Ha azt mondom, képzeld magad elé Szűz Máriát, valószínűleg egy középkori, vagy kora reneszánsz festmény, vagy oltárkép, esetleg szobor jelenik meg a szemed előtt. Ha jól tippelek, kék palástban, ártatlan tekintettel néz rád, vagy az ég felé, karján az újszülött Jézus, feje körül glória. Ha vallásos neveltetést kaptál, esetleg beugorhat a betlehemi játékok szokásos képe a jászollal, tehenekkel, pásztorokkal, háromkirályokkal. Akárhogy is, mindegyik kép visszafogott, illedelmes, és semmi köze ahhoz, ahogy egy szülés valójában zajlik.
Férfiközpontú ábrázolás ez, azaz pont olyan, amilyennek az egyház szeretné láttatni, legalábbis ezt mondják a kortárs feminista művészek, és hála nekik ez elől most már nem zárkóznak el a katolikusok sem. Arról azonban, hogy hogyan született valójában Jézus, nem sokat tudunk; az rendben van, hogy a fogantatás maga makulátlan volt, annyira, hogy Mária észre sem vette, de kétséges, hogy az Úr megkímélte volna a szüléssel járó szenvedéstől.
Ezt a Bibilia nem részletezi (még szép), de Mária, mivel az ominózus esetig átlagos nő volt (legalábbis biológiai értelemben), nyilván volt petefészke, méhe, vaginája, Jézus pedig a hagyományos módon jött a világra.
Durva ezt így kimondani? Akkor kapaszkodj: Esther Strauss osztrák szobrászművész nem csak kimondta, hanem meg is mutatta. Elkészített ugyanis egy szobrot, amelyen Mária egy kövön ülve, vörös ruháját szétdobva éppen a világra hozza a Megváltót, az arckifejezéséből ítélve hatalmas fájdalmak közepette. A glória azért ott van a feje körül.
Forrás: dioezese-linz.at
A legszebb az egészben, hogy ez nem egy punk gerillakiállítás, vagy egyházellenes művészeti akció része: a kicsi, a hagyományos templomi szobrok stílusában elkészült, Koronázás című alkotást a linzi Szent Mária-székesegyházban (vagy ahogy ismert: Mariendom) állították ki az épület felszentelésének századik évfordulója alkalmából. A linzi katolikus vezetés a jelek szerint kissé progresszívebb, mint amit katolicizmus címen Európának ezen a felén ismerünk: simán engedte, sőt, üdvözölte, hogy a hagyományos női szerepeket, családképet és ezek férfiközpontú ábrázolását megkérdőjelező előadásokat, kiállításokat, workshopokat tartsanak egy héten keresztül DonnaStage címmel. A Mariendomban található egyébként a világ legnagyobb betleheme; igaz, Strauss szülő Máriája nem a 101 éves látványosság része, inkább egy külön termet kapott, ahol a székesegyház festett üvegei is megvilágítják napközben, így végképp szakrális a körítés.
„A róla készült legtöbb kép férfiak műve, éppen ezért a patriarchátust szolgálják” – mondta Strauss a saját szobra kapcsán a leleplezésekor. Az ő művének hála azonban
Mária végre visszakapja a testét.
Azaz, ha már beleszólása nem volt abba, hogy mi történik vele, legalább mutassuk meg a nyers valóságot – ha jól értjük, ez a szobor feminista értelmezése. Martina Resch teológus is kiállt a szobor mellett; a linzi katolikus egyetem tanára szerint Mária itt egyszerre kiszolgáltatott és erős. Arról azonban biztosított mindenkit, hogy „nagyon finoman” mutatják meg a szobrot a látogatóknak. „Amikor belépnek, még csak hátulról látják Máriát, azaz közel kell jönniük és megtalálniuk a maguk látószögét.” A sajtó számára készített hivatalos képeken ugyan nem mutatják nyíltan, de a szülés már megindult, a kisded feje éppen hogy előbukkant. Szerinte egyébként igenis költői az alkotás; az, hogy láthatjuk Jézus természetes születését, „teológiai szempontból erőteljes megjelenítése Isten megtestesülésének”.
