„Beengedtem a sötétséget az életembe” – Naplójában dokumentálta összeomlását a producer, aki egész életét valódi bűntényeknek szentelte

John Balsonnak március 17-én volt utoljára jó – vagyis fejfájás- és szédülésmentes – napja. Pontosan tudjuk, leginkább azért, mert a producer, aki egész életében rajongott a rejtélyes bűntényekért és a csavaros gyilkossági ügyekért, mindent dokumentált a naplójában. Így a betegségét – és végül az ezzel együtt járó mentális összeomlását is.

Ahogy az a Guardian hosszú portréjából kiderül, a 40 éves, szabadúszó producer, Balson ezen az utolsó „jó” napján úszni vitte a három éves kislányát, hazament, ebédet főzött, ivott egy kis bort és videójátékozott egy kicsit; bár ez utóbbira már kicsit nehezen tudott koncentrálni, mert elképesztően fáradt volt. A producer akkor már hónapok óta egy új true crime sorozaton dolgozott az Alaska TV megrendelésére, ami egy mostanáig meg nem oldott, pedofilhoz köthető gyilkosság történetét igyekezett felgöngyölíteni. A projekt egyébként nem csak az összetettsége miatt jelentett extra kihívást Balsonnak, hanem többek között azért is, mert az áldozat családja nem volt hajlandó belemenni a forgatásba.  

„Kicsúszott a kezemből az irányítás…”

2024. március 18-án John Balson kávézott egyet ébredés után, majd 8-kor elindult otthonról a munkahelyére. A vonatkozó naplóbejegyzés szerint a nap egy pontján felállt az asztalától, hogy elmenjen a mosdóba, de menet közben rosszul lett. Mivel aznap még nem evett semmit, azt hitte, egyszerűen csak leesett a vércukra, és evés után majd jobban lesz. Ebéd után visszaült az asztalhoz, ám nehezére esett ránézni a gépére: fájt a feje, nyomást érzett a szeme mögött, de meggyőzte magát, hogy ha este végre alszik egy jót, jobban fogja érezni magát.

A producer azonban másnapra sem lett jobban: a Guardian által idézett naplója szerint továbbra is szinte folyamatosan szédült, fájt a feje és mintha ez nem lenne elég, halálosan meg is rémült. A háziorvosa fülgyulladásra gyanakodott, de miután Balsen nem lett jobban a kezelés után sem, magánorvoshoz ment, aki megerősítette a gyanúját; miszerint kutya baja a fülének.  

A túlhajszolt John ezután vett egy nagy levegőt, és úgy döntött, hosszú évek óta először, pihen egy kicsit. Édesanyjának ebben az időszakban arra panaszkodott, hogy azért került ebbe a helyzetbe, mert engedte, hogy felboruljon a munka-magánélet egyensúly az életében.

– ismerte el, majd hozzátette: – Nem tudom, mi lökött át a határon, de mintha évek óta történne.” A producer a szabadsága alatt Kentbe utazott lányával és várandós feleségével, Yumeno Niimuróval, aki úgy emlékszik, férje meglehetősen zaklatott volt ebben a néhány napban. „Remek szakács, de azon a héten egyszer se főzött, viszont több pánikrohama volt.” A család végül idő előtt hazatért Londonba, ahol a producer, aki rettegett attól, hogy esetleg nem láthatja felnőni a gyerekeit, bevonult az otthonukhoz legközelebbi kórházba, és megfogadta, hogy nem tér haza válaszok nélkül.

„Ha nem teljesítesz, oda a hírneved”

– nyilatkozta a Guardiannek Balson egyik író barátja, a 41 éves Jack McKay, aki szerint végül betegségét is a túlzott lelkiismeretessége váltotta ki. „Producerként az ő feladata volt, hogy meggyőzze a családokat a szereplésről; sokszor napi 18 órát is dolgozott időzónákon átívelően” – tette hozzá.

Tette mindezt egy olyan időszakban, mikor a true crime sorozatok gyártása és a dokumentumfilm-gyártás úgy általában összeomlóban volt a Covid-járvány miatt. Míg a legtöbb, hozzá hasonlóan szabadúszóként dolgozó producer kollégája küzdött azért, hogy munkát kaphasson, John Balson egyik szerződést írta alá a másik után. „A kollégáim zömének nincs munkája. Szerencsés vagyok, hogy nekem van” – mondta erről Balson, aki hatalmasra nőtt elvárásokkal fizetett azért, hogy állásban tudott maradni.

