„Valamivel éjfél után történt az egész, egy kis New York-i kórházban. 24 óra intenzív vajúdás után egyáltalán nem voltam abban az állapotban, hogy felfogjam, mit írtak a papírra, amit elém rakott az orvosi személyzet” – idézi fel kislánya születésének körülményeit Rachel Somerstein. Az amerikai író a Daily Mail című brit lap szerint hozzátette, természetes szülésre készült, de miután baba szívverése gyengülni kezdett, az orvosai a sürgősségi császármetszés mellett döntöttek. „Nagyjából ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy a babám és én is életveszélyben vagyunk.”
Rachel azt mondja, a személyzet ezt követően villámtempóban készítette őket elő a császármetszéshez, amihez a gerincbe adott érzéstelenítés is hozzá tartozott. „Egy meglehetősen intenzív és fárasztó vajúdás végén, egy hordágyon toltak a műtőbe. Csak halványan emlékszem, hogy a dúlámba kapaszkodtam, miközben az altatóorvos igyekezett megszúrni a gerincemet.” Rachel úgy emlékszik, az orvosnak küzdenie kellett egy ideig, hogy a tű a megfelelő helyre menjen – ami az epidurális érzéstelenítések esetében egyáltalán nem ritkaság.
„Egy kicsit mintha mozognának a lábai…”
Rachelt ezek után lefektették, majd a sebész nekikezdett a beavatkozásnak.
Emlékszem rá, hogy már az első vágás után jeleztem, hogy mindent érzek, de az orvos csak legyintett és azt válaszolta, hogy valószínűleg csak a nyomást érzem
– idézi fel Rachel élete legtraumatikusabb élményének kezdeteit, majd hozzátette, az első vágás után sem enyhült a fájdalom. Az írónő érezte, hogy az orvos átvágja a bőr különböző rétegeit, hogy elteszi az útból a hólyagját, hogy hozzáférjen a méhéhez. „Emlékszem – és az orvos is ezt írta a műtéti leírásban – a lábaim egy kicsit mozogtak császármetszés közben, a nővérek pedig olyan erősen fogtak le, hogy még napokkal később is látszottak a karmolásaik a csípőmön.”
A férjem az eljárás után azt mesélte, hogy a műtőben történtek miatt, az orvosok egymást között hisztérikának neveztek. Le is jegyezték, hogy az eljárás során végig üvöltöttem.
Rachel már a lábadozóban feküdt, mikor a csecsemős nővér felhozta hozzá a kislányát. „Azzal a lendülettel visszaküldtem őt az osztályra, mondván, látni sem akarom. Nem vagyok büszke erre a döntésemre, de ma már tudom, hogy csak a kapcsolatunkat mentettem: nem szerettem volna azonosítani őt azzal a mérhetetlen fájdalommal, amit abban a percben éreztem.”
„Két hónappal később se voltam rendben”
A fiatal anyuka szerint a császármetszés utáni lábadozása sokkal több időt vett igénybe, mint amennyi idő alatt a többség gyógyul. „Két hónappal az eljárás után még mindig iszonyatosan fájt a szex és egyáltalán nem éreztem a törzsizmaimat.” Az író szerint a kezelőorvos ezt a panaszát se vette túl komolyan: a fájdalmas szexre síkosítót, az érzéketlen izmokra rendszeres mozgást javasolt.
„Nem sokkal később rutin vastagbéltükrözésre feküdtem be egy teljesen másik kórházba. Épp nekiláttak előkészíteni az eljáráshoz, mikor váratlanul sírni és remegni kezdtem” – meséli Rachel, majd hozzáteszi, hiába próbálta, nem tudta elmagyarázni az aggódó személyzetnek, mi történik vele.
Kiderült, hogy pánikrohamom van, amit a traumatikus császármetszés miatt szerzett poszt-traumás stresszbetegségem váltott ki
– magyarázza Rachel, aki ekkor beszélt először a vele történtekről. „A családom, a barátaim és mindenki, akinek csak beszéltem az esetről biztatott, hogy pereljem be a kórházat műhiba miatt, ám meglepetésemre egyáltalán nem találtam olyan ügyvédet, aki jó szívvel vállalta volna az ügyemet. Még a legegyüttérzőbb is elküldött azzal, hogy mivel se a lányom, se én nem szenvedtünk tartós egészségkárosodást, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a bíróság elmarasztalja a sebészt, vagy a kórházat.”
Minden harmadik szülés császárral ér véget
Rachel a vele történtek után alapos kutatásba kezdett, az eredményeiből pedig Invisible Labor (Láthatatlan vajúdás) címmel könyvet is írt, amiből kiderült 1997 és 2007 között csaknem megduplázódott az elvégzett császármetszések száma; a szülések mintegy 32 százaléka volt hasi szülés. Az írónő szerint nem ritka az ő tapasztalatához hasonló, fájdalmas beavatkozás sem, igaz, az erre vonatkozó kutatások jelen pillanatban is zajlanak. Ám az már önmagában is elgondolkodtató adat, hogy Amerikában a nők 45 százaléka úgy érzi, ilyen-olyan formában traumatizálta őt a gyereke születése.
Ami a magyar adatokat illeti: a 2023-as statisztikák szerint az állami szülészeteken végzett 32453 szülés több mint 40 százaléka császármetszés volt. Utoljára 1999-ben tette ki az összes szülésnek csupán 15 százalékát a császármetszés, azóta az elvégzett beavatkozások száma folyamatosan emelkedik.