1. félreértés: Csak a szenvedésen keresztül szerezhető valós tudás
Helyreigazítás: Csak a boldogságon keresztül szerezhető valós tudás.
A szenvedésnek és a tudásnak semmilyen módon sincs köze egymáshoz. Létezésünk két teljesen külön dimenzióját alkotják. (Ha csak úgy nem kapcsolódnak, hogy ez a téves “tudás” számtalan ember szenvedését okozhatja.) A szenvedéssel semmiféle tapasztalatot sem szerzünk spirituálisan, legfeljebb annyit, hogy rájöjjünk: nem kellene hagyni, hogy szenvedjünk, nem kellene hagyni, hogy bántsanak bennünket, hanem tovább kellene lépnünk a szenvedés meggyógyítása, az életünk javítása felé. Ebből a folyamatból és az eredményeként megtalált boldogságból, belső békéből viszont tanulhatunk. A szenvedés eltűrése spirituális értelemben zsákutca. Nyugodtan fogj gyanút, ha olyan mesterre akadsz, aki szerint a szenvedés büntetés, a fájdalom természetes, és a változtatás és gyógyítás helyett tűrnöd kell.
| “Senki szenvedése nincs az ínyemre, és aki azt mondja, hogy igen, az nem ismer Engem. A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen oldala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, továbbá szerfelett káros az egészségre.” – Neal Donald Walsh: Beszélgetések Istennel |
2. félreértés: A spiritualitás egyenlő az aszketizmussal
Helyreigazítás: A spirituális úton járva bizonyos dolgokról az ember lemondhat, vagy azok “kikopnak az életéből” – mert nélkülük boldogabb lesz.
A kulcs ismét a boldogság és a jól-lét: a spiritualitással ismerkedve azért hagyunk el bizonyos szokásokat, magatartásformákat, ételeket, italokat, élvezeti szereket vagy bármi mást, mert azok nélkül jobb a közérzetünk, egészségesebbnek, boldogabbnak érezzük magunkat. Ha valaki hirtelen felindulásból vesz fel általa spirituálisnak gondolt viselkedésmintákat, és azokat fanatikus aszkétaként megpróbálja másolni bármiféle személyes meggyőződés vagy belső vágy nélkül, pusztán a “megvilágosodás” kedvéért, annak mindig rossz vége lesz: általában meghasonulással, csalódással és az addig elnyomott élvezetek habzsolásával végződik. Az élet arra való, hogy élvezzük. Igen, spirituális emberként is. Önmagában az, ha jól érzed magad a bőrödben, egészséges a tested, és mindent megadsz magadnak, amire szükséged van a boldogsághoz, nem fogja meggátolni a spirituális fejlődésedet. Sőt!
Tested a lelked temploma, ennek megfelelő tisztelet és gondoskodás jár neki. Azaz nem kell megtagadnod a földi lét örömeit. Nem, ez nem köt meg a fizikai léthez, hiszen ha a lelked vágyaira figyelsz, azok egy természetes folyamatban mindig megmutatják, mi az, amire már nincs szüksége a testednek, így folyamatosan elhagyhatod a káros szokásaidat, a számodra káros ételeket, italokat, élvezeti szereket. Ez pedig nem lemondásként, hanem felszabadulásként éled meg, hiszen élvezetből teszed, és jót teszel vele magadnak.
3. félreértés: Semmin sem kell változtatnom, amikor a spirituális útra lépek
Helyreigazítás: A spirituális út mindig pozitív változásokat hoz az életedbe – de ez azzal jár, hogy neked magadnak is változtatnod kell.
Ez az előző tévhit ellentettje, amely legalább akkora félreértés, mint az előbbi. Igen, a spirituális út változásokkal, változtatásokkal jár. Az olyan hétköznapi dolgoktól kezdve, hogy ha csak lehet, a rohanás helyett meditálsz reggelente, egészen odáig, hogy rendszeresen olvasol spirituális könyveket, vagy a hétvégi strandolás helyett egy spirituális képzést választasz. És mindeközben jól érzed majd magadat, ezt garantálhatom.
Ha nem érzel felszabadultságot, megnyugvást, boldogságot egy-egy spirituális gyakorlat közben, akkor igazán érdemes megvizsgálnod, hogy mi lehet ennek az oka, mert ez könnyen jelezhet valamilyen tévutat az életedben. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok az emberek, akik a spirituális útjukon valóban kapcsolódni kezdenek a gyógyító energiákhoz, a szeretethez, az angyalokhoz, a Jóistenhez, azok élete pozitív fordulatot vesz. Ez nem jelent ugyan automatikus védettséget a földi léttel járó feladatoktól, de a spirituális tudatosság és a valódi kapcsolódás a gyógyító energiákhoz minden esetben segít meggyógyítani életünk minden problémáját, és a belső békénk, boldogságunk felé vezet bennünket.
4. félreértés: Ha eljutok majd egy magas szintre, nem kell gyakorolnom. / Nekem már most sem kell gyakorolnom
Helyreigazítás: Hacsak nem vagy felemelkedett mester – ha ezt olvasod, nem vagy, nyugodj meg –, van még hova fejlődnöd, van még mit gyakorolnod.
Ebből a tévhitből a kedvenc változatom: Én már 14 életet éltem a földön, már az előző életemben megvilágosodtam, és most segíteni, gyógyítani jöttem vissza ebbe a kisvárosba, Magyarországra… Hát igen, ez is tévedés. Ez talán annyival károsabb a szokásos tévedéseknél, hogy ezt önmagukat tanítónak kikiáltók szokták önmagukról terjeszteni. Amit nem vesznek észre, az az, hogy pont ezzel a reklámszöveggel leplezik le saját tudatlanságukat. A legtöbb spirituális hagyomány azt állítja, hogy sokszor, nagyon sokszor választjuk a földi létet, amire elérjük a megvilágosodás állapotát. Több ezres, tízezres vagy még ennél is nagyobb nagyságrendről van szó a hagyományok szerint. Arról nem is beszélve, hogy igen kevéssé elképzelhető, hogy egy megvilágosodott mester utolsó földi megtestesüléséhez egy magyar kisvárost válasszon.
