| Olvass tovább! Így népszerűsítik Budapestet a sztárok |
A hír:
A Telegraph a közelmúltban indított egy internetes szavazást, melynek célja, hogy a világjárók segítségével kiválasszák a világ 50 legérdekesebb kulturális-turisztikai célpontját. A szavazóknak nincs más dolguk, mint az európai, afrikai, ázsiai és ausztráliai, illetve amerikai országok és városok közül kiválasztani azt, amely szerintük a legszebb és a legérdemesebb arra, hogy az 50 legérdekesebb közé kerüljön.
A szavazásban résztvevők között a szervezők egy kétfős álomutazást sorsolnak ki: arról azonban nem szól a játék, hogy vajon az általuk kedvencnek jelölt, győztes városba-e. Budapest adatlapját a Telegraph készítői természetesen egy olyan képpel illusztrálták, melyen jól látható a Parlament épülete és a Duna. Emellett felsorolnak 5 olyan kulturális értéket, melyet a Budapestre látogatóknak mindenképpen meg kell néznie: ezek például a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Képzőművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és az Operaház is.
Különvélemény Peller Marianntól
Azért ez büszkeséggel tölt el, nem viccelek! A mi kis, közel kétmilliós fővárosunk az ötven legizgalmasabb város között, ez nem kis elismerés. Azok, akik szavaznak Budapestre, vajon jártak is már itt, és az eltöltött idő, továbbá a fergeteges élmények okán adták a voksukat, vagy csak sokat hallottak róla, és szeretnének ide is eljutni? Nem mintha nem lenne egyszerű idejutni, bár az igaz, hogy itt az élet – akár csak pár hétre is – igen költséges mulatság. De hát az izgalmakat meg kell fizetni, nem igaz?
Ha például az itt turistáskodó külföldi megkérdi a szálloda személyzetét, ahol megszállt, hogy mely étterembe érdemes beülnie egy jó kis magyaros ebédre vagy vacsorára, a portás készséggel ajánlja számára a kifejezetten turistáknak szánt éttermeket. Ezeken a helyeken előfordul, hogy tízezer forintnál kezdődik az aperitif plusz előétel, és előfordulhat, hogy a számla végösszege könnyedén hat számjegyűre hízik. Ha ezek után kedvük támad megnézni egy könnyed szórakozásra tökéletesen alkalmas bárt, akkor a taxis hiénák örömmel szállítják őket oda, ahonnan a megbízást és a nem kevés pénzt kapják annak fejében, hogy tálcán viszik a pénzes vendégeket, újabb potom, mondjuk tízezerért.
Mondanom sem kell, az éjszakai mulatók szintén lelkiismeret-furdalás nélkül legombolnak a gyanútlan áldozatról még jó pár nullát, de legalább megismerhette a magyar főváros igazi arcát – gondolhatja ő.
Azonban sajnos vannak, akik Budapest egy másik, talán még sötétebb arcát láthatták meg: ott volt Ophélie, a francia diáklány, akinek eltűnését az egész ország nyomon követhette, és sajnos nem ő volt az egyetlen. Vagy itt van most a West Balkánban lezajlott tragédia és annak utózöngéi, melyek hatására a budapesti szórakozóhelyek újragondolják biztonsági előírásaikat.
És ott van a rengeteg útépítés, átépítés, hídrenoválás, valamint a négyes metró csigatempóban épülő megállóinak szomorkás látképei. De legalább úgy tűnik, zajlik a felújítás: a cél a megszépülés, és hogy még vonzóbb környezetben élhessünk mi, akik itt lakunk, és azok is, akik nálunk vendégeskednek.
A hírben felsorolt épületek és az általuk kínált programok valóban vonzóvá teszik fővárosunkat, legalábbis a történelem és a kultúra iránt érdeklődők számára biztosan. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg azokról sem, akik szórakozni jönnek Budapestre, de nem akarják elkölteni teljes vagyonukat! Az ő szíves figyelmükbe ajánlom a belváros szívében, a kátyús, kis utcák mélyén megbúvó romkocsmákat és fetrengős teázókat, a Normafát (és a rétest!), a Fonót népzenével és néptánccal megtöltve, sőt még a vidámparkot is – ilyet már nem nagyon láthatnak másutt… Ezektől telik meg a város élettel, valódi emberekkel, inspiráló pezsgéssel, ami feltölt, így hát hadd idézzek két „klasszikust”: „Budapest, Budapest, te csodás…”, „…én így szeretlek!”