– írja naplójában a producer, akinek az Alaska TV-s szerződésében többek között olyan is szerepelt, hogy John tartós betegsége esetén, vagy ha előre nem látható okból hétnél több napra kiesik a munkából, a munkáltató egyoldalúan felbonthatja a szerződését. „John elvesztése nemcsak a családunk vesztesége, hanem az iparág kudarca is” – ezt már John felesége, Yumeno nyilatkozta a Deadline-nak, majd hozzátette:

„Sok minden van, amiért élnem kell”

2024. áprilisára John tünetei gyakorlatilag elviselhetetlenné váltak, ám az orvosoknak továbbra is fejtörést okozott, hogy mi váltja ki őket. A queensi sürgősségi osztályon szorongás és stresszbetegség miatt hangulatjavítót és nyugtatót írtak fel neki. „Hülyén érzem magam” – írta édesanyjának, miután hazaengedték a kórházból. A producernek eddigre gyakorlatilag állandósult a fejfájása, nem tudott aludni, sőt, még a boltba se tudott bemenni anélkül, hogy pánikrohamot kapott volna.

Eközben mindennél jobban meg akart gyógyulni: rövid idő alatt csaknem 2000 fontot (átszámítva közel egymillió forintot) költött új szemüvegre, új matracra, vitaminokra, antidepresszánsokra, altatókra és migrénellenes gyógyszerekre. Bár igazán semmi sem javított az állapotán, John szolgaian követte az orvosok utasításait, mint mondta: „Én csak jobban akarok lenni. Annyi minden van, amiért élnem kell.”

Felesége szerint mindennek ellenére Balson mindennapjai egyre elviselhetetlenebbé váltak. És, ahogy telt az idő, előkerült az öngyilkosság kérdése is. Április 19-én Balson a pszichiáterénél köntörfalazás nélkül közli, hogy meg akarja ölni magát. Az orvos további intézkedés nélkül hazaengedi. Két nappal később John édesanyja és a felesége arra ébrednek, hogy a kétségbeesett férfi öngyilkos próbál lenni. Azonnal kórházba szállítják, ahol több mint 31 órát tölt egy székhez kötözve, majd saját kérésére innen is hazaengedik.

„Beengedtem a sötétséget az életembe”

Májusra a helyzet annyira elmérgesedett, hogy Johnnak a naplója tanúsága szerint már minden egyes napja rossz. Felmondott az Alaska TV-nél, és az ideje nagy részét otthon töltötte a múlton rágódva. A naplója szerint magát hibáztatta a betegségéért:

– tette fel egy helyütt a kérdést, míg egy másik bejegyzésben azt taglalta, hogy azzal, hogy megszállottan rajongott a valódi bűnügyekért, beengedte a sötétséget az életébe.

Miközben barátja és kollégája arról beszélt, John Balson az elképesztő stressz, a hosszú munkaórák és a lelkiismeret-furdalás miatt lett beteg (az egyik korábbi sorozatának résztvevője váratlanul öngyilkos lett), Johnt május 13-án úgynevezett vestibuláris migrénnel diagnosztizálja egy specialista. A betegség, amit többek között extrém stressz is kiválthat, fejmozdításra jelentkező szédülést okoz – még a rohammentes időszakokban is. A szédülést súlyos esetben nem csak a fejmozdítás, de a mozgó tárgyak látása, már a tévénézés is kiválthatja.

Jellemző Balson kutatási képességeire, hogy egy olyan betegséget, amit átlagosan négy év alatt tudnak csak diagnosztizálni az orvosok, az esetében két hónapig tartott felfedezni. John kezelőorvosa, Surenthiran május 17-ére ad időpontot a producernek, és bár nem kecsegtette gyors gyógyulással, teljesen biztos volt benne, hogy megfelelő terápiával John hamarosan újra teljes életet élhet. Csakhogy hiába a reménysugár, Balson állapota a következő napokban egyre rosszabbra fordul: mostanra teljesen megváltozik a kézírása. Naplójában arra panaszkodik, hogy az egész élete egy merő kínzás, amiben egy szempillantásnyi békét sem tud találni. Hogy most már folyton szédül, és nincs egy másodpercnyi megkönnyebbülésben se része.

Május 15-én az édesanyja szinte könyörgött a fia pszichiáterének, hogy utaltassa be őt megfigyelésre, mert biztos benne, hogy öngyilkosságra készül. „Valahogy meggyőzte önt, hogy nincs szándékában véget vetni az életének, pedig a helyzet rosszabb, mint valaha. Folyton bocsánatot kér tőlünk. Biztos vagyok benne, hogy komolyabb segítségre van szüksége, mint amit adni tudunk. Segítsen!” – idézi az anyát a Guardian, melynek cikkéből kiderül, hogy egy nappal később, május 16-án hajnalban John Balson végül véget vetett az életének.  

„Ami ebben a helyzetben a leginkább fáj, hogy napról napra látom, mi mindent nem él már meg a fiam… Nem hallhatja kacagni a lányát, nem hallhatja őt, ahogy arról faggat minket, mikor láthatja már a Harry Pottert. A kislány emlékszik még néhány olyan dologra, amit hagyományosan az apukájával csinált, és azt is mondani szokta, hogy nagyon szereti őt, annak ellenére, hogy meghalt. A hangja éppen olyan, mint Johné volt… A lista, amiből kimarad végül végtelen” – írta John édesanyja Margaret a Guardiannak címzett nyílt levélben, aminek utolsó sora így hangzik: