Kétségtelen, hogy rengeteg mai fiatal számára utazni, világot látni és közben tanulni egy igencsak kecsegtető dolog. Így hát nem csoda, hogy sokan a tanulmányaik befejezésével – legyen szó akár középiskolai vagy egyetemi oktatásról – elgondolkoznak az au pairkedés lehetőségéről.
Aki nem ismerné a fogalom jelentését, ha valaki au pair, az annyit tesz, hogy az ember külföldre költözik egy őt befogadó családhoz, ott pedig a háztartásban élő gyermekről vagy gyermekekről gondoskodik ingyenes szállásért, ellátásért és felejthetetlen élményekért cserébe. Au pairnek lenni tehát egy igencsak izgalmas és számtalan kalandot ígérő feladat, melynek előnyeiről és – talán nem olyan sokat emlegetett – árnyoldalairól az egy évig maga is ezt a munkát végző Vanda mesélt lapunknak.
Vanda rengeteg élményt szerzett Amerikában, nem bánta meg döntését, hogy au pair lett belőle.
Hogyan lehet valakiből au pair?
Vanda Amerikában, Washington városától mindössze egy 30 perces autóútra élt egy családnál. Az au pairkedést élete egyik legnagyobb kalandjának írta le, ahol a rengeteg élmény mellett hatalmas kultúrsokk is érte. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a legelején.
„Hogyan lett belőled au pair?” – tettem fel Vandának a kérdést.
„Mikor végeztem az egyetemen az alapképzéssel, az egyik barátnőm – aki korábban már dolgozott kint külföldön nyári táborban segítőként – dobta be nekem, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk az au pairkedést. Nagyon tetszett az ötlet, mivel már régóta bennem volt, hogy külföldön tanuljak, dolgozzak és éljek egy kicsit hosszabb ideig. Így hát elmentem vele egy nyílt napra, ahol annyira megtetszettek az ott hallottak, hogy másnap jelentkeztem is” – kezdte lapunknak Vanda, aki a jelentkezéskor még a 22. életévében járt.
A most 29 éves, egy multicégnél dolgozó nőre ezek után egy igencsak hosszú procedúra várt.
Au pairnek ugyanis nem mehet el akárki, vannak bizonyos kritériumai. Ilyen például az, hogy az ember 18 és 26 év között legyen, legyen érettségi bizonyítványa, büntetlen előélettel rendelkezzen, legyen legalább 200 óra gyermekfelügyeleti tapasztalata, jogosítványa és jó egészségügyi állapota.
Ezeket az elvárásokat olyannyira komolyan veszik, hogy mielőtt az ember egyáltalán aktiválhatná a profilját, alaposan le is ellenőrzik és bekérik a szükséges igazoló dokumentumokat és referenciákat. Mindezek mellett pszichológiai és erkölcsi kérdéseket is feltesznek a jelentkező számára, hogy még inkább megbizonyosodjanak az alkalmasságáról.
Ha minden rendben volt eddig, akkor ezek után jöhet az au pair profil aktiválása. Ha egy kissé morbid párhuzamot akarunk vonni, akkor innentől az egész olyan, mintha egy online társkereső lenne. A jelentkező képeket tölt fel magáról és a gyerekekről, akikre vigyázott, ír magáról egy rövid bemutatkozást, majd pedig vár, hogy valamelyik család számára szimpatikus legyen. A fiatalok ugyanis csak akkor láthatják egy család profilját, ha őket szimpatikusnak ítélte meg egy família.
Természetesen nem csak a családokon múlik, hogy kihez kerül egy au pair. Ha a jelentkező számára nem szimpatikus egy család, akkor könnyűszerrel meg lehet szakítani velük a kapcsolatot, és máris lehet új családot keresni magunknak. Egyszerre ugyanis csak egy családdal lehet beszélgetést folytatni. Így történt ez Vandával is, akit először nem más, mint Eminem menedzsere keresett meg.
