118 éve, 1906. október 16-án törvényesítették a prostitúciót Magyarországon. A téma sokakat felkavar és a mai napig sincs rendezve helyzete. Lássuk, hogyan alakultak a körülmények az elmúlt időszakban.
Nagy múlt, de kevés változás
Magyarországon a prostitúció helyzete hosszú és ellentmondásos múltra tekint vissza. A társadalmi megítélés, a jogi keretek és a szexmunkások helyzete az évszázadok során többször is változott, hol liberálisabb, hol szigorúbb időszakok váltogatták egymást. A prostitúció a világ “egyik legősibb mesterségének” számít, és Magyarországon sem volt ez másként, azonban a hivatalos szabályozása és jogi elismerése csak a modern időkben kezdődött. Kérdés persze, hogy mennyire valósult ez meg a valóságban.
Az elit látogatta a bordélyházakat
A prostitúció Magyarországon a 19. század második felében, különösen a kiegyezés utáni időszakban virágzott fel igazán.
Budapest ekkoriban Európa egyik leggyorsabban növekvő városa volt, és a bordélyházak száma is ennek megfelelően szaporodott. A prostitúció ebben az időszakban engedélyezett volt, és az állam is próbálta szabályozni a tevékenységet, különösen egészségügyi szempontok alapján. A bordélyházakban dolgozó nők gyakran orvosi vizsgálatokon estek át, hogy megakadályozzák a nemi betegségek terjedését.
Ekkortájt a város különböző részein található elegáns bordélyházak nemcsak a helyi elit, hanem a nemzetközi vendégek körében is népszerűek voltak. A szalonok nem egyszer szinte társadalmi klubokként működtek, ahol a vendégek kulturális és politikai vitákat folytathattak, miközben élvezték a nők társaságát.
Fotó: Getty Images
Rejtett, de mégis virágzó jelenlét
A 20. század elején azonban egyre nagyobb társadalmi nyomás nehezedett a prostitúcióra, különösen a katolikus egyház és a nőjogi mozgalmak részéről.
Az 1926-ban elfogadott törvények szigorították a prostitúcióra vonatkozó szabályozásokat, bezáratták a bordélyházakat, és megpróbálták visszaszorítani az utcai prostitúciót is. A tiltás ellenére azonban a prostitúció soha nem tűnt el teljesen.
Az illegális tevékenységek továbbra is jelen voltak a mindennapokban, csak éppen rejtettebb formában.
A második világháború és az azt követő szocialista időszak alatt a prostitúció hivatalosan tiltott volt ugyan, de a valóságban továbbra is létezett, ugyanakkor sokkal szervezettebb keretek között, főként a feketepiac részeként.
Komoly ellentmondások
A rendszerváltás után Magyarországon is megváltozott a prostitúció társadalmi és jogi helyzete. 1999-ben a prostitúciót legalizálták, de tették ezt szigorú szabályok mellett.
Nem bűncselekmény, de az elősegítése annak számít
Azóta a prostitúció nem számít hivatalosan bűncselekménynek, annak bármilyen jellegű elősegítése és a szexmunkás keresetéből való haszonszerzés azonban igen.
A szexmunkásoknak adózniuk kell, és csak kijelölt zónákban dolgozhatnak, amelyeket a helyi önkormányzatok határozhatnak meg. Bár a prostitúció elméletben jogi keretek között működik, a szexmunkások gyakran továbbra is veszélyes körülmények között dolgoznak, és számos jogi és társadalmi kihívással kell szembenézniük.
A szexmunkásokat képviselő szervezetek pedig azóta is folyamatosan küzdenek a biztonságuk és jogi védelmük javítása érdekében, ugyanakkor az előítéletek és a rejtett piac továbbra is nagy akadályt jelentenek számukra.
Fotó: Getty Images
Számtalan akadály gátolja a szabályos működést
A SZEXE, vagyis a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete a „szexmunka” teljes dekriminalizációja és a szexmunka választhatósága mellett érvel, megkülönböztetve a szexmunkát szabad akaratukból végzőket a prostitúcióra kényszerítettektől. Megoldási javaslataiban az ártalomcsökkentésre és a szabályozásra, valamint a szakszervezetiség megszervezésére helyezi a hangsúlyt – fogalmaz A feminista mozgalom politikai gazdaságtana című esszé az egyesületről.