A tervek szerint július közepéig lett volna látható a szobor, ám az élet – pontosabban egy bigott kortárs művészeti terrorista – közbeszólt:
Máriát ugyanis hétfő reggelre egyszerűen lefejezték.
Forrás: dioezese-linz.at
A kiállítás szervezői és a székesegyház vezetői is tudták, hogy a szobor provokatív és nagy vitákat vált majd ki, de erre azért ők sem számítottak. Nem sokkal azután, hogy leleplezték a szobrot, máris online aláírásgyűjtés indult, hogy távolítsák el; a 12 ezer fő által aláírt petíció szerint „Jézus születése szent, az, hogy ennyire szemérmetlenül ábrázolják, éppen ezt a szentséget teszi tönkre”. Az ügyben az egyházmegye oktatási, művészeti és kulturális püspökhelyettese, Johann Hintermaier is megszólalt: „Tudtuk, hogy ezzel az installációval vitákat fogunk kiváltani. Ha bárkinek megsértettük a vallási elveit, akkor azt nagyon sajnálom, de határozottan elítélem az erőszakos és romboló tettet, a párbeszédtől való elzárkózást, illetve a művészeti szabadság elleni támadást.” Az alkotás online is kapott hideget-meleget; a róla szóló vita azonban rögtön megváltozott, ahogy a személyzet hétfő reggel lefűrészelt fejjel találta meg.
Hogy miért gondolta bárki, hogy a „szemérmetlenségre” érvényes kritika egyszerűen lefejezni Máriát, nem tudjuk, de a vandalizmus nem előzmény nélküli. Aki képben van a katolikus egyház körüli ügyekben, annak rögtön Alexander Tschugguel neve ugrott be, teljes joggal; ő az a most 30 éves fundamentalista, aki 2019-ben a Tevere folyóba dobott három Pachamamát ábrázoló szobrocskát. Az inka termékenységistennő egyébként ártalmatlan faszobrait a Pánamazóniai szinódus keretében állították ki egy Vatikánhoz közeli karmelita kápolnában; amikor Tschuggel meghallotta, hogy amerikai őslakosok tisztelegnek a szobrok előtt, úgy érezte, tennie kell valamit az „istenkáromlás” ellen. Szerinte ugyanis az, hogy az akkor már Ferenc pápa irányítása alatt álló egyház kiállította a szobrokat, vétett az első parancsolat ellen.
Tschuggelt nem hogy nem büntették meg, még politikai karriert is csinált a fundamentalizmusából: rendszeresen tiltakozik és szervez tüntetéseket, amikor szóba kerül a klímaválság, vagy amikor például egy templomban pénzt gyűjtenek a HIV-fertőzöttek számára. Állítja, hogy nem ő áll a lefejezés mögött, de az X-en nyilvánosan hősnek titulálta az elkövetőt, aki, mint egy frissítésben írta, később fel is vette vele a kapcsolatot. Igaz, csak ennyit írt:
Mindezt Istennek szent anyjáért tettem!
Az ismeretlen tettes ellen folyik a nyomozás, a fejetlen Máriát pedig természetesen eltávolítják; nem tudni, helyrehozzák, vagy újraalkotják és kiállítják-e megint, vagy itt véget is ért a szobor pályafutása. Esther Strauss mindenesetre gyászol: nyilvánosan annyit közölt, hogy ez bizonyíték arra, hogy még mindig sokan megkérdőjelezik a nők jogait a saját testük felett.
Forrás: dioezese-linz.at
Bár az, hogy lefejezték a szobrát, külön kifejező erőt ad neki, ez nem performanszművészet, „csak” egy szobor akart lenni. És bármekkora divat is, hogy neves művészek elpusztítják saját műveiket (Banksy egyik nagyon drága képe például egy idő után automatikusan ledarálta saját magát), itt ez most nem lehetett cél: a szülő Szűz Mária „meggyilkolása” egyszerű barbárság, amely csak annyit jelent, hogy az emberiség még nem áll készen rá, hogy engedje másoknak szabadon értelmezni a hitüket, a szentségeket és akár magát Istent is.