Nagyon nem volt számomra szimpatikus a hölgy, aki nem családtagnak, hanem inkább a szolgájának szeretett volna. Bár egy gyönyörű kastélyban lakott a család, egy percét sem élvezhettem volna ki a luxusnak, ugyanis kijelentették, hogy az összes házimunka és feladat rám hárul majd. Hirtelen végigfutott a fejemben, hogy ha igent mondok nekik, akkor én lennék náluk a modern kori Hamupipőke…
– árulta el az nlc-nek Vanda, aki hamar eljutott arra a döntésre mindezek után, hogy új családot keres magának.
Második alkalommal már nagyobb sikere volt, megtalálta őt ugyanis egy szimpatikus Marylandben élő pár, akik egy 10 éves ikerpárt neveltek, egy fiút és egy lányt. Vanda elmondása szerint azonnal érezte a szimpátiát a családdal. Pláne azok után, hogy megtudta, hogy
az apukának azóta van szüksége au pair segítségére, amióta a gyermekek szülőanyja fiatal korában elhunyt, ő pedig magára maradt a lurkók nevelésével. Bár a férfinak azóta már új párja lett, az au pairek megmaradtak. Vanda volt szám szerint náluk a hatodik.
Mindezek után felpörögtek az események, rengeteg e-mail és videós beszélgetés, valamint nagyjából fél év után Vanda már a gépen ült, mit sem sejtve arról – na jó, talán kicsit mégiscsak sejtve –, hogy életének egyik legnagyobb kalandjához érkezik.
Még a fű is zöldebb a tengerentúlon?
Aki au pairnek megy, annak tudnia kell, hogy minimum legalább egy évet kell eltöltenie az adott országban, azonban opcionálisan ez az idő még fél vagy egy teljes évvel meghosszabbítható. A munkáért egy kis pénz is jár a lelkes fiataloknak, melynek összege attól is függ, hogy mennyit dolgoztatják majd az embert.
Az első nagyjából egy hétben egy oktatás vár minden újonnan érkezőre New Yorkban, ahol elsősegélyórák és gyermekneveléssel kapcsolatos okítások várnak a jelentkezőkre. Mindezek után pedig minden fiatal útra kel a családjaikhoz – természetesen a szervezők segítségével.
Mivel én még nem jártam soha a tengerentúlon, nagyon érdekelt, hogy Vanda hogyan látta az ottani helyzetet a „hanyatló nyugaton”. Vandának nagyon nagy szerencséje volt, ugyanis egy olyan család választotta ki, ahol a szülők igencsak jómódúak voltak (bár félni senkinek nem kell, valószínű csak olyan családok fogadnak au pairt akik azok). Egy hatalmas, háromszintes, kertvárosi ház lett az elkövetkezendő egy évben az otthona, amelynek rengeteg háló- és fürdőszobája volt, megspékelve egy moziszobával és egy edzőteremmel.
Vanda egy gyönyörű kertvárosi családi házban lelt otthonára Amerikában.
Hogy honnan a kacsalábon forgó palota? Onnan, hogy az apuka az NSA-nál, az Amerikai Egyesült Államok hírszerző ügynökségénél dolgozott, a mostohaanya pedig egy gyógyszergyártó cég egyik részlegének volt az igazgatója.
„Mivel az édesapa szakmájában hamarabb elmehetnek az emberek nyugdíjba, így részt vehettem Greg egyik jó barátjának a nyugdíjazásán is, amit nem különb helyen tartottak, mint a Pentagonban. Olyan volt az egész, mint a filmekben! Katonák vettek körül mindenhol, akik kitüntetéseket kaptak, majd amikor vége lett az ünnepségnek, egy kerti partival koronáztuk meg a nem mindennapi pillanatot.”
Vandának nemcsak a családtagok személyiségét tekintve volt nagy szerencséje, hanem a munkabeosztásában is. Mivel a gyerekek, akikre vigyázott, már nagyobbacskák voltak, és a szülők nem szerették volna, hogy mindent az au pair csináljon, ezért legfőbb feladata az volt, hogy a gyerekeket reggel felkeltse, iskolába, edzésekre és különórákra vigye, majd segítsen nekik a házi feladatok elkészítésében. Szabadidejében az au pair barátaival találkozgatott, illetve iskolába ment, a program ugyanis megkövetelte tőle, hogy valamilyen oktatást is elvégezzen a kint töltött ideje alatt.
