Azért, mert valami hagyomány, még nem biztos, hogy jó. A családi fotóalbumunkba például egy csomó kép készült a nagypapám temetéséről, mert a ’80-as években még tradíció volt, hogy fényképészt hívnak egy ilyen eseményre. Szeretném ezt a napot felidézni – még ha nem is éltem akkor – újra és újra? Nem valószínű. Így vagyok az esküvőkkel is.
Nem gondolom, hogy elavult dolog lenne, vannak olyan részletei, amiket fontosnak tartok, amik szerintem egyediek és megbecsülendők, sőt, olyanok is, amiket az elmúlt években láttam, és úgy gondolom, jó ötlet lehet színesíteni velük a nagy napot. És vannak azok, amiket örökre kiradíroznék a listáról, kezdjük például a menyasszony- és/vagy menyecsketánccal.
Eladó a menyasszony
Lehet, hogy ezzel a véleményemmel nem leszek népszerű, de vállalom:
a menyasszonytánc a legszexistább dolog, ami egy nővel történhet az esküvőjén.
Nem más ez, mint kiárusítás pénzért, még a vőfély vagy ceremóniamester is azzal indítja az egészet, hogy: „eladó a menyasszony” vagy „eladó az újasszony” – kontextustól függően. Ezután az egész násznép odasereglik a táncparketthez, hogy pénzt dobálva megpörgethessék kétszer az ifjú arát. Lehet azzal takarózni, hogy ez a megbecsülés jelképe, hogy a pénzajándék így gazdára találjon, de egyrészt azt gondolom, hogy ennek már sokkal jobb módjai is vannak – például kihelyezett dobozok, amibe mindenki be tudja csúsztatni az ajándékot.
Másrészt mennyiben más ez, ha a nagy egészet nézzük, mint az, ha a sztriptízklubban fizetnek valaki szolgáltatásáért? Talán itt több ruha van a frissen házasodott feleségen, de ha szigorúan az alapoknál maradunk, pénz cserél gazdát azért, hogy egy nő táncoljon. Harmadrészt, halkan kérdezem: miért kéne bárkinek azért megdolgoznia, hogy ajándékot kapjon az esküvőjén? Vagy jöjjön szívből, vagy sehogy…
Fotó: Getty Images
És ha már itt tartunk, nincs megalázóbb annál, amikor a bedobált összeget nyilvánosan számolgatni kezdik, hogy megnézzék, visszatáncolta-e már az ara az esküvő árát. Ahogyan a Redditen egy felhasználó nagyon találóan megfogalmazta: „Nálunk a családban ilyenkor nyitott, átlátszó edénybe kell pakolni a pénzt és mindenkit noszogat több körre a vőfély. Kurva kellemetlen, ne tartson esküvőt, aki nem tudja kifizetni. A vendégeknek lehet idén nyáron ez a harmadik esküvő és egyszerűen nincs rá keret, hogy többet adjanak…”
Ciki az ifjú párnak, mert miből lesz kifizetve a ceremónia, ha nem jön össze elég?! (Ezek után élvezd tovább az esküvődet…) Ciki a násznépnek, hiszen lehet, hogy minden igyekezetük ellenére sem tudnak ennél többet adni. Vagy ha már pénz, akkor a söprögetést is nyugodtan ide vehetjük, Andrea szerint például az is idejét múlt „mikor az aprópénzt szétszórják és a menyasszonynak össze kell seperni, illetve mikor a vőlegényt fejjel lefele fordítják, hogy kirázzák a zsebét”. Ahogyan az is bicskanyitogató véleményem szerint, amikor a már összesepert pénzt a jóérzésű rokonok szétrugdossák újra. Anett is ezt hangsúlyozta a vidéki lagzik kapcsán: „van x méterenként egy-egy rész, amikor megállnak a menyasszonnyal, és a menetből aprót dobnak az ara szoknyája alá, és a násznépnek (vagy a vőlegénynek) söprögetni kell a pénzt és gyűjteni a párnak.”
Megegyezhetünk tehát abban, hogy minden, ami a pénz gyűjtésével kapcsolatos, megszégyenítő, úgy ahogy van, és itt még nem ért véget az este. Sőt!
Fuss, amerre látsz
„A menyasszonyrablás eleve borzalmas, ráadásul rosszul szervezve iszonyat hosszú időre kiszakítja a menyasszonyt és a vőlegényt a többi vendégtől, megölve a bulit” – mondja Csaba, és ezzel folytatja az elavult hagyományok sorát. Tulajdonképpen ez a következménye a menyasszonytáncnak, amire úgy is szoktak hivatkozni, mint „váltságdíj” begyűjtése, ami nagyon rossz színezetet ad az amúgy is kellemetlen szokásnak. Vivi és Anett pedig a beöltözős részét emelték ki a témakörnek, mint nem kívánatos elemet. „Borzasztó” – hangzott el a rövid és tömör vélemény, ami mellett én is mellszélességgel kiállok.
De picit visszakanyarodva a kezdetekhez, sokan azt sem díjazzák, ha a násznép folyamatosan ugráltatva van. „A legrosszabb esküvői élményeim a kibaszott szép ruhában túrázás. Templomból polgárira, onnan bulihelyszínre. Ha gyerekek is lesznek a násznépben, pláne. Próbáljátok egy helyszínre összetenni az egészet ától cettig” – írta szintén valaki a Redditen, és ezt az érzést is osztom. Magassarkúban, 35 fokban menetelni A-ból B-be kimerítő és már egy olyan szájízzel indítja az egészet, amit utána nehéz még pálinkával is leöblíteni.
Apropó pálinka, azért az se felejtsük el, hogy nem mindenki számára az jelenti a non plus ultrát, ha másnap a saját hányásában ébredhet, így például az is megöli a hangulatot, ha a vőfély mindenáron tukmál, és nem ért a nemből.