A Himalája kolostorai (ha csendes–aszkéta életre vágyik búcsúzóul) vagy Amerika nagyvárosai (ha az egész világot szeretné elérni tanításaival) sokkal jobb döntésnek tűnnek. Annyi igazság azonban lehet abban a félreértésben, hogy “nekem nem kell semmit sem tennem”, hogy valóban nem kötelező tennünk valamit. Választhatod azt, hogy nem fejleszted a tudatosságodat, nem meditálsz, nem mantrázol, nem imádkozol, nem ismersz meg spirituális tanításokat, nem törődsz a lelkeddel, a szellemeddel, a testeddel. Ez is egy választható út, de ez nem a spiritualitás útja.
5. félreértés: Ha ezzel a témával foglalkozom, mindenképp tanító, gyógyító vagy más “spirituális munkás” leszek
Helyreigazítás: Rengetegen dolgoznak a saját spirituális tudatosságukon úgy, hogy nem ez a kenyérkereső munkájuk.
A spirituális úton járva megérinthet a vágy, hogy segíts másoknak, ez valóban elképzelhető. De ez a vágy belülről jövő lesz, és testre szabott. Igen, ezzel a vággyal együtt néhány emberhez megérkezik az a hívás is, hogy válassza hivatásául a spirituális segítségnyújtást vagy a tanítást, de ők szinte mindig olyan emberek, akik már korábban is hasonló területtel foglalkoztak. A spirituális életfeladatod tökéletesen illeszkedik a jelenlegi életedhez, hiszen már az eddigi tapasztalataid is a részét képezik a lélekfeladatodnak.
Ha nem szívesen állsz szóba ismeretlenekkel, ha soha semelyik barátnődnek sem adsz tanácsot, ha egész eddigi életedben soha egyetlen idegenen sem akartál segíteni, akkor igen kevéssé valószínű, hogy spirituális tanácsadóként van szüksége rád a világnak. De ez nem jelenti azt, hogy ne ismerkedhetnél meg a spirituális tanokkal, módszerekkel, gondolkodásmóddal. Sőt! A spirituális világszemlélet ugyanúgy boldogabbá tesz majd, mint mindenki mást is. És könnyen lehet, hogy ha ezt a lépést megtetted, kinyílik előtted a világ, és szívesen segítesz másoknak. De ezt továbbra sem kell majd feltétlenül professzionális szinten űznöd.
6. félreértés: Csak egy szent út van
Helyreigazítás: Sajnos ebbe a tévedésbe naponta halnak bele emberek, pedig az igazság az, hogy számtalan szent út létezik, amelyek ugyanazt az igazságot tanítják, csak más szavakkal.
Persze a számtalan spirituális út létezése nem zárja ki a számtalan tévút, csalás, félreértés, és kamu létezését sem. Lehet, hogy egyszerűbb lenne egyetlen igaz úttal, de a sokféle variációval jóval szabadabbak vagyunk, hiszen így mindenki megtalálhatja a saját igaz útját, a saját igazságát, amely elvezeti őt a saját belső békéjéhez és azon át a tudatszintje emelkedéséhez (és igen, előbb-utóbb a megvilágosodáshoz is).
Azért azt javaslom, hogy ha az általad választott út azt tanítja, hogy mindenki más hülye, esetleg meg kell őket téríteni, ne adj Isten, meg kell ölni a többi út követőit, fogj gyanút. Könnyen lehet, hogy ebben az esetben valamelyik, egó által megtévesztésül kreált hamis úton jársz, vagy egy igaznak indult út vadhajtására tévedtél. Az igazi spirituális utak nem ítélnek el senkit, és pláne nem kényszerítenek senkit semmire, legfőképpen pedig nem ölnek.
7. félreértés: Nem kell mindenkit szeretned, nyugodtan gyűlöld azt, aki megsértett, így is meg lehet világosodni
Helyreigazítás: A megvilágosodott állapot – már amennyire a spirituális hagyományokból tudjuk – mindig mindenki feltétel nélküli szeretetével jár. Ez pedig alapból kizárja a fenti félreértést.
Valamennyi spirituális hagyomány a szeretetet tanítja. Persze ilyenkor fontos, hogy ne keverjük a tanítást a követőivel. Jézus, Buddha, Mohamed és sokan mások határozottan a szeretetről, a feltétel nélküli elfogadásról beszélnek. Az, hogy mi emberek milyen vallásokat, egyházakat építettünk a tanításaikra, teljesen más kérdés. Abban valamennyi spirituális hagyomány egyetért, hogy az univerzumot és az emberi létezést mozgató ősenergia a szeretet.
Minden megvilágosodott tanító a szeretetet tanította. És ezzel együtt minden spirituális filozófia és hagyomány megérkezik ahhoz a felismeréshez is, hogy nem láthatunk egyszerre két világot: vagy a sérelmeimet nézem, vagy a szeretetet látom. A kettő együtt nem megy, a megbocsátás tehát szükséges. Igen, az önmagunknak való megbocsátás is. Nyugodtan fogj gyanút, ha olyan spirituális tanításra bukkansz, amely mások elítélését, megbüntetését, kiközösítését tanítja a szeretet helyett. Könnyen lehet, hogy egy földi egó által torzított tanításra bukkantál.