„Olyan dolgokat csináltam ott, amiket ma már nem mernék!”
Mivel a család, akiknél dolgozott imádott utazni, ezért Vanda rengeteg szeletét felfedezhette Amerikának, ugyanis legtöbbször ő is csatlakozott az utazásaikhoz. Ilyenkor mindig családtagként, nem pedig au pairként bántak vele.
„Karácsonyra repülőjegyet kaptam ajándékba a családtól Cancúnba, Mexikóba, ami egy csodás élmény és gesztus volt számomra. Erre az utazásra is együtt mentünk el, jókat ettünk, napoztunk és iszogattunk a tengerparton. De jártunk együtt New Jersey-ben, New Yorkban, Virginiában és Seattle-ben is” – árult el csak egy párat Vanda azok közül a desztinációk közül, ahol a családdal járt.
Ha jobban megfigyeljük a képet látjuk, hogy a jobb oldali zokni tulajdonosa Vanda volt. Őt sem hagyták ki az ünneplésekből.
Seattle-ben az egyik nyaraláson elmentünk egy múzeumba, amelynek a boltjában gondolkodás nélkül megvásároltak egy egymillió forint értékű üvegfújással készült vázát, ami színes volt és nagyon ronda. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon más világban élnek, mint mi itthon Magyarországon.
Vandának nemcsak a családdal, de a kint tartózkodása alatt megismert többi au pairrel is volt lehetősége felfedezni Amerikát. Mivel az au paireknek két hét fizetett szabadságuk van, így azokat legtöbbször arra használta fel, hogy világot lásson és felfedezze a kontinenst. Így láthatta például egy vulkánkitörés eredményét Hawaii-n vagy Las Vegas szinte papírtákolmányoknak tűnő grandiózus kaszinóit és szállodáit.
„Egy alkalommal Coloradóba indultunk egy sátrazós autós túrára. Egyik alkalommal egy erdő közepén állítottuk fel a sátrainkat, de elkapott minket egy hatalmas vihar, az éjszaka közepén pedig állatok hada vett minket körül. És akkor talán még nem is az állatok miatt kellett volna a legjobban aggódnunk. Nem tudom hogyan éltük túl azt az estét. Olyanokat csináltam ott, amiket ma már nem mernék” – árulta el Vanda, aki egy alkalommal még kanapészörfölt is egy idős hölgynél, szintén az erdő mélyén.
Egy másik túra alkalmával éppen Connecticutban jártunk, amikor a semmi közepén egy idős hölgynél kanapészörföltünk. Nagyon fura volt a néni, az elején pedig egy ijesztő küllemű férfi is vele volt, aki egy idő után lelépett. Nagyon abszurd volt az egész, éjjel pedig olyan hangok szűrődtek ki a közeli erdőből, mintha valakit éppen ölnének. Ijedtségünkben magukra zártuk az ajtót és alig vártuk, hogy elhúzhassunk onnan a francba.
Vanda nagyon jó barátságokat is kötött a tengerentúlon, sokakkal a mai napig tartja a kapcsolatot.
Elképesztő természeti csodákat látott Hawaii-n. Itt éppen azt láthatjuk, ahogy a láva az óceánba ömlik.
Nem csak a közeli területeket, de a mexikói piramisokat is volt alkalma felfedezni.
Bár azt gondolhatnánk, hogy Amerikában csak hatalmas és koszos városok vannak, ez nincs így. Vanda több útja során is megtapasztalta a természet közelségét.
Au pairnek lenni nem csak kőkemény munkát jelent, ha olyan családhoz kerülünk, akkor lehetőségünk van ejtőzni a tengerparton is.
Nem minden arany, ami fénylik?