A szexmunkások helyzete Magyarországon nem sokat javult, annak ellenére, hogy papíron lehetőségük lenne vállalkozóként dolgozni – mondja az nlc-nek Földi Ágnes, az egyesület elnöke, aki szerint bár sokan kiváltották a vállalkozói igazolványt, mégis rengeteg akadállyal kell szembenézniük.
„Úgy gondoltuk, hogy elindultunk egy olyan úton, ahol azok, akik önként választják ezt a szakmát, legalább hivatalos keretek között dolgozhatnak. Adóznak, van társadalombiztosításuk, nyugdíjuk. De hol dolgozhatnak? Nincsenek kijelölt zónák, ahol ezt legálisan tehetnék, és ez óriási problémát jelent” – mondja Földi. „Ki az, aki ilyen feltételek mellett szívesen vállalkozik?” – teszi hozzá.
A probléma alapvetően az, hogy bár elvileg legalizált a tevékenység, a gyakorlatban a szexmunkásokat folyamatosan zaklatják – bírságok, elzárások fenyegetik őket. Két lehetőség alakult ki: vagy külföldre mennek, ahol a szexmunka rendezett keretek között folyik, vagy pedig kényszerből kerülnek ki más országokba, ahol nyelvtudás hiányában segítséget sem tudnak kérni, ha bajba kerülnek. „Az utcán ma már szinte nem találni szexmunkásokat, akik pedig itthon maradtak, azok online platformokra kényszerültek visszahúzódni” – magyarázza Földi.
Az online tér komoly veszélyt is jelent
Az internet világa ugyan megkönnyítette a hirdetést, de sokkal kiszolgáltatottabbá is tette a szexmunkásokat. „Régen, amikor valaki az utcán dolgozott, legalább láthatta a vendégét, beszélhetett vele, és eldönthette, hogy beül-e az autójába. Ma viszont pár perces online beszélgetések alapján kell eldönteni, hogy beenged-e valakit a lakásába. Nem tudhatja, ki az a másik ember, akit közel enged magához otthonában vagy akihez ellátogat “- fejti ki a SZEXE elnöke.
Földi egy különösen ijesztő esetet is megosztott: „Két-három hete hívott fel valaki, hogy egy kolléganőjét vidéken agyba-főbe verték, kirabolták, és meztelenül kitették az utcára. Ez is azt bizonyítja, hogy az interneten keresztüli szexmunka érzelmileg és fizikailag is veszélyesebb lehet most már”.
Fotó: Getty Images
Bár a szexmunka elvben legális Magyarországon, a szexmunkások nem tarthatnak maguk mellett olyan személyt, aki védené őket, hiszen ez törvénysértő lenne. „Teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Egy biztonságos megoldás az lenne, ha itthon ugyanolyan jogokat élveznének, mint más országokban” – mondja Földi Ágnes.
Továbbra sincsenek kijelölt zónák
A probléma másik aspektusa a kijelölt türelmi zónák hiánya. „A szabályok szerint a szexmunkásoknak távol kell maradniuk a lakott területektől, de ezek a távolságok gyakran olyan helyekre vezetik őket, ahol emberi megjelenésre szinte alkalmatlan a környezet. Erdők szélén, kihalt területeken kellene dolgozniuk, ahol semmi esély nincs a biztonság megteremtésére” – részletezi. „Ez a szabályozás eleve lehetetlen helyzetet teremt, és ha megnézzük, lassan minden be is van építve. Nem marad olyan hely, ahol legálisan dolgozhatnának” – teszi hozzá.
„Ott van a kutya elásva, hogy ott kellene kijelölni türelmi zónát, ahol a prostitúció ténylegesen zajlik. Itt buktunk el” – zárta gondolatait Földi Ágnes.
Problémák a házasságban?
A beszélgetés végén az elnök kitért arra is, hogy a szexmunkások gyakran hibásnak vannak beállítva abban, ha egy házasságban probléma merül fel. „Nem a szexmunkásoktól kell megkérdezni, hogy miért mennek hozzájuk a férfiak. Egy pár napja kaptam egy üzenetet egy kolléganőmtől, akit egy vendége felesége keresett meg. Felháborodottan írta a feleség, hogy az illető kerülje el a férjét. Dehát nem ő kereste meg a férfit! Ezeket a problémákat otthon kellene megoldani, nem a szexmunkásokat hibáztatni érte” – fogalmazott a SZEXE elnöke.
