|
Olvass tovább! |
Geist Klára gyermekpszichológus szerint az első és legfontosabb dolog, amit minden szülőnek észben kell tartania, az az, hogy a gyermeket nevelni kell, és biztosítani kell számára a közösségi életet. Beszélgetésünk elején azt is kiemelte a szakértő, hogy a témát nem azért feszegetjük, hogy a tragédiában érintett családok és közösségek gyászát megnehezítsük. A katasztrófa éppen a váratlanság, kiszámíthatatlanság miatt tragédia, és BÁRKI áldozattá válhat. Ettől nem kell azt éreznünk s közvetítenünk a kamaszok felé, hogy a világ egy veszélyes hely, de mindent meg kell tenni a megelőzésért és a biztonságos szórakozásért.
| Geist Klára tanácsadó szakpszichológus |
– Véleményed szerint megváltoztak-e a fiatalok szórakozási szokásai, s ha igen, akkor vajon mi állhat ennek a hátterében? Társadalmi, családi okok, vagy azért történt, mert ezt kívánja a divat, ettől érzi magát menőnek egy kamasz?
Mindig is kortárs közösségbe vágytak a fiatalok, de régebben ennek a terepe adott volt, osztályközösség, sportkör, alkotókör, táncház, vagy akár a hagyományos diszkók. S inkább ismertek mintát a szabadidő eltöltésére, mert a közösségi életnek, játékoknak voltak hagyományai.
A családok megtartó ereje is erősebb volt s a fiatalok élete szabályozottabb. A családi kötelékek fellazulása, az időhiány miatt sok gyerek nem tanulja meg a szabadidő eltöltésének módját, és a viselkedési korlátok is kevésbé fogalmazódnak meg a családokban és a nevelés egyéb terepein.
Gyakori panasz, hogy népszerűtlen az a szülő, aki a 15-16 éves gyermekét nem engedi hétvégente bulizni. Ezzel kapcsolatban is elég erős a kortárs csoport nyomása. Aki a buliban nem vesz részt, az kiszorul, hisz a közösségi életnek nincs más terepe. Az a kiskamasz, aki hét közben rendszeresen tanul, sportol, tartalmas családi programja van hétvégén, tartozik valamilyen kortárs közösséghez, akikkel értelmesen tölti az idejét, nem csak a bulizásban fogja kiélni magát.
Amikor mindent szabad, nincsenek igazából korlátok, amik ellen lázadni lehet, megjelenik az önkárosító magatartás, bizarrériák.
– Mit tehet a szülő, hogy megvédje gyermekét?
Igenis, tudni kell nemet mondani még akkor is, ha ettől nem leszünk népszerűek. Ha a kamaszkor előtt jól működött a szülő-gyerek kapcsolat, a gyerek elfogadja, ha ismerni akarjuk barátait, és tudni akarjuk, hol jár. Bizonyos szórakozóhelyek és a szórakozás egyes formái kizártak. Nem azt kell elérni, hogy hazudjon, hanem hogy megtanuljon megfelelő (nem egészségkárosító) szórakozási formák között választani.
Elég nagy a szórás, hisz találkoztam olyan 14 éves lánnyal, aki minden hétvégén berúg, és olyan 18 évessel, aki sportol, társastáncol, tanul, barátjával moziba, színházba jár, és büszke arra, hogy jó családi programjaik is vannak.
Tanuljon meg a gyerek szórakozni, erre is minta a szülő, a családi program. Később próbáljuk különböző hobbik köré szerveződő közösségekbe irányítani. Már elég korán tanítgassuk, hogy felelősséget vállaljon önmagáért, viselkedéséért.
– Az iskolai prevenció megfelelően működik-e? Az események azt mutatják, hogy nem igazán…
Az iskolák különböző szervezetek prevenciós programjaiból választhatnak, sokszor ingyenesen Ezt érdemes kihasználni! Egy biztos, félévente egy osztályfőnöki óra kevés a prevencióra.
Legjobb, ha ismétlődő csoportos foglalkozás formájában, szakemberek részvételével, szimulációs játékok során tanulnak önismeretet, helyzetek kezelését. De a legtöbbet a család, szülők tehetik.
– Egyes helyeken azt írják, a lányok a drog és az ital hatására akár még arra is hajlandók, hogy a szórakozóhely kellős közepén, levetkőzzék gátlásaikat és mindenki szeme láttára alázzák meg magukat.
Ahol a családban nincsenek korlátok, a gyerekek nem tanulták meg a szabadidő értelmes eltöltését, nem tartoznak megfelelő közösséghez, nincs sikerélményük, ott nagyon erős lesz a kortárs csoport hatása, értékrendjének átvétele, akár a szabályok felrúgásában is. A kortársak felé irányuló megfelelési vágy – „valakinek lenni” a csoportban – miatt, s mivel a határok eltolódtak sok kamasznál, a lázadás ma nem egy cigi elszívásában, hanem olykor bizarr módon testesül meg, megjelennek az önkárosító viselkedésformák.
– Honnan tudhatja a szülő, hogy baj van? Melyek a tipikus magatartásformák, amik arra utalnak, hogy a gyerek élete ilyen értelemben kisiklott?
Általában a romló iskolai teljesítményre figyel fel a család. Ezt megelőzi a családdal való párbeszéd elvesztése, a hazudozás, sunnyogás. Bezárkózás, eltűnés, átláthatatlanság. Hangulati zavar, étvágytalanság, felborult életritmus, érdeklődés elvesztése stb. Alkohol, droghasználat jelei. Kimaradozás. Elvész a bizalom, a szülő úgy érzi, gyermeke személyisége megváltozott…