Fotó: Getty Images
„Utálom az esküvői ivós játékokat, pont az ilyen cermóniamesterek miatt. Voltam egy esküvőn ahol hiába lett megmondva, hogy a férjem abszolút nem iszik egy kortyot sem, ezt kurvára nem tudta megérteni a vőfély és ott égette a 100+ fős tömeg előtt, hogy nem iszik. Kipécézte és az este folyamán ott szopatta. Fúh, de fejbe tudtam volna vágni. Tudom, hogy a 3 millió alkoholista országában inni alap egy esküvőn, de hát nah...” – mesélte Anett.
És ez a fajta erőszakos tukmálás nem csak az alkoholra értendő, hanem a kötelező játékos elemekre:
Isten óvjon minket ezektől!
Alapvetően azt gondolom, hogy a játékok nem rosszak, de volt már szerencsém néhány olyanhoz, ami miatt legszívesebben azonnal hazaindultam volna. És nemcsak én, Viviből szinte azonnal ömlött, hogy mik azok, amiket jobb lenne egy életre mellőzni. „Például a menyasszony cipőjéből valós ivás. Extrán beleizzadt harisnyás lábbal milyen guszta… És utána vegyem fel a ragadós cipőt? Sehogy se jó. És vendégként nem szeretem azokat sem, ahol a vőfély szerint a násznépet meg kell mozgatni. Nem akarok felállni, pláne nem a táncparkettre kimenni, hacsak nem buliról van szó”.
A vélemény bennem például – hála a Reddit egyik felhasználójának, aki a következőt írta: „voltunk esküvőn ahol azt kellett játszani, hogy felkötöttek egy madzagon az ember derekára egy tampont, és azzal kellett belecélozni egy üvegbe” – feltépett azzal kapcsolatban, ahogy a tűző napon, étlen-szomjan kellett valamilyen idióta feladatot teljesíteni. És a vőfély addig nem engedett belőle, amíg nem lett vége.
Persze többen magát a vőfélyt sem tartják kívánatos szereplőnek egy esküvőn.
Szeritem egy annyira elmaradott, erőltetett, idegesítő, soha nem vicces ember. Nekem a vőfélyek a nemeziseim. Ha meglátok egyet, a másik irányba rohanok. A ceremóniamester eggyel jobb, mert nem beszél rímekben – az már szerintem haladás. Tudom, hogy hangulatot próbálnak csinálni, de ne így.
Kellemetlen viccek, felesleges szócséplés, erőszakosság: az én esküvőmön tuti nem lesz ilyen.
Az esküvőn a legtöbb vőfély (vagy ceremóniamester ahogy mostanság hívják) egy igazi paraszt.
A kötelező vonatozást gyűlölöm. De ettől is jobban (azért írom, mert ebben nőttem fel) vidéken a nagyon hangos ceremóniamester, amikor erőltetett poénokkal jelentette be, hogy jön a húsleves. Olyan kínos
– summázta Enci.
És mivel ő volt az, aki a kötelező vonatozást is említette, egy pillanatra ennek is szenteljünk néhány gondolatot. Tényleg van olyan, aki élvezi, hogy idegenek tapizzák le, miközben béna zenére megy a végeláthatatlan körbe-körbe menetelés? „A hideg ráz tőle” – fogalmazta meg sokak szívből jövő véleményét Vivi.
Fotó: Getty Images
Ezektől is búcsúznánk
„Nem az esküvővel van a baj, hanem az azt követő tipikus lakodalommal…. mennyire gáz már, mikor mulatós nótákra ropja a nép… elrabolják a menyasszonyt meg a többi idióta szokás…sosem értettem és sosem élveztem az ilyen esküvőket” – írta Emese. A mulatós zene valóban megosztó témakör, Betti például most szembesül azzal, hogy mennyire: „mint a saját esküvőjét is szervező alany, amiből ki tudnak kergetni a világból, azok a vidéki rokonoktól érkező kérdések, miszerint: »NEM LESZ ZENEKAR? Hát igen, azok drágák, megértjük, ha nem akarjátok…« (Mintha egy több milliót kóstáló esküvőnél már ez számítana…) Nem, nem ezért nem lesz zenekar, hanem azért, mert a világból ki lehet kergetni a mulatós zenével minket, amit a vidékiek és az idősebb generáció folyamat ránk akar erőltetni…”
Aztán ott van a csokor- és harisnyakötő dobálása is. Ha csak azokra az esküvőkre gondolok, amiken az elmúlt években részt vettem, a nők tüntetően nem akartak például az előbbiben részt venni. Vivi is erre erősít rá: „ez még modern esküvőkön is van, de utálom. És a harisnyakötő? Találjunk ki mást, mert ez szexista. Mindig feltűnően protestálok ellene” – mesélte.
Valamiért hosszú évek óta jó ötletnek gondolják a rizsdobálás hagyományát is, de aki már volt az ifjú pár helyében, az pontosan tudja, hogy kicsit sem mulatságos, mikor az ember haja, ruhája tele lesz rizsdarabokkal, vagy amikor arcon találják vele. És ez még nem minden: „egyik legjobb barátom esküvőjén volt rizsdobálás, egyrészt telement a menyasszony ruhája és haja vele, másrészt fel kellett takarítani a város főterén, amit kb. 50 full kívülálló ember nézett végig. A násznép persze nem hagyhatta, hogy maradjon egyetlen darab rizsszem is, így ez a procedúra kb fél óráig tartott, augusztus közepén, a 40 fokban a napon” – tette hozzá Vivien.
Most rajtad a sor, mivel egészítenéd ki a listát?