Mindezek hallatán elgondolkoztam azon, hogy vajon az ott élőkről milyen benyomásai vannak egy au pairnek. „Milyenek Amerikában az emberek?” – tettem hát fel a kérdést Vandának.
Mielőtt bármit is mondanék, leszögezném, hogy én csak azokról tudok nyilatkozni, akikkel én találkoztam a kintlétem során. Akikkel viszont én kapcsolatba kerültem, azok többsége mind piszok gazdag volt egy európai emberhez képest. Sokszor inkább nem is akarod tudni, hogy honnan lehet ennyi pénzük
– kaptam meg a kérdésemre a talán nem is olyan megdöbbentő választ és már amikor azt hittem, hogy ennyi, ezzel ez a téma ki is fújt, jött a feketeleves.
„El kell mondanom, hogy a Amerikában megdöbbentően sok az alkoholista. Konkrétan az van, hogy a családok hazaérnek a munkából és elkezdenek inni. Naponta egy üveg bornak megfelelő alkoholmennyiséget biztosan megisznak. De a cigaretta ott kint már egyáltalán nem menő” – tette hozzá Vanda, aki azt sem tagadta, hogy ennek ellenére kint sokkal nyitottabbak és kedvesebbek, mint itthon, bár ő sokszor inkább csak a felszínes érdeklődést érezte rajtuk.
Amerikai álomból rémálom
Valószínű mindenkiben felmerült a téma kapcsán az a gondolat is, hogy mi történik egy olyan au pairrel, aki „nem jó” családhoz kerül. Hogy mi is pontosan a nem jó fogalma, arról lehetne vitatkozni, de Vandával arra a döntésre jutottunk, hogy a munkaerő kihasználása is már bőven annak számít, hát még pláne azok a történetek, amiket a többi au pairtől hallott.
Volt egy barátnőm, akire rányomult az apuka annál a családnál, ahol dolgozott. Az anyuka meg is tudta mindezt, és azonnal elvált a férjétől, a barátnőm pedig átment egy másik családhoz
– idézte fel a sokkoló eseményeket Vanda, melynek hallatán jómagam leginkább azon gondolkoztam, hogy ha ez velem történik, másnap már biztosan nem lennék az országban…
Bár én ezt az au pairt nem ismertem, de volt egy olyan lány is, akinek be volt kamerázva a szobája és egy szót sem szóltak neki róla
– mesélt el egy újabb hidegrázós történetet, ami azért is érintett kifejezetten meg, mert engem is kukkoltak már meg egy kulcslyukon keresztül egy magánszálláson.
Habár ez a két történet volt a legmegdöbbentőbb, amit Vanda megosztott velem, ezek mellé azt is elmesélte, hogy hallott olyan au pairről is, akit konkrétan a szolgájának nézett a család, ahol dolgozott. Mindent vele csináltattak, és megalázó módon beszéltek vele. Vanda állítása szerint minél gazdagabb egy család, annál nagyobb esély volt arra, hogy lenézzenek egy-egy au pairt. Ezek után már szinte nem is tűnik problémának az, hogy az egyik lány azért panaszkodott Vandának, mert a családanya szinte a saját barátnőjének tekintette, mindent vele akart csinálni (főzőcskézni, vásárolni, mozizni, edzeni, szépségszalonokba járni), megfojtva ezzel munkavállalóját.
Óriási kaland, de csak okosan
Kétségtelen, hogy au pairként lehetőségünk nyílik a látókörünk kiszélesítésére és a világ egy új szegletének megismerésére, azonban fontos, hogy legyünk azért körültekintőek. Bár, ahogy az ember egy kapcsolatba sem úgy vág bele, hogy szakítás vagy válás lesz a vége, úgy az au pairkedésbe sem félelemmel kell belekóstolnunk. Ha ugyanis minden a terveink szerint alakul, akkor ez az élmény örökre megváltoztathatja a személyiségünket és a világról alkotott képünket, mindezek mellett pedig olyan emberekkel hozhat bennünket össze a sors, akik bár a végén több ezer kilométer távolságra lesznek tőlünk, mégis örökre helyet foglalnak majd a szívünkben.
