig 270 ezer forintnál jár csak a gyógyszerek díja és azok járulékos költségei. Beültetésre eddig őnála sajnos nem került sor, a beültetés nélküli folyamat idáig alkalmanként körülbelül 1-1,2 millió forintba került a klinikán, ehhez társultak az itthon végzett kiegészítő vizsgálatok, mint például az altatáshoz szükséges EKG, vagy a tüszők érését nyomon követő ultrahangok. Jelenleg arra vár, hogy néhány nap múlva sor kerüljön a tüszők leszívására, mint mondja, összesen 4 alkalmat próbál meg saját petesejttel, ezt követően donort fog igénybe venni. A program megkezdése előtt nagyműtéten kellett keresztülmennie mióma miatt. Ez a probléma pedig sajnos tovább veszélyezteti. „4 alkalom után váltani fogok a saját petesejtről. Nem szórakozhatok már nagyon, mert könnyen lehet, hogy a mióma miatt elveszíthetem a méhemet. Nem érek rá” – mondja.
Csodálatos érzés, de borzasztó nehéz küzdelem
Évi és Péter mára már boldog szülők. Magyarországon váltak teljes családdá. A lombikprogramra Péter egy nem várt betegsége miatt került sor: hererákkal diagnosztizálták, ezért természetes úton már nem lehetett gyermekük. A műtét előtt lefagyasztották a spermáját, és mivel ilyen esetben már nem jöhet szóba inszemináció, egyenes út vezette őket a lombikig. „4 egymást követő beültetés volt az esetünkben sikertelen. Végül az 5. alkalom jött össze. Az első 3 esetben a lefagyasztott spermával, ezt követően viszont már donorral próbálkoztunk” – kezdi történetüket Péter. Az útjuk nem volt zökkenőmentes, csaknem 2,5 év telt el az első konzultációtól a várandósság kezdetéig, sőt egyik alkalommal még a Covidot is elkapta Évi, így az éppen zajló stimulációt kénytelenek voltak az orvosok elővigyázatosságból leállítani.
Fotó: GettyImages
A kezeléseket a SOTE reprodukciós centrumában végezték esetükben, ott, ahol Péter andrológusa dolgozik. Magától értetődő volt, hogy ez lesz a lombik helyszíne is. Felmerült ugyan bennük is a külföld gondolata, de részben nagyon drága lett volna, részben nem látták kifejezetten indokoltnak. Ők úgy döntöttek, akkor mennek csak határon túlra, ha itthon elfogytak az esélyeik. Erre végül nem került sor, Magyarországon ugyanis 5 beültetést támogat az állam, nekik pedig éppen az 5. alkalom lett sikeres. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a számláló újraindul minden gyermeknél, tehát Évi és Péter esetében elölről kezdődne, ha ismét nekifutnának, immár egy kistestvér születéséért. „Nem emlékszem arra, hogy bármiben nagyon sokat kellett volna várnunk. De mivel az államon keresztül történik a folyamat, olyasmi az egész, mint egy tölcsér: besűrűsödik. Nekünk szerencsénk volt, és tulajdonképpen a helyzetünk is könnyű volt, mert csak az én oldalamon merült fel probléma, míg sokaknál jóval összetettebb nehézséggel kell megküzdeni” – mondja Péter, aki saját hormonkezelése miatt azóta is havonta jár az intézménybe. Azt meséli, még soha nem járt arra úgy, hogy ne lett volna néhány, vagy inkább néhánynál jóval több várakozó.
Csodálatos érzés, hogy nehezített pályán lehetett egy gyermekünk, aki most itt gagyog előttünk. Másik oldalról pedig egy borzasztó nehéz küzdelem volt – foglalja össze Évi a velük történteket. – A legnehezebb nem is az injekciózás volt vagy a vizsgálatok, hanem a tehetetlenség, a kontrollvesztés, hogy nem tudod, mi fog történni, nem tudod szabályozni a kimenetelt. Olyan helyzetben kell lenned, ami cseppet sem természetes. A végén már nagyon nehéz volt hinni benne, hogy ez sikerülni fog, sok részét megjártam az érzelmi hullámvasútnak.
Emberi tapasztalatai is vegyesek. Több orvosnál járt, meglepő módon mindannyian nők voltak. Akadt olyan közöttük, aki nem bánt vele empatikusan, sőt még kissé a lelkébe is gázolt. De utolsó kezelőorvosa kifejezetten támogató volt, sőt nem csak aggódott Évi lelki egészségéért, de még állami úton pszichológust is ajánlott neki a kezelésekkel járó stressz leküzdéséhez. Azt pedig már csak én gondolom magamban, hogy a háttérben gügyögő kisgyerek megszületése talán részben ennek az olyan ritka, mégis kincset érő törődésnek is köszönhető.