Egyre többen vannak – különösen az Y- és a Z-generáció tagjai között –, akik úgy érzik: a 9-5-ig tartó klasszikus értelemben vett munkaidőhöz nem tudnak alkalmazkodni. Hiába annak a stabilitása, kiszámíthatósága és előnyei, a mókuskerékből való szabadulás sokak fejében ott motoszkál, mondván lélekölő, hogy ugyanaz a monotonitás ismétlődik minden nap, és egyébként is, a produktív időszak nem biztos, hogy ebbe az intervallumba esik.
Utóbbi elképzelés létjogosultságát senki nem vitatja, hiszen a munkaidőnek ez a formája az 1800-as években alakult ki, amikor az emberek a gyártósor mellett dolgoztak, ám a modern szemlélettel ez már – különösen a Covid óta – nem összeegyeztethető. A szabadság iránti vágy, hogy rugalmasan kezeljük a munkát sokkal vonzóbbnak tűnik, és vannak olyanok, akik nemcsak álmodnak arról, hogy mindezt maguk mögött hagyják, hanem ténylegesen meg is lépik. Ilyen Sophie Daquis története is.
Éjszakai szolgálat
A most 33 éves Sophie Daquis saját bevallása szerint éjjeli bagoly. Az esti órákban érzi magát igazán lendületben – mind ismerünk ilyen személyt – ezért egyre terhesebbé vált számára a merev, 9-5-ig tartó munkarend, amiben felmondásáig dolgozott.
Élveztem a munkát, és szerettem a kollégáimat, de a munkarendet nem. Éjjeli bagoly vagyok, aki szereti délután fél 3-kor kezdeni a napot, cserébe viszont dolgozik egész éjjel. Amikor 9-től 5-ig dolgoztam, olyan érzésem volt, mintha kényszeríteném magam. Megpróbáltam alkalmazkodni, de soha nem éreztem magam igazán elégedettnek, és nem tudtam pontosan meghatározni, miért.”
Ráadásul állandóan kimerült volt, így egy idő után elkezdett azon gondolkodni, hol van ennek a vége, hogyan tudná ezt a helyzetet megoldani?
Sophie teherbírása egyébként sosem volt kérdés, amerikai-koreai származásából fakadóan azt mondja, hogy a szorgalom a vérében van. 2013-ban diplomázott, mellette három részmunkaidős állása volt, pincérnőként, angoltanárként, valamint egy telefontársaságnál is dolgozott egyszerre. Ezt váltotta fel a 9-5-ig tartó irodai munka, ami egyáltalán nem volt ínyére, de a szülei részéről megvolt a nyomás, hogy valamire való ember ilyen munkarendben dolgozik, ezért helyezkedett el végül benne.
Jelenet az Ízek, imák, szerelmek c. filmből (Fotó: Profimedia)
Új kezdet
A változást az életében az hozta el, hogy férjhez ment, és Mauira költözött a férjével, aki a szigeten nőtt fel. Sophie szerint a környezet annyival lassabb volt, mint amihez szokott, hogy egyre erősebben fogalmazódott meg benne a szabadság iránti vágy. „Az ottani emberek gondolkodásmódja és értékrendje annyira eltér attól, amihez hozzászoktam, hogy ez arra késztetett, hogy átértékeljem mindazt, amit a szorgalomról mondtak.”
Sophie apróságokkal kezdett a lassabb életmódra berendezkedni. Ilyen volt, hogy az ebédszünetébe beiktatott egy sétát, kevesebbet használta a telefonját, megadta a kávézás módját, vagy éppen elkezdett reggelente naplót írni. Amikor érezte, hogy a napjai lelassulnak, akkor pedig megkérdezte magától:
mit tehetne még egy jobb élet reményében?
Gyűjteni kezdett, és részmunkaidőre váltott, a Covid alatt pedig úgy döntött, hogy YouTube-videókat fog gyártani.
„Amint rugalmasabbá vált a munkám, nagyon tudatosan választottam ki, hogy mit akarok előtérbe helyezni, és hogyan akarom eltölteni az időmet. Sokat naplóztam, és elgondolkodtam azon, hogy mi a fontos az életemben, és hogyan tudnám ezeket a dolgokat rangsorolni. Nem erőltettem magamra, hogy minden munkahelyi rendezvényen részt vegyek. Kerültem a hétvégéim túlterhelését, és csak egy-két fontos tevékenységre koncentráltam.”
Kezdetben Hawaiiról és a lakásuk felújításáról készített tartalmakat, de igazán akkor érkezett meg a csatornára, amikor azt dokumentálta, hogyan lassít az életben. Calm Evening Routine, azaz a „Nyugodt esti rutinom” című videóját több mint 1 millióan nézték meg, és a slow life-ról valamint a minimalizmusról szóló tartalmai azóta is töretlen sikernek örvendenek.
Ezzel pedig eljött az a pont az életébe, amikor a részmunkaidejét is hátra hagyhatta, jelenleg teljes munkaidős influenszerként dolgozik.
Sophie számára a slow life már nemcsak egy trendi életérzés, hanem egyúttal gondolkodásmód is lett. „Elhagytam a sürgetés szükségességét. Jobban tisztelem az érzéseimet, nem érzem, hogy sietnem kell. Hiszek abban, hogy a dolgok a saját idővonalukon fognak történni. Keményen dolgozom, amikor kell, de az egyensúlyt is előtérbe helyezem, így aztán időt adok magamnak a regenerálódásra és a pihenésre.”
Sophie és a férje augusztusban Lisszabonba költöztek, most ott próbálja kialakítani a saját kis életüket, ami a nyüzsgő városban nem egyszerű. Azonban azt mondja, továbbra sem szeretne a slow life-ról és annak előnyeiről